reasons why..

Just so you understand..


Letting go doesn’t mean giving up… it means accepting that some things weren’t meant to be.

I moved on, I accepted that this was not meant to be. But this blog belonged to the feeling, it was so atteched to it, I needed to let this go too.

_This_ is my past. A past I loved, enjoyed, cherished. But my life changed, my dreams changed. I changed.

I find it amusing how lives can change overnight. One day all you want is to be loved back. And than all of the sudden.. No, thanks. And you wonder what have happened. Why is this sudden change in your heart. With a click, you're desires change. Or you just lose your desire.
You accept. You don't argue, you don't try to convince the world that you are right, that this NEEDS to happen. You accept that it shouldn't.


I am just amused by life. By the uncertainity of life. You can never know what is gonna happen next. People should not plan so ahead. Because people change. Feelings change. Goals change. Everything changes while the time goes by.

live like this.

The heart has reasons that reason does not understand.

I always am, always was, and still have time to be.

Optimist: Person who travels on nothing from nowhere to happiness.

Excellence is not a skill. Excellence is an attitude.

I don't know the key to success, but the key to failure is trying to please everybody.

Three thing in human life are important. First is to be kind. The second is to be kind. And the third is to be kind.

With all its sham and drudgery,it is still a beautiful world.

állj!

Minden folyton változik. Minden mozog, halad, formálódik, jön és megy. Az idő pedig zakatol, s mi észre sem vesszük a változást. Csak akkor kapjuk fel a fejünk, amikor már vége. S akkor aztán nézhetünk, kereshetjük a múltat, de minden, ami tegnapelőtt még kézzelfogható volt és természetes, emlék marad csupán.
Ez bezzeg nem változik. Örökké emlék marad. Végérvényesen is belevésődik a lelkedbe, s halálod napjáig kong majd szíved egy piciny szegletében az űr. A hiány. Az elmúlás fájó érzete. Az elfogadás. A belenyugvás. Mert azt mondják, ez így van rendjén.
Néha annyira belerúgnék az idő forgókerekébe, s üvölteném, hogy ELÉG! Csak egy percre állj meg, csak egy kicsit nyerjek vissza a múltból, csak egy rövid ideig ne siess úgy, előre. Csak várj, pihenj, ne légy olyan monoton, ne légy olyan agresszív, ne kényszeríts a haladásra mindenkit. Oly sokan vagyunk e földön, akik nem tudunk veled lépést tartani. Hát állj meg, pihenj, várj be minket.
Hogy lehessen időnk a szeretetre. A boldogságra. Hogy legyen időnk mosolyogni, nevetni, addig, amíg azt a kellemes izomlázat el nem kezdjük érezni a hasunkban. Hogy legyen időnk ölelni. Ölelni szorosan, hosszan, hogy jelentsen is valamit. Ölelni, és nem csak két puszit dobni valaki arcára. Állj meg, hogy legyen időnk ülni és nézni egymást. Ülni és nézni, anélkül, hogy bármi mást csinálnánk. Csak fogni egymás kezét, megismerni egymás arcát, testét, lelkét. Adj időt a megismerésre.
És állj meg egy kicsit, hogy legyen időnk a búcsúra. Tisztes búcsúra, ami mindenkit megillet. Hogy utoljára szerethessünk, boldogok lehessünk. Hogy mosolyoghassunk, nevethessünk addig, amíg azt a kellemes izomlázat el nem kezdjük érezni a hasunkban. Hogy még egyszer, utoljára ölelhessünk. Ölelhessünk szorosan, hosszan, hogy az többet jelentsen, mint addig bármikor is. Ölelhessünk, de puszit is adhassunk. Ne csak kettőt, tizenkettőt, huszonötöt, százat, ha jól esik. Állj meg, hogy még egyszer, utoljára leülhessünk és nézhessük egymást, anélkül, hogy bármi mást csinálnánk. Hogy foghassuk egymás kezét, felfedezhessük a változást egymás arcán, testén, lelkén. A változást, ami a tudtunk nélkül végbement. Mert nem figyeltünk rá. Mert nem volt időnk figyelni rá.
Adj egy kis időt.
Adj egy kis szünetet.
Adj egy kis pihenőt.
Állj!

finding my way.

!

DANCE, as though no one is watching you
LOVE, as though you have never been hurt before
SING, as though no one can hear you
LIVE.....as though Heaven is on Earth!

:'(

néha rámjön.

monológ

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

Eszter:
Viszik hát batyuikat teli rohadással a túlvilágra, hogy ott is csak rohadás legyen, mivelhogy bebizonyosodott: az ember az itt-et, s az ott-at is csak saját képére formálja. A romlásban addig nincs megállás, amig utolsó áldozata mögül az utolsó hóhér - több dolga nem lévén - énekelve be nem vonul a gázkamrába. Mert mind énekelnek. Az ütők s az ütöttek, a falók s a befaltak, lévén az ember egyetlen győzelme, hogy befalatása és megemésztése alatt is szóvá tudja tenni balsorsát a fületlen Mindenség előtt. Énekeld el tehát te is, Eszter, a gengszterekkel, zsidókkal és négerekkel együtt, az örjöngő gitárok, dob és orgona égzengése alatt a Ne gondold, hogy tiéd a világ-ot, hogy más nyomot is hagyj magad után a létben, mint vizet s a konyhasót, melyet egy-két perc múlva vissza fogsz adni a földnek. Emlékszem, anyám is énekkel altatott el, amikor gyerekágyamban életem első megtanult szavát gyakoroltam, mit sem sejtő nyelvemmel, hogy: adjál, adjál, adjál, s nem bírtam abbahagyni, oly boldoggá tett. Vegyétek vissza, mondom most már illetékesebb nyelvvel és keserűbb agyvelővel, de éppoly hasztalanul, hisz a mindenségnek azóta sem nőtt füle, amelynek megsúghatnók, amit versbe szedtünk magunkról. Nem az adatik meg neked, s nem az vétetik el tőled, amit a térképbe berajzoltál, édes Eszter, mert egy porszem is akkorát tud kiáltani elleni, hogy minden földrészed az óceánok alá dől. Mit kaptál kezdeteid óta? Egy bölcsőt, melyet nem kértél, de amelyben elringatták hascsikarásaid, helyes. Egy szájat, melyet nem kértél, s mellyel véresre szívtad anyád, született Blum Izabella csecsét, helyes, valamiből neked is kellett élned. Fogazatot kaptál, előbb csak szenteskedő tejfogakat, hogy mosolyogni tudjál félkész áldozataidra, s amikor ezt már kellőn begyakoroltad, kimérettek neked - de kérted e? - őrlő és metszőfogaid, hogy megrághasd felebarátaid tetemét, és hosszú életű lehess e földön. Helyes, mondhatnád még mindig, ha volna magadhoz való eszed. Nem kérted azt az első vérfolyamot sem, amelyet tizennégy éves korában nem kis megrökönyödésedre méhed diadalmasan a világra bocsátott, jelezvén, hogy tüszőid s petéid megértek, s készen állsz fajodat szaporítani. Nem kapcsoltál rá? Rosszul tetted, üresen hagytál egy-két helyet a gázkamrában. Ifjúi tündérképzeteid, melyek léggömbjében libegtél egykor, melyik észak-sarki koncentrációs táborban pattantak szét? Helyes, mondod, a valóság életrevalóbb. Kaptál hitregéid helyett tisztes tudatot, mely mint egy csontváz Sínai hegyén kőtáblákért esedezik. Nem kellenek neked, mondod durcásan. Az egész nem kell, vegyétek vissza! Tesznek rád, Eszterkém, galambom, nem veszik vissza, akármilyen szívhezszólón énekelsz, elektromos gitárkísérettel, mert ami egyszer volt, többé nem bontható fel ninccsé.
Mondják, elfeledhető egy pofa kis hasissal. Mondják, egy lövet heroinnal. Az elveszett Paradicsom orgazmusai is visszacsenhetők egy percre, mondják.

új

kinevetem a világot!

:)

Szeretem, amikor más ritmusban dobog a szívem, mert azt kizökkentették a normál kerékvágásból.

play

Nem olyan nagy baj. Egyáltalán nem baj. Csak mégis.

the bell keeps ringing.
im in oh.

----

mégis játssz!
mert játszani kell. mert nem mindig elég a tiszta, őszinte, igaz való. néha több kell. néha játék kell. hazugság. egy apró, csendes kacaj. egy halovány nem. egy magabiztos, félő pillantás. a megvetés gyönyöre. néha szeretni kell, máskor gyűlölni. érezd, hogy nem vagy biztonságban. biztosan érezd a bizonytalant. minduntalan. örökké. képes vagy-e fenntartani a káoszt? képes vagy-e kiismerni magad a rendben?
érzi, amit érzel, hogy érzek? tudja-e, amit te tudsz? tudom-e, amit tudnom kell? élek-e egyáltalán?
vajon miért nevetsz, miért nézel oly gúnyosan? miért fogod meg a kezem, s miért ereszted el rögtön?
játssz!
örökké.
ez kell. ez kell mindenkinek.
azt mondják..

vajon miért lenne könnyebb az igazzal bánni?

alattomos, lappangó, megbúvó, féktelen ssssz..
játssz!
(ó, miért?)

Guess what?

Ha nem, hát nem.
Akkor nem, ha nem.
Nem és nem.
És nem, nem, nem.

Mondtam már, hogy nem?

új szlogen kell

Nincs értelme semminek ebben az életben.
Nincs értelme szeretni. Nincs értelme gyűlölni.
Nincs értelme lázadni. De nincs értelme az elfogadásnak se.
Nincs értelme hinni, vágyni, küzdeni, remélni. Nincs értelme menni, menni, előre menni. De nincs értelme visszatekinteni sem. És nincs értelme a magállásnak.
Nincs értelme adni - úgyse kapsz soha semmit cserébe.
Nincs értelme hajtani.
Nincs értelme kitűnni, feltűnni, de eltűnni se.
Nincs értelme a boldogságnak, az örömnek, de nincs értelme a szomorúságnak se.
Nincs értelme mosolyogni, nevetni, de mi értelme a könnyeknek?
Nincs értelme kedvesnek lenni, segíteni, és nincs értelme segítséget várni.
Nincs értelme a társaságnak, a családnak, a barátoknak, de nincs értelme az egyedüllétnek se.
Nincs értelme álmodni, tervezni, várat építeni.
Nincs értelme az őszinteségnek és nincs értelme a hazugságoknak.
Nincs értelme enni, inni, aludni, levegőt venni.
Nincs értelme látni, hallani, szagolni, ízlelni, tapintani.
Nincs értelme érezni.
És nincs értelme várni.
Várni a holnapot.
Várni a megoldást.
Várni a boldogságot.
Várni a szerelmet.
Várni az igazságosságot.
Várni a jobbat, a szebbet.
Várni a megérdemeltet.

Aki azt hiszi, ezeknek mind van értelmük, naiv.
Aki azt hiszi, ezeknek mind van értelmük, az nem él igazán.

Ússz és evezz. Vagy inkább hagyd magad és merülj el. Fulladj meg.

sit.wait.wish.hátha.

Well I was sitting, waiting, wishing
You believed in superstitions
Then maybe you'd see the signs

The Lord knows that this world is cruel
I ain't the Lord, no I'm just a fool
Learning lovin' somebody don't make them love you

Must I always be waiting, waiting on you
Must I always be playing, playing your fool

I sang your songs, I danced your dance
I gave your friends all a chance
But putting up with them
Wasn't worth never having you

Maybe you've been through this before
But it's my first time so please ignore
The next few lines cause they're directed at you

I can't always be waiting, waiting on you
I can't always be playing, playing your fool

I keep playing your part
But it's not my scene
Want this plot to twist
I've had enough mystery
Keep building it up
Then shooting me down
But I'm already down

Just wait a minute
Just sitting, waiting
Just wait a minute
Just sitting, waiting

Well, if I was in your position
I'd put down all my ammunition
I'd wonder why'd it taken me so long

But Lord knows that I'm not you
And if I was, I wouldn't be so cruel
Cause waitin' on love aint so easy to do

Must I always be waiting, waiting on you
Must I always be playing, playing your fool

No, I can't I always be waiting, waiting on you
I can't always be playing, playing your fool

little_bit_ironic

a had a great day:

i did not argue with anyone
i did not cry. not a bit.
i did not want to give it all up
i did not dissapoint anyone
i did not act like a 15-year-old
i did not smoke
i was not mean to anyone
i was not in love at all
i was not sad about it
i was not silent
i was not emberrased
i was not confused
i was not going mad
i am still not going mad

also. i did not have an aweful dream.
i did not get bad news.

people were so nice to me.
so understanding.
so helpful.

i totally did not deserve to be treated as nicely.

what a great day. go liza. go life.

ó retorika ó

Mindannyian tudjuk, mennyire fontos is az emberi kommunikáció. A beszéd az, ami megkülönböztet minket a többi élőlénytől. Hát miért nem használjuk ki ezen adottságunkat? Miért nem élünk a lehetőséggel, hogy mindent sokkal egyszerűbben és egyenesen meg tudjunk oldani? A dolgunk csupán annyi lenne, hogy kinyissuk a szánkat. Mégis miért olyan nehéz ez? Miért nem vagyunk képesek rá?

Miért nem mondjuk ki, amit gondolunk, amit érzünk? Miért nem használjuk ezt az egyedülállóan mindent leegyszerűsítő eszközt, a beszédet, a nyelvet gondolataink, érzelmeink kifejezésére? Megérdemeljük egyáltalán ezt a kiváltságot?

Igenis használjuk a nyelvünket! Mondjuk ki, ha fáj valami, szóljunk, ha megbántanak. És igenis bókoljunk, bókoljunk sokat, bókoljunk mindenkinek, mert emberek napjait tehetjük szebbé egy-két kedves szóval. Mennyiből állna mondani, hogy „De csinos vagy!”, „De tehetséges vagy”? Mennyiből állna bíztatni a másikat, vagy netán vigasztalni, ha kell?

Mennyivel egyszerűbb lenne minden. Tudnánk, kinek mi tetszik, mi nem tetszik. Tudnánk, ki boldog éppen és ki nem. És akkor együtt örülhetnénk a boldogokkal, és segíthetnénk a szomorúaknak. Mert hiába: a nonverbális kommunikációs jeleket nem tudjuk tökéletesen megfejteni. Az ember szíve megszakadhat, mégis magára erőlteti a mosolyt, hogy ne kelljen beszámolnia romokban heverő életéről.

Én sem vagyok kivétel. Én sem mondom ki, ha valami bánt. Én is inkább egy néma, hazug mosolyt csempészek arcomra, s elhitetem mindenkivel, hogy jó. Hogy szép. Hogy nincs baj. És én sem beszélek. És én sem mondom ki, ha szerelmes vagyok, és én sem mondom ki, ha hálás vagyok, és én sem mondom ki, ha valaki annyira megbántott, hogy inkább örökre egy paplan alá bújnék és sírnék, és én sem mondom anyukámnak, hogy szeretem, és én sem köszönök meg minden kedves gesztust, kedves szót, bíztató mosolyt, baráti ölelést.

Nem merünk igazak lenni. Nem merjük kiadni magunkat, a legféltettebb, legszemélyesebb gondolatainkat. Néha nem merjük vállalni önmagunkat. Néha jobb elveszni a tömegben.

És a titokzatosság. Ó, az a fránya titokzatosság. Az a vonzó, taszító, izgalmas, rejtélyes feszültség. „Vajon mit gondolhat, mit érezhet?”
Miért nem szeretünk egyenesek lenni? Miért élvezünk kétségek közt vergődni, találgatni, félni, izgulni?

Hát nem lenne könnyebb kimondani mindent? Nem lenne könnyebb beszélni?

Beszéljünk. Beszéljünk a múltról, a jelenről, a jövőről. Beszéljünk magunkról és beszéljünk másokról. Beszéljünk komolyan és beszéljünk komolytalanul. Beszéljünk, beszélgessünk. Érezzünk. Gondoljunk. És mondjuk ki.

skins

nobody ever loves anyone properly, do they?

Érzelmi analfabéta gyakorlatilag az összes ember

I usually don't give up - but I just might this time.

***

idézve darabból, megfogott:

"Azt gondolom, hogy Te meg én szeretjük egymást amolyan földi módon, tökéletlenül."

néha jobb vaknak lenni

Becsuknám a szemem, hadd ne lássak többet.
Nem kérek a világból.
Nem kérek belőled.

compliment people!

angyal

Azt hisszük a világ körülöttünk forog. Hogy nekünk a legrosszabb. Hánykolódunk, forgolódunk mocskos életünk sarában, mintha az lenne a legmocskosabb mind közül. És élvezzük. Élvezzük, ahogy a hűvös sár rátapad testünkre, ahogy sáros lesz a kezünk, az arcunk, a hajunk. Ahogy sárrá válik az életünk. Élvezünk hemperegni saját szánalmunkban. Hadd folyjon a könnyem, hadd áztassam el a Földet gyermeteg gondjaimmal. Hadd hitessem el a világgal, hogy nincs tovább élet, hogy megálltak a folyók, hogy nem születik soha többet gyermek e Földön. Hogy nincs többé nevetés, és nincs többé sírás, és nincs többé napsütés, és nincs többé vihar. Hogy nincs többé Te és nincs többé Én. Mert nincs többé Mi. Ennyi az egész. Egy világ dől össze nélkülünk.
Higgyétek el.

A megdöbbenés, a világosság ideje: Már megint mi van velem? Már megint miért tévedtem el? Már megint miért hittem, hogy több vagyok egy apró porszemnél? Már megint miért élveztem a világom közepe lenni?
Elég.

Mennyivel nagyobb problémák vannak. Mennyivel nagyobb fájdalmak. Mennyivel nagyobb érzések. Érzelmek. És sokkal több szeretet. És sokkal több könny. És a soha viszont nem látás valós képzete. A soha vissza nem látásé.

Mindent túlélek.
Azt nem tudnám.

Hát mosolyt vissza, könnyeket el. Leszek, aki voltam. Többet megingani nem fogok, hitem erős, bátorít az Ő bátorságuk. Az Ő mosolyuk. Az Ő szeretetük. Az Ő boldogságuk. Mert aki a legnagyobb fájdalom átélése után is tud boldog lenni, annál erősebb nincs e világon.

Boldog vagyok.
Boldognak kell lennem.
Ez a kötelességem.

You will be in my prayers.

hasto

And all the scars from the nevers and maybes die.

vanilyen

Magányom mélyén így talál rám a hajnal.

elapse.

"Mondd, mért múlik el...?
Álmunk egy furcsa végjátékban
semmivé lesz és széthull életem...
Jobb, ha az ember újra kezdi...
Hát ezt teszem épp..."

hide.
disappear.
vanish.
fade.
diminish.
vaporize.
cease.
languish.
deteriorate.
elapse.

onelittlewish

i wish life was a little closer to unreal.

sosem egyszerű

Egy kicsit félek önmagamtól.
Egy kicsit félek tőled.
Egy kicsit félek tőle.

Egy kicsit félek, hogy elrontom.
Egy kicsit félek, hogy elrontod.
Egy kicsit félek, hogy elrontja.

Egy kicsit összezavarodtam.
Egy kicsit te is összezavarodtál.
Egy kicsit ő is összezavarodott.

Én tudom, hogy mit akarok. Tudtam.
Te nem tudod mit akarsz. Tudom.
Ő tudná mit akarna. Nem lehet.

Én.
Te.
Ő.
Mitiők.

quoted

- It said that the world is broken into pieces and everyone has to find them and put them back together.
- Maybe we don't have to find it. Maybe we are the pieces.

signs

ne!

Ne akarj ennyire..

oh i miss it..

MY HOME AMONG THE HILLS

Hear the song!

There's a land of rolling mountains
Where the sky is blue above.
And though I may roam, I hurry home,
To those friendly hills I love.
Where moonlit meadows ring
with the call of whipporills
Always you will find me in my home among the hills
And where the sun draws rainbows in the mist
Of waterfalls and mountain rills
My heart will be always in the West Virginia Hills
There, autum hillsides are bright with scarlet trees
and in the spring, the robins sing
While apple blossoms whisper in the breeze
And there is music in the flashing streams
and joy in fields of daffodils
Laughter through the happy valleys of my home among the hills

így

mindenki lehet, csak az nem, aki kell.

lgt <3

Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

zárd ki

Hunyd be a szemed, mert nincs értelme körülnézni.
Ne láss semmit, mert csak rossz lesz, ha megismered az ismeretlent.
Ne ismerd meg, mert fájni fog.
Fájni fog, mert csalódni fáj.
És csalódni fogsz, mert naiv vagy.

Hunyd be a szemed, meredj a sötétségbe.
Sötétben lenni bizonytalan, biztonságos.
Biztonság kell ebben a bizonytalan világban.

Fogd be a füleid is, hallani sem érdemes a világ zaját.
A zaj tönkretesz, félrevezet.
A beszéd az emberek legnagyobb hátrányossága.

Zárd ki a világot!
Nincs semmire szükség.
A végén úgyis egyedül maradsz.

insane

I am always happy whenever I have no reason to be sad.
But when I am happy yet I have the reasons, that is called insanity.

or lying..

without you

Without you, the ground thaws, the rain falls, the grass grows.
Without you, the seeds root, the flowers bloom, the children play.
The stars gleam, the poets dream, the eagles fly, without you.
The earth turns, the sun burns, but I die, without you.

Without you, the breeze warms, the girl smiles, the cloud moves.
Without you, the tides change, the boys run, the oceans crash.
The crowds roar, the days soar, the babies cry, without you.
The moon glows, the river flows, but I die, without you.

The world revives
Colors renew
But I know blue, only blue, lonely blue, within me blue.
Without you.

Without you, the hand gropes, the ear hears, the pulse beats.
Without you, the eyes gaze, the legs walk, the lungs breathe.
The mind churns!
The heart yearns!
The tears dry, without you.

Life goes on, but I'm gone.
Cause I die, without you.
Without you.

lost

At every decision i make there's a star above guiding me.
When that star suddenly disappears, when it does not shine anymore, when it"s shimmering darkness everywhere..
Then I am lost.

lopok

wrong

i was born with the wrong sign
in the wrong house
with the wrong ascendancy
i took the wrong road
that led to the wrong tendencies
i was in the wrong place at the wrong time
for the wrong reason and the wrong rhyme
on the wrong day of the wrong week
i used the wrong method with the wrong technique

there’s something wrong with me chemically
something wrong with me inherently
the wrong mix in the wrong genes
i reached the wrong ends by the wrong means
it puts the wrong plan
in the wrong hands
with the wrong theory for the wrong man
the wrong lies, on the wrong vibes
the wrong questions with the wrong replies

yepp

"there’s no light today
i’m shining
there’s no love today
i’m laughing

everything i gave, i loved to
anything from me is yours"

ilyenkor egy kicsit rossz

Egy rossz lépés, és többhavi munkád kárba vész.
Egy rossz lépés, és mindent elveszítesz.
Egy rossz lépés, és százszor visszakapod.
És százszor jobban fáj.

Ha néznéd az időt, tudnád, mi van. Így csak merengés a semmibe. Fáj.

Próbálok árnyékot vetni az éjre, minden lelepleződést elrejteni, menekülni bele a sötétségbe.
Próbálok nem belenézni a fénybe, csukva a szemem, de így is áthatol az érzés. Hideg, meleg. Hideg, nagyon hideg. Fázom. Reszketek. Mit csinálsz? Félve, lassan, hitetlenül kinyitom szemeim. Az előbb kápráztak csupán. Kápráztak, ugye?

Amikor végérvényesen belehasít a félhomályba a nem.
Amikor az első könnycsepp lefolyik az arcomon.
Amikor ismét úgy dobog a szívem, de mégis másképp. Fájdalommal telve.
Amikor nincs hova menekülni, amikor nem lehet elrejteni a sötétséget.
Amikor egyedül maradok a morajló tömegben.

A hullócsillagom hol van?
És a szerencsém?
És a boldogságom?

És most hová viszed a lelkem? A szívem? Miért kell kitépni a helyéről?

Csak idő kérdése volt mindez. És még csak fel sem róhatom.
Visszakapni mindig mindent rosszabb.
Hogy őszinte legyek, kicsit..
fáj.

kéz

Már úgy érezném a megfoghatatlant.

mivanveled

Szerelmet hozó lágy tavaszi zsongás.

Random.

Kicsit mindig minden más. De nem érdemes besorolni: jobb vagy rosszabb. Teljesen mindegy.

Kicsit mindig kell félni. Kicsit óvatosnak kell lenni. És kicsit bolondnak is kell lenni. Bolondnak és boldognak.

Egy kicsit előre kell menni. Kicsit bátornak kell lenni. De aztán kicsit meg kell állni, újra félni, majd remegve, rettegve tovább merészkedni, mert csak előre van út.

Még ha néha sötét is a múlt. Vagy ha sötétnek hat a jövő.

Kicsit izgulni is kell. Izgalom nélkül nincsen élvezet. Kicsit kéne, hogy emlékezz. És kicsit kéne, hogy láss. És kicsit kéne, hogy bízz. És kicsit kéne, hogy szeress.

Kicsit kell, hogy ne érts.
Kicsit kell, hogy érts.

öröm

És bár nem leszel ott.. de ott lehetsz. És emiatt fényes a hold. És emiatt ragyognak a csillagok.

S eközben én veszett nyugalommal közeledek az álom felé. Álom és valóság. Egy lehelet választja el a kettőt csupán. A búskomor őszi reggelen megzizzenő mosoly. A néma boldogság. A ketrecbe zárt szabadságom. Szárnyak titkos suhogása. A jéghideg ölelés.

Várakozással teli félelem. Félelemmel teli várakozás.

A reszkető öröm.

tanulj

Mi lenne, ha néha tanulnánk is a hibáinkból?

lone

Belülről felemészt valami. Csak kicsit mardos, lassan eszik, de pihenni soha nem hagy. Nem ad egy perc laufot sem, nincsen menedék, nincsen szünet. Folyamatosan zúg a fülemben, folyamatosan zakatol belül az a valami, néha ordít, toporzékol, jajgat. Egyedül vagyunk.
Nem szeretünk egyedül lenni.
Ilyenkor rád támad a magány ijesztő árnya, rád mászik, rád telepszik. S csak bámulsz ki az ablakon, arcod visszatükröződik a koszos üvegen, de még magadat sem ismered fel. Egy idegen szempár néz vissza rád. Még magadat is cserben hagyod.
Ilyenkor bármit tehetsz. Bármit, mégis üres az életed. Minden értelmét veszti. Mert minek az öröm, ha nem lehet megosztani, és minek a könny, hisz nincs, aki letörölje. Te meg ne fáradj. Minek felkelni, hiszen tudod, úgysem vár rád semmi. Senki. Egyhangú minden. Eshet az eső, a hó, süthet a nap, fújhat a szél. Lehet csend és lehet zsivaj. Lehet tömeg és lehetsz egyedül. Mehetsz haza és mehetsz a világvégére. Minden mindegy. Őszintén.

wasn't me

Én nem akartam, te fogtad meg.
Miért fogtad meg?
Azóta nem bírom elereszteni..

perc

Csak egy perc választ el az örökkévalóságtól.
Mindig csak egy perc.

trust issue

never trust a human being. no effense, but they are just gonna let you down. they will disappoint you sooner or later. it always happens. be prepared.

csúszik az út.

Hiába tervezel, hiába álmodsz.. Terveid mindig meghiúsítják. Ragyogásom rövid életű ismét. Mit akartok tőlem? Miért azok a fránya kövek az útban... Hol van még az a vár?

Most nincs kedvem építgetni. Most nincs kedvem a kirakóshoz. Most nincs kedvem lecsúszni a csúszdán.

Már egyszer megtanultam, hogy én nem vagyok közéjük való, miért próbálkozom újra és újra megcáfolni a megcáfolhatatlant?

Leesett a hó. Csúszik az út. Mindig megcsúszom. Félek, el fogok esni. De persze az utolsó pillanatban mindig megtalálom az egyensúlyt. Most sem lesz másképp. Nem kell félni.

még 3 sor...

Egy álom a napom.
Egy perc az álom.
Egy perc a napom.

pont

my story ends here.
thanks for listening.

?

Na most ez hogy is van? ...

egy illat
egy álom
egy emlék
egy érzés
egy titok
egy jövő
több út
hova tovább..

mármegint

Az idő véges. Ugyanazokat a köröket futom. Sosem leszek elég erős.
(Ilyenkor mit kell tenni? Mit helyes tenni? Mit illik tenni? Mit kíván a világ?)
Úgy lennék formabontó. De én is csak ember vagyok. Én is félek.
Mit teszel?

igazi

Az emberek rosszul kommunikálnak. Mindenről beszélünk, csak arról nem, amiről fontos lenne. S emiatt folyton elmegyünk egymás mellett. Mintha vaksötét lenne. Mintha némák lennék, süketek és vakok. Mintha mindenki más nyelven beszélne, mindenkinek meglenne a saját maga jelrendszere, amit senki más nem érthet meg önnön maga kívül.

A másik nagy gond meg, hogy nem merünk kommunikálni saját akaratunk szerint. Félünk, hogy nem tárhatjuk fel belsőnket, nem mutathatjuk meg ennek a koszos, romlott világnak, mi is lakozik bennünk. Inkább csak csendesen kullogunk a többi korhadt ember után, s vigyázunk, valaki fel ne ismerje bennünk a mást. A valóst. Valaki le ne tépje álarcunkat. Ennek a bálnak sosem lehet vége.

Nem merünk kommunikálni, mert félünk, vágyaink elfogadhatatlanok. Összeférhetetlenek az evilági sémákkal. De ki állította fel ezt a rendszert? Hiszen senki sem önmagát mutatja. Hazugságban élünk mind. Mindenki hazudik, csak hogy jobb legyen. Hol vannak az igazi szavak? Az igazi emberek?

sharp

És még valami.

Miért van az, hogy amikor éles helyzetbe kerülünk, amikor felteszik a kérdést, amire várunk... az elképzelhető legeslegsarkasabb ellenkezőjét mondjuk annak, amit a világon a legeslegjobban akarunk, kívánunk?

És ezzel lehet, mindent lerombolunk.

gondolatvegyület

Vannak utak, melyek járatlanok maradnak. De van, hogy érdemes kivárni, míg zöldre vált a lámpa. Mert igenis át kell mennünk a túloldalra. El kell jutni a célba.

Én bízom magamban, bízom a világban. Csak néha én is megbotlok. Néha nekem jön egy fal.

Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha mindent kimondanánk. Ha mindenki elmondaná, mit akar, akarunk-e egyáltalán bármit e világtól. S ha igen, mit? Ha nem lenne rejtőzködés, nem lenne álarc, nem lenne más, csak a valóság. Nem lenne titok. Bár hiányozna a rejtély, a misztikum. Mégis oly könnyű lenne A-ból B-be jutni. Tudhatnánk mi vár, mi várhat, s tudhatnánk miről kell lemondanunk. De könnyebb lenne a lemondás, mert mindig minden könnyebb, ha bizonyos. De mi egy ilyen titokzatos világban élünk.. Találgatunk, célozgatunk, néha mellélövünk. Csak tudnám érdemes-e küzdeni.

Harc. Ennyi a világ. Mindenki harcol mindenért. Fiúk harcolnak lányokért, lányok fiúkért, okosak az igazukért, hülyék az igazukért, mindenhol mindenki egy rohadt nagy frusztrált, tolakodó, izzadtságszagú versenyben vesz részt. (Idézve, kicsit kiegészítve :) )
Mindig minden csak harc. Küzdelem. De ha nem lenne az, ha minden egyszerű lenne, alanyi jogon járna, akkor senki nem becsülne meg semmit. Míg amiért megharcolsz, annak íze van, annak öröme van. És ha veszítesz, abból tanulsz. És legközelebb már felkészültebben tapasztaltabban vágsz neki a versenynek. Mert verseny, harc mindig lesz.
És csak akkor maradsz talpon, ha megtanulsz küzdeni. És nyerni.

Mert ez egy ilyen világ.

..

Furcsa kettősség kezdi átvenni az uralmat, félek. Félek, mert a kettő csak külön működik, mert ez egy ilyen civilizáció, és mégis a kettő elválaszthatatlan eleme egymásnak, nem létezik egyik a másik nélkül. Nem lehet behunyni a szemem, pedig oly könnyű lenne. Félek a káosz úrrá lesz életemen. Ezt pedig mindannyian tudjuk, hogy megengedhetetlen.

És mert a páncélom erős, visszaüti ennek is minden áramlatát. Nem láthattok semmit belső harcaimból, a lepedő mindent eltakar.

A sebezhetetlenség menő. Azt mondják. :)

Weöres Sándor: Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyûdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erõ legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Ûzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

kupak

Ismét egy kupak az életem.
Ugyanaz a kupak.
De egy másik üveg.

Open up!

only human

Azt hittem én egy habostorta tetején élő marcipánfigura vagyok.
Kiderült, hogy az egész gyermekkorom hazugság volt.
Kiderült, hogy én is csak egy ember vagyok.

Tik.Tak.

Várni valamire, ami talán sosem jön el. Várni, és remélni, hogy eljön. Mert eljön, ugye?
Várok, és közben idegesen nézem az órát, zordan kattognak a másodpercek, már-már zavaró zakatolásuk. Tik. Tak. Tik. Tak. Megállás nélkül. Tik. Tak. Az egész testem bizsereg, ráz a hideg - bevallom, kicsit izgulok. Mert félek, hogy nem jön el. Mert félek, hogy eljön, de aztán gyorsan el is szalad. Mert félek, hogy eljön, de nem lesz olyan. És leginkább félek, hogy eljön, és olyan lesz, és... és akkor mi lesz? Akkor hogyan lesz? Akarom én, hogy eljöjjön? Vagy csak szeretek vágyódni a megszerezhetetlen után? Szeretek-e szenvedésemben hemperegni? És szenvedve boldognak lenni, boldognak látszatni önmagam, játszani a hideget, a magányost, a nyugodtat? Önmagamat éltetem-e boldog szenvedésemmel, vágyódásommal, hamis érzelmeimmel? Hamisak? Igazak? Mi az igaz?
--Azt hittem, legalább önmagamat ismerem.--
Tik. Tak. Múlik az idő, s erre vészesen figyelmeztet a kattogás, mely végérvényesen belevéste magát lényembe. Ha az idő megállna, bennem továbbra is zengene a kattogás. Tik. Tak. Eljössz-e ma, eljössz-e holnap, eljössz-e egyáltalán? Várjak még, vagy kattogjak túl, kattogjak tovább az élet sínjein? És ha várjak, meddig várjak? Mire várjak?
Korán van még? Vagy már túl késő?
Túl késő? Mihez? Sosem lehet túl késő..

Tik.
Tak. Végítélet következik.

Wait for it.

Tik. Tak.

Élet-Művészet

...mert életművésznek lenni jó...

Azt kérdezitek, mi számít művészetnek? Minden! És maga az élet a legnagyobb művészet, melyet mindannyiunknak művelnie kell. Mindenki életművész a maga nemében. És itt nem a szó pejoratív értelmére gondolok, nem arra a rosszalló nézetre, hogy az életművészethez szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik az ügyeskedés eleme, illetve az, hogy sokszor céljait másokat kihasználva éri el. Mert manapság már inkább negatív értelemben tekintenek ezekre a művészekre, pedig a szó eredete az „artisan”, ami annyit tesz: Az “(élet)művész” az a temperamentumos típus, akinek megvan a természetes képessége ahhoz, hogy a művészetekben kibontakozzon.

Nem. Én az életművészre, mint az élet művészére tekintek. A művészre, aki rájön, hogy saját életét meg tudja óvni a csődbemeneteltől. Hogy ő saját élete ura, ő festi meg sorsát, ő írja meg élete rímeit. Ő komponálja saját jövőjének zenéjét, és ő az, aki az útjában levő köveket összegyűjti, hogy később várat építhessen belőlük. Mert az akadályok csak erősítenek bennünket azáltal, hogy nem kerüljük azokat ki, hanem megküzdünk velük, s később felhasználjuk a leküzdésből fakadó tapasztalatainkat.
Az életművész boldog, mert tudja, hogy megéri élni ebben a kihívásokkal, félreértésekkel, és akadályokkal tarkított világban, még akkor is, ha néha úgy érezzük, nincs tovább. Boldog, mert tudja, hogy ő nem sorsának rabja, hanem saját történetének írója, saját színházának igazgatója, ezt a hosszú-hosszú filmet bizony ő rendezi. Túllép önmagán, minden hegyet megmászik, sivatagokat küzd le, s önmagában találja meg az életmentő oázist. Belülről táplálkozik, saját belső érzéseiből, érzelmeiből, melyeket nem fél kimutatni. Az életművész minden nap mosolyogva kel fel, mert tudja, az élet egy csoda. Egy csoda, amelyet mindannyiunknak meg kellene becsülni.

Az életművész a saját köveiből felépített várában múzeumot létesít, s halála napján fényes megnyitót tartanak ott: Mindenki, aki ismerte, szerette, együtt emlékezik vissza történetére, az általa hátrahagyott életfestmények, életszobrok, életkönyvek, életversek által. Majd a tömeg átvonul a színházterembe, és még egyszer utoljára megtekintik művészünk életművét.

Mert az élet művészet.

paths

Im just not sure what is the right way...

Which is the right path to take?
Which is the safest?
Which is more fun?
Which leads to happiness?
Which leads to you?
Which is the one I am supposed to take?

Fernando Pessoa - Castello

I may have defects, live anxiously and sometimes become irritated, but I never forget that my life is the biggest company of the world, and that I can avoid that it goes bankrupt.

To be happy is to recognize that life, is worth living, even with all its challenges, misunderstandings, and its periods of crisis.

To be happy, is to stop being the victim of problems and being the author of your own story. To cross deserts outside of yourself, and to find the oasis inside your soul.

To thank God for each morning for the miracle of life. To be happy, is not to be afraid of your own emotions. It is knowing how to speak about yourself. To have the courage to listen to a "no". To have the strength to receive a criticism, even when unjust.

Stones in the road?
I save every single one, one day I´ll build a castle.

foolish games

You took your coat off and stood in the rain,
You're always crazy like that.
And I watched from my window,
Always felt I was outside looking in on you.
You're always the mysterious one with
Dark eyes and careless hair,
You were fashionably sensitive
But too cool to care.
You stood in my doorway, with nothing to say
Besides some comment on the weather.

Well in case you failed to notice,
In case you failed to see,
This is my heart bleeding before you,
This is me down on my knees, and...

These foolish games are tearing me apart,
And your thoughtless words are breaking my heart.
You're breaking my heart.

You're always brilliant in the morning,
Smoking your cigarettes and talking over coffee.
Your philosophies on art, Baroque moved you.
Do you love Mozart? And you'd speak of your loved ones
As I clumsily strummed my guitar.

You'd teach me of honest things
Things that were daring, things that were clean
Things that knew what an honest dollar did mean
So I hid my soiled hands behind my back
Somewhere along the line I must've gone off track with you


Excuse me! Think I've mistaken you for somebody else,
Somebody who gave a damn,
Somebody more like myself.

These foolish games are tearing me, you're tearing me, you're tearing me apart,
And your thoughtless words are breaking my heart.
You're breaking my heart.

You took your coat off,
and stood in the rain,
You're always crazy like that.

wait for it.

Im on the waiting list...



---> I'm waiting till you're done.

enough of this game already

Csak játszunk és játszunk, trükközünk és taktikázunk. Elég! Elég a bábokból, elég az álarcokból.

Its over. Get over it. And grow up.

Mert nem tudod, mivel játszol. Mert már kiléptünk a gyerekszobából, itt már bizony következménye is van tetteinknek. Odabenn a szobában hiába ütöttük egymást párnákkal, hiába verekedtünk, harcoltunk, ott nem fájt semmi, a játék hevében senki sem érzi a fájdalmat. De ez más. Itt minden élesben megy. Itt úgy is fájdalmat tudsz okozni, hogy egy ujjal sem érsz hozzám. Itt már szavakkal is bántani lehet, nem csak tettekkel. És legtöbbször a némaság a legerősebb fegyvered. Mert látod? Ami a gyerekszobában csak játékpisztoly volt, vízipuska, az idekinn már igazi sebeket ejt.
Légy óvatos. A játszótér csatatérré alakult. És mi észre sem vettük a változást..

egy híján húsz

Holnap. Holnap egy új korszak kezdődik. A new era.

Én nem hiszek Istenben vagy istenekben, de hiszek a sorsban. Hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga kijelölt ösvénye ebben a világban. Hogy mindenkinek van egy küldetése, amit teljesítenie kell élete során. Az élet egy személyre szabott utazás, rengeteg állomással. Mint egy nagy kalandjáték. Az állomásokon feladatok várnak rád, és csak akkor mehetsz tovább életed pályáján, mikor teljesítetted a feladatod, megtanultad, amit meg kellett, és mikor már készen vagy az új kihívásokra, melyek a következő állomáson várnak rád.

Hiszem, hogy nekem is kijelölt egy utat a sors. Vagy inkább azt, hogy van egy küldetésem. Mindig is hittem ebben. És mindig is ez alapján cselekedtem. Azt hiszem, én azért születtem meg, hogy segítsem mások életét. Hogy segítsek másokon. És amikor találok egy lelket, akinek szüksége lehet rám, a segítségemre, ott megállok, kopogtatok. Addig kopogtatok, míg be nem enged az ajtaján, és aztán kibogozom a csomókat. S amikor idő van, elindulok a következő állomás felé. Van, hogy nem engednek be az ajtón. Kopogok, csak kopogok esőben, szélben, hóban, viharban. De ha valaki ennyire nem vágyik segítségre, ha valaki makacsul ragaszkodik földhözragadt életéhez, hát hajrá. Tudom, mikor kell továbbállni. Mert abból is tanulunk, ha valahová nem jutunk be.

Én lehet, nem hagyok majd hátra nagy elméleteket, mint Platón vagy Arisztotelész tette. (Bár tervezem.)
Én lehet, nem hagyok majd hátra olyan nagy műveket, olyan nagyon bölcs és mély írásokat, mint Márai vagy Coelho tette. (Bár tervezem.)
Én lehet, nem találok fel semmilyen új technológiát, ami megváltoztatja a világot, mint ahogy Bell vagy Edison. (Bár még ez is lehet.. )
Én lehet, hogy nem fedezek fel új földrészt, mint azt Kolombusz tette, hiszen már minden egyes pontját a földgömbnek látjuk google earth-ön. Lassan már a házak ablakain is benézhetünk. Ezen már nincs mit felfedezni, csak a hálószobatitkokat.. :)
Én lehet, nem fogok kommunikációs modelleket megalkotni, mint azt Newcomb, Laswell, Gerbner vagy sokan mások tették. (Nem, ezt tényleg nem tervezem. )

Én lehet, hogy nem fogok örökké élni, lehet, nevemre nem fognak emlékezni, még akkor sem, ha hátrahagyok filozófikus elméleteket, bölcs és mély írásműveket, feltalálok valami világotrengető technológiát (például a teleport jó lenne.. ), sőt, még egy új földrészt is felfedezek, és még egy kommunikációs modellt is megalkotok.
De én fogok meghalni a legboldogabban, ha abban a pillanatban, amikor végleg lehunyom a szemeim, annak a tudatában leszek, hogy egész életem során embereken segítettem. Nem anyagi, lelki adományokkal. Hogy annak a néhány embernek igenis örökkön örökké élni fogok az emlékezetében, az a néhány ember örökké tudni fogja a nevemet. Mert a hála nem vész el. Csak átalakul. Örök Emlékké.

muse

Miért van az, hogy akik mások, akik mást keresnek, akik világegyetemet akarnak építeni, akik csillagokat hoznának le, akik éreznek, s akik sokkal többre vágynak holmi testiségnél, mindig olyan múzsát találnak maguknak, aki nem méltó arra a szerepre. Olyanokat, akik nem látják a csillagokat, akik fel nem foghatják a világegyetemek nagyságát és sokszerűségét, akik nem látják a szépségét a hovatartozásnak. Akik örökké szabadságuk rabjai akarnak lenni, mert félnek kilépni annak biztonságából. Félnek önmagukat teljesen odaadni, félnek a repüléstől, a magaslatoktól. És félnek a zuhanástól.
Miért nem találhat egymásra két 'világot teremtő', miért kell mindig küzdeni, miért kell mindig tanítani a múzsákat.
Miért nem találhat egymásra két olyan lélek, akiknek nem kell magyarázni, hogy megéri a zuhanás már csak a repülés élményéért is. Akik megértik egymást szavak nélkül, csillagostul, világegyetemestül...

Miért hajtóelemünk a küzdelem, a tanítás?