Elso fejezet
Lizat nem akarjak a jegesmacik megvendegelni
A tortenet mar eleve kacifantosan indult. Kacifantos kezdet pedig kacifantosabb folytatashoz vezet. De engem sosem zavart a zavar, sosem aggodtam tul magam, ha maskepp alakulnak a dolgok, mint kellene. Szeretem a varatlan, megoldando problemakat, az izgalmat, az erzest, amikor nem tudom mi lesz. Mi lesz 5 perc mulva, orak mulva, egy nap mulva. Majd az elet alakit, majd a szel ellok valamilyen iranyba.
Meg tavasszal talaltam ra egy trening felhivasra. A treninget az EU tamogatja, Norvegiaban lesz osszel, Europai Allampolgarsag temaban. Mivel a szakdolgozatom kozeli temaban irodik es mivel novemberben majd en leszek trener egy egyhetes kurzuson Europai Allampolgarsag temaban, megis beadtam a elentkezesem - az EFIL-en keresztul. Mivel a szervezet, amelyiket kepviselem majd a treningen, belga, ezert el kellett, hogy fogadjak a jelentkezest. AKkoriban meg azt hittem, a kepzes Osloban lesz.
A palyazat eredmenyhirdetese junius vegere volt kituzve. Vartam, vartam a (pozitiv) eredermenyt, de semmi. Auguztusban igy hat rajuk irtam. Irtam a belgaknak is, akiken keresztul kijuthatok, es irtam a foszervezoknek is. Epp mind a ketto szervezet vakaciozott (mi mast is csinalnanak augusztusban). Ket het mulva jott valasz a belgaktol: sajnaljak, elkeveredett a jelentkezesem, de mar nincs mit tenni, nem tudok reszt venni a treningen. Ez eleg szomoru volt, de hat az elet ilyen, ezek szerint meg nem kell Norvegiat megneznem. El is konyveltem magamban a dolgot, elkezdtem uj oktoberi programok utan nezni. Jelentkeztem egy masik treningre, onkentes munkat vallaltam (melyrol kesobb kiderult, hogy megsem onkentes), stb. Egyszercsak meglepetes ert: uzenet a norveg foszervezoktol: Igazan nagyon sajnaljak, hogy elveszett a jelentkezesem, de nagyon nagy szeretettel varnak oktoberben. Vegyem meg a repjegyem mielobb. Ugribugri, kiabalas, csuhajja. Boldogsag. Uj hir: A trening Tromsøban lesz. Rogton megneztem, mennyi a jegy - nehany atszallassal tok olcso, remek. Penzem sajnos nem volt, kolcson kerni nem szeretek, igy vartam, mig megjon a foiskolatol meg az Erasmus osztondij utolso 20%-a. Vartam, vartam. Naprol napra idegesebb voltam, nem mertem megnezni, milyen aranyban emelkednek az arak. Vartam. Kozben zaklattam a Nemzetkozi Irodat, szukseg lenne a penzre, mar kellett volna utalniuk, stb. Harom hete jott meg a penz. Az arak ugy felmentek, hogy napokig fontolgattam: kolcsonkerjek-e valakitol, vagy hagyjam a fenebe? Lehet, hogy tenyleg nem most kell Norvegiaba mennem. Ugyanakkor tudtam, Tromsøba maskor sose mennek. Amikor beirtam googlebe a varos nevet, ketszer lepodtem meg: Tromsø Norvegia egyik legeszakibb varosa, a sarkkoron belul, a keptalalatok fele pedig az eszaki fenyt, az aurorat mutatja. Muszaj menni.
Vegul nagyimektol kertem kolcson, de csak azert, mert tudtam, egy heten belul megjon az osztondijam es egybol vissza tudom majd fizetni. Igy hat kb egy hete vettem meg a jegyem. Ezt hivjak last minutenek?
Kaptam egy kis infocsomagot a Norvegoktol, mikor kell ott lenni, ott - hol?, mit kell vinni, tudni, tenni a trening elott. Azt az infot kaptam, hogy a trening oktober 10-en kezdodik, delig kell megerkezni. En irtam egy emailt a szervezoknek, hogy sajnos nem tudok, csak 11-en erkezni, mert nem volt mar jegy 10-re. Erre egy nappal a trening elott jott a valasz: honnan vettem, hogy 10-en kezdodik, tokeletes, ha 11-en erkezem, hiszen mindenki aznap erkezik. Jee, mneg csak kesni sem fogok. Akkor mostmar minden kerek-perec. Vagy mi.
Nos nem, az ut maga is tartogatott (sot, meg mindig tartogat) meglepeteseket.
Hetfon (11) hajnal 4kor hagytuk el a hazat. Elotte kettoig meg emailek, elintezendo feladatok, pakolas, minden, ami kell. A franya x-faktor is jol elhuzta a nagy eredmenyhirdeteset - ami zenekedvelokent erdekel - kivetelesen tenyleg tehetseges emberek vannak egy tehetsegkutatoban - ez nagy szo itt Magyarorszagon. Persze egy ket idegesito mozzanat: valaki mondja mar meg a kismamanak, hogy a gyerekenek nem egy sztaranyukara van szuksege, meg arra, hogy cipelje a studioba, hanem arra, hogy otthon legyen vele es nevelje. Na ezert ne szuljon 19 evesen olyan, akinek nulla felelossegtudata van. Az mas kerdes, hogy a tobbi lany meg tehetsegesebb is volt nala - a tv bezzeg sztorit akar, botranyt, tudjak, hogy erre majd ugrik a media, s azt is tudjak, hogy a csajt tamadni fogjak, mert nincs az a jozan eszu leny, aki ezt normalisnak tartana. Undorito az egesz. Szerintem csinaljunk flashmobot, senki ne szavazzon a kismamara, hogy hazamehessen babazni. Jojjon vissza, ha mar ovis a gyerek. --- Bocs az intermezzoert.
Lenyeg a lenyeg, 4-kor elindultunk Ferihegyre. 5-re ertunk ki, 6-kor indul a gep, minimal izgulas, de azert nem volt semmi gond - a tuzzel jatszani mindig is szerettem (bocs mama az ego szulinapodert....) A ketoras repulouton aludtam, mint a bunda - tatott szajjal, gondolom, de neha meg ez sem tud erdekelni. Brusszel Charleroi repterre orom volt megerkezni; hianyzik a belga eletem, pedig a magyar is fantasztikus. Mindenesetre gyorsan vettem egy pain au chocolate-ot meg egy croissant, ittam egy finom gyumolcsos sort (9.30-kor sorozni igenis meno!). Mellettem egy francia srac Sorstalansagot olvasott, franciaul; ennek kulon megorultem. En is belebujtam a konyvembe: Javitott Kiadas, Eszterhazy Peter: zsenialis. Annyira magaval ragad, annyira elkepeszt es lenyugoz es meg ihletet is ad (irnom kell, mindig is irnom kellett, miert nem irtam az utobbi idoben??)-- Szidjatok meg ilyenkor (Levi koszonom, hogy neha felhozod).
Nehany ora varakozas utan irany Oslo. Repulogep, motor beindul, kellemes bugas, tatott szaj, alommezok. Leszallas, welcome to Oslo. Buszra fel, zene be, ablakon ki : nezzunk Norveg tajat - lenyugozo! Egy ora mulva Oslo Center, gyors jelentes a hazaiaknak :"elek, minden boldogsag", eljen az ingyen internetes portal. Gyorsfutos varosnezes, boronddel, kabat nelkul: itt is tud sutni a nap. Nehez megallni, de csak ket boltba megyek be, aztan rajovok, hogy boronddel boltozni se nem kenyelmes, se nem meno.
Futi vissza az allomasra, gyors ebed: meki, mert nincs ido masra, almas fanta, mert wow, almas fanta!! Expressz szuper vonatra jegyvaltas, vonatra fel: elgondolgodom, vajon az elso osztalyon vagyok-e, vagy tenyleg meg a belga vonatoknal is menobb ez a vonat(pedig a belgak is lenyugoztek)? A repteren becsekkolas, nezelodes, meg nincs kiirva, honnan indul a gep. Eddig minden flottul ment, csodas nap, csodas elet, tenyleg muszaj mostmar onkenteskedni es vissza is adni mindazt, amit kaptam/kapok az elettol.
Odaballagok egy kivetitohoz, hatha van mar valami info a Tromsøba tarto jaratrol. "cancelled". whattt? Megnezem megegszer. C-a-n-c-e-l-l-e-d. Nem lehet! Nem szokas csak ugy jaratokat torolgetni. Odamegyek egy infopulthoz, az ott dolgozok nagyon vidamak, boldogan cserelik ki a jegyem egy 2 oraval kesobbi jaratra. Mindegy, ket oraba nyilvan nem halok bele, elmeny, kaland, anyamkinja. A gep sikeresen elindul este 9 ora 5 perckor. Ket izraeli kozott ulok. Meg fel se szall a gep, megszolit a fiatalabbik, az ablak mellol: - Eszt konyvet olvasok? - Nem, magyart. Vegulis egy csalad. Elkezdunk beszelgetni. Tokeletes az angolja. Meg a spanyolja is. Es japanul es nemetul is beszel. Meg franciaul. Kiderul, nyelvesz, rajong a nyelvekert, azok strukturajaert. Egy hetre jott Norvegiaba, de elotte atnezte a norveg nyelv kulturajat, es erti a felet, amit mondanak. O forditott a gepen, amikor a fo steward fapofaval, de vicceket meselt. Mivel helyi jarat volt, angolul csak 3 mondatot kaptunk mindig; a fobb helyzetjelentest.
Kiderult, a srac 27 eves, a vilag minden tajan jart, elt, dolgozott, annyit latott es hallott, annyi mindent tud. Orakat beszelgettunk. Furcsalltam is, mert csak ket orasnak kellett volna lenni az utnak, de csak mentunk es mentunk. Pedig egyszer mar bemondtak, hogy leszallashoz felkeszulunk. Lattuk is Tromsøt felulrol. Es tudjatok meg mit lattunk? Az AURORAT! Bizony! ( Mikozben ezt irom, olyan, mintha mozogna a repter, teljesen szedulok..) Zold volt es mozgott. Eltunt es visszajott. Ah, csodas. Mar megerte. Tromsø is nagyon szep volt, felulrol. Amikor leszalltunk, kb 3 es fel ora mulva (ketto helyett), kozoltek velunk, hogy Bodøban (vagyhol) vagyunk. Az idojarasi viszonyok miatt nem tudtunk leszallni Tromsøban, igy visszafordultunk es feluton Oslo es Tromsø kozott vagyunk epp. Utasitasra varunk. Megkaptuk: Irany Oslo! Igen, megint. Hotelt kapunk, reggeli geppel mehetunk majd. Aki akar, kiszallhat Bodøban, de busz csak reggel indul es 10 oras az ut.. Igen, a tavolsagok..
Szoval vissza Oslo. Meg harom ora sorbanallas a repteren - hotel es taxijegyet kaptunk. A hotel gyonyoru volt, amugy, de ez ejjel fel 4kor annyira nem tudott erdekelni. Meg a repteren kozoltek, hogy a reggeli jarat tele van, legkorabban a fel 2-es jaraton van hely. (vajon hogyan osztanak szet egy teli gepnyi embert sok kicsi repulon?). Gyors internetes jelentes csaladnak: elek, a treningszervezoknek: egyszer csak megerkezem..
Alvas. Szerencsejuk van, a vilag masodik legkenyelmesebb agyaban aludtam, igy igazabol talan azt is mondom, megerte az egesz :-) Persze a daniait nem ubereli, mar csak azert sem, mert ebbe mindossze harom oracskat toltottem. Viszont a reggeli is karpotolt - olyan svedasztal, hogy csak na! Meg mindig tele vagyok. A repterre kierven ujabb jo hirt kaptam: A 17.20-as jaraton van csak hely. Bevetettem en mindent, 4-kor eloadast tartok, muszaj odaernem, amugy is, egyik jaratom torlik, a masik visszafordul, stbstb, de egy kedves lany ult a pult mogott, mosolygott, azzal a csodaszep norveg szoke hajaval es arcaval (annyira gyonyoruek a norvegok!!!) es en amugy se vagyok jelenetrendezos, de igy meg plane nem tudtam mit tenni. Mit nekem meg 7 es fel ora varakozas, meg meg ket ora repulout, meg, meg, meg.
Vegtere is azt hittem, kesek egy napot a treningrol, ezzel jol be is woodoo-ztam a dolgot magamnak.
De ugyebar egy kaland az elet, szoval igazabol csak nevetek rajta. Igy legalabb a blogom is felelenkul. Meg majd lesz sok jo sztorim az unokaknak. Csak erjem meg, hogy megszuletnek. Es ne legyek szenilis - lehet meg kellene valtoztatnom a blogom nevet, nehogy a szenilla bevonzza a dolgot :-)
No, ennyi, itt tartok most. Eloben, Oslobol. Most keresek valami kutat, iszom 3 litert egy ulto helyemben, aztan belevetem magam a konyvem olvasasaba.
Drukkoljatok, hogy ma nagyobb sikerrel jarjak es eljussak vegre Tromsøba. (ølyan menø ez a betu: øøøø, mæg æz is, nå jå)
Udv a napos Norvegiabol.
2010. október 12., kedd
2010. július 22., csütörtök
Ezekkel már rég tartozom..
Mostanában.. mondjuk ugy aprilis ota nincsen idom magamra - ergo arra, hogy egy par orat egyedul legyek, filmet nezzek, olvassak, tobbet aludjak nehany oranal, atrendezzem a szobam, vagy csak nezzem a feher falat - es arra sincsen idom, hogy blogot irjak es megosszam veletek mindazt, ami miatt nincs idom ezekre.Aprilisra kezdett besurusodni minden, majus-junius katasztrofa volt - tul sok beadando, mindegyik millio oldalas es minden tanarnak termeszetesen hatalmas elvarasai voltak. minden tanarnak csak a sajat targya a fontos, es semmi massal nem torodik. Plane nem veszik figyelembe, ha szakmai gyakorlaton vagy (kulfoldon raadasul?!) es az Erasmus sem szamit. Emellett persze dolgozzon az ember teljes munkaidoben es azert meg maradjon ideje szocializalni is -- hiszen ha kulfoldon vagy, nem teheted meg, hogy az uj baratsagokat hanyagolod, mert azzal a lendulettel el is veszited azokat.
Mindenesetre jo hir: tuleltem, es gratisz : minden otos lett szinte (ket negyes becsuszott..). Meg ket vizsgam lesz szeptemberben, de az mar kisujjas sztori lesz (csak majd azert kellene tanulni elotte..)
Na de a lenyeg. Aprilisban voltam Koppenhagaban (de reg volt mar). Elso eszaki latogatas, Dania lenyugozott. Danival mentem, aki kedves lakotarsam volt Brusszelben. O ott tanult elozo felevben, igy az o ismeroseinel laktunk. Egy hosszu hetvegere mentunk. A buszut 15 oras volt csupan, de en valamilyen abszurd modon imadok utazni buszon,
vonaton, kocsiban, hajon, repulon, motoron legujabban.. szoval en eveken keresztul akar csak mennek es nem is allnek meg, csak amennyit muszaj (vajon mi hajt engem?!). Amikor utazom, nem szamit, mennyire regota almom eljutni a vegallomasra, nem szamit mennyire akarom megerinteni az ismeretlen foldet, es az sem szamit, milyen lesz majd beleszagolni egy uj levegobe. Nem akarok megerkezni. Csak akadjunk el, utazzunk tovabb, forogjanak a kerekek, menjunk. De elobb-utobb mindig megerkezem a vegallomasra es az is hatalmas oromot es eksztazist ad.Koppenhagaba tarto hosszu utunk soran megismertunk egy belga lanyt, Mieke-t. O volt a masodik belga, akit belgiumi eletem soran megismertem (az elso a fonokom..). Miekevel nagyon joba lettunk mar az uton, aztan a visszauton csak meg jobb lett a viszony. Rengeteget nevettunk, beszelgettunk es megbeszeltuk, hogy meglatogatjuk Gentben. Erre csak sokkal kesobb, junius vegen kerult sor, mert mindannyian elfoglaltak voltunk. A latogatas a leheto legjobban sikerult, Gent lett a kedvenc belga varosom. Azota szinte minden heten megyek, mar tok jol ismerem a varost. Mieken keresztul megismertem azota jo sok belgat es
vegre sikerult betekintest nyernem a belgak (flamandok) eletebe. A minap peldaul felszolalt egyik baratom: "egyunk mar sultkrumplit, mar vagy ket hete nem ettem". Hat ezen jot nevettem. Valahogy nem szoktam ragodni azon, hogy miota nem ettem sultkrumplit.. Bar teny, ami teny, nem hiszem, hogy eltelik ugy egy egesz het, hogy ne ennek egy hatalmas adag krumplit majonezzel vagy tartarral. Holnap is az lesz az ebed, nyami :-)Vissza Koppenhagahoz: csodalatos varos, teljesen le voltam nyugozve! Az emberek nagyon nyitottak es kifejezetten kedvesek. Tetszett nagyon az, hogy adnak magukra az emberek (majdnem, mint Stockholmban, de azert Stockholm a legmenobb ebbol a szempontbol! )
Sok embert megismertem Daniaban, de ami a legerdekesebb volt szamomra, hogy megismertem a daniai nepfoiskola rendszert. Rengeteg ugynevezett nepfoiskola v
an az orszag egesz teruleten, mindegyik kulonbozo temara specializalodik (zene, muveszet, epiteszet, eu, sport, stbstbstb). Ezek feleves kepzesek (tulajdonkeppen nehany honaposak). Bentlakasos a dolog, reggeltol estig, hetfotol vasarnapig programok vannak. Kedvet kaptam es utana neztem a zenei nepfoiskolaknak. Talaltam is egy nagyon szimpatikusat. Mivel en folyamatosan uj otletekkel allok elo, meg nem tudom, hogy lesz - de tervbe van veve, hogy februartol juniusig Beussal elmegyunk harom honapra Daniaba enekelni. Meg azon toprengek, hogy vajon mennyire viselem el, hogy harom honapig meg van kotve a programom es nem en iranyitom - ugymond - az eletem. De biztos nagyon kulonleges elmeny.. Szoval meg vergodom.Miota Belgiumban elek, annyira sokat utazom - de hat annyira kozel van minden es annyira olcso utazni!!.. Szoval boven kihasznaltam a lehetosegeimet. Egy ido utan elkezdtem megijedni: mar nem ad annyit az utazas, mint regen..
Regebben minden egyes utazas akkora elokeszulettel jart. Az utlevel hasznalatanak is megvolt a maga varazsa. Borondok, hosszu procedura a hataron vagy a repuloteren. Manapsag pedig zsebrevagom a szemelyim es eszre
sem veszem, hogy atleptem egy hatart. Vagy kettot. Vagy harmat. Feltem, hogy a sok utazas megszokassa valik es mar nem jelent annyit, mint regen. Azonban megnyugtato hir onmagamnak: ez nem tud megszokassa valni.Junius vegen 2 napra Parizsba mentem. Reges reg ota vagytam mar oda. Mindig mesesnek kepzeltem. Persze a nagy alom az volt, hogy majd eletem szerelmevel megyek es akkor minden mesebelien romantikus lesz. Viszont nem tudtam nemet mondani, amikor a lehetoseg felmerult. Alom volt! Szo szerint. Szerencsere volt idom egyedul setalgatni a varosban - en ilyet nem is tudom, ereztem e valaha. El tudtam volna sirni magam oromomben. Teljesen oda voltam meg vissza, csak hallgattam a jobbnal jobb zeneket es csak mentem es mentem es nem hittem el, amit latok. Probaltam annyit magamba szivni, amennyit csak lehetett. A fenypont a Calvados volt a Diadalivnel (Remarque emlekere), valamint a pihenes a Szajna parton az Eiffel mellett. Egyiket sem masztam meg, gondoltam azt meghagyom kozos elmenynek. Szuper volt talalkozni AFS-pajtikkal tavalyi VSSrol!
Ah, Parizs meses!
Most ezzel zarom is a soraim, mert kozben dolgoznom kell! Mier
t is csak 24 oras egy nap? Es miert erzem ugy, hogy mind a 24 orat munkara kellene forditani es akkor talan keszen lennek mindennel augusztusra?!Mindenesetre meg sok mindennel tartozom, de szepen lassan igerem, behozom magam!
adios.
ui. Orakon belul megerkezik Gergo !!!! :-)))
Hetfon pedig koruskulonitmeny: Kriszti, Juju es Barbiii!
Ki mennyire irigyel? :-)
2010. július 6., kedd
ennyi az elet
Mar megint olyan dolog tortent, ami ugy erzem, kicsit megvaltoztatta az eletem, az eletfelfogasom.
http://index.hu/bulvar/2010/07/06/ismert_kamionversenyzo_lehet_a_repuloszerencsetlenseg_egyik_aldozata/
Szoval ez tortent tegnap. Melindaval beszelgettem, nevetgeltunk, stb - boven volt mirol csacsogni, ezer eve nem sikerult osszehozni az online-randevut. Egyszercsak hirtelen komor lett es mondta, hogy egy ismerose irt neki epp: volt ma egy repulogep szerencsetlenseg a harmadik keruletben es egy jo baratja meghalt. Megneztuk a mar halott srac facebookjat (eleve morbid) - ugy tunt a hir meg senkihez nem jutott el.. 24 eves volt, sok kozos ismerosom volt vele.. Mar akkor durvan erintett, hogy "ennyi az elet"..
De inkabb elnavigaltam az oldalrol es hagytam magam masra gondolni.
Kesobb Edinaval skypeoltam. Borzaszto sokat nevettunk, politizaltunk -- azon pedig nagyobbakat nevettunk.. Aztan kerdeztem tole, hogy hallott e a balesetrol. Elkezdtunk rola beszelni. Nezegettem a sraccal a kozos ismeroseimet es egyszercsak rossz erzesem lett.. Volt egy kozos ismerosunk, akinek repulo volt a profilkepe.. egy ilyen repulos srac volt.. Moriczos volt, evfolyamtarsak voltunk 4 even at. Nem voltunk kulonosen joban, de ismertem.. A tegnapi cikkben meg nem voltak nevek, igy elkezdtunk vadul keresgelni forumokban.. T. Tamas, a repulogep tulajdonosa, 22 eves..... Mara mar kint van a kepe is..
A masik srac facebookja azota tele van RIP-pel, meg "nyugodj bekeben"-nel, meg fotokkal es videokkal (fura, hogy a facebook tovabb el.. ennyire az eletunk resze.. facebookon hagyjuk neki az utolso uzenetunket??)
Az evfolyamtarsamrol szerintem nagyon kevesen tudnak meg a sulibol.. Bar ahogy nezem, mar terjed a hir.
En csak nezek ki a fejembol.. ennyi az elet.
Egyik pillanatban meg eleted egyik legjobb napja van, a haverjaidat fotozod egy repulorol, repulsz!! Repulsz, mint ahogy akar minden egyes nap teszed.. Mint ahogy mas a kocsijaval szaguldozik az orszaguton, vagy bicajaval gurul a rakparton. Este hivatalos vagy egy buliba, jovoheten balaton sound, tele van az eleted elore tervekkel, mindennel.. es egyszercsak mindegy, mit terveztel estere, mindegy, milyen fontos dolgod lenne holnap, jovoheten, mindegy, hogy nem takaritottal ki otthon vagy hogy osszevesztel a testvereddel vagy nem fizetted be a telefonszamladat.. vege.
Ugy dontottem, ugy kell elnem minden egyes napom, hogy barmikor vege lehet. Ez amugy klise, meg tipikusan olyan mondat, amit az ember kirak a facebookra a magamrol rovatba.. De en most ezennel megfogadom, hogy igy fogom elni minden egyes napom.
Igyekszem nem felbehagyni semmit. Nem hazudni senkinek, soha. Nem veszekedni, nem rosszban lenni senkivel. Igyekszem minden napomat ugy elni, hogy amikor este lefekszem, akkor azt mondhassam, hogy ma tenyleg mindent megcsinaltam, es mindent jol csinaltam. Ma akar vege lehetne mindennek es akkor sem lenne gond. Akkor sem sajnalnam. Mert jutott idom mindenre.
Ha valaki bemenne a szobamba, rendet talalna es nem kuplerajt. Ha valaki be akarna fejezni a munkamat, el tudna igazodni az eddigi munkam alapjan. Es nem szabad magamban tartanom semmit sem, mert lehet, sohasem lesz lehetosegem kimondani.
Tegnap este imadkoztam ertuk.. Probaltam elkepzelni, hol lehetnek most. Mennyorszagban? Vagy ujjaszulettek? Vagy csak.. feketeseg? Szimplan vege? Vajon, ha mennyorszagban vannak, hallanak most engem? Ahogy roluk beszelek, roluk irok? Ahogy kerem a fentieket, hogy vigyazzanak rajuk? Vajon fentrol latjak, hogy a barataik szepen sorjaban kirakjak facebookra a fekete zaszlot? Vajon ugy haltak meg, hogy minden kerek volt az eletukben? Vajon azert haltak meg, mert amit el kellett erniuk az eletben, azt mar elertek? Vajon teljes volt az eletuk? Vajon mit hagytak hatra?
Vajon mit gondoltak a zuhanas pillanataban? Tudtak, hogy vege? Vajon hogyan neztek egymasra az utolso pillanatban?
Ezt a kepet nem tudom kiverni a fejembol.
Tegnap ejjel nem sokat aludtam...
Eggyel kevesebb ismeros. Harommal kevesebb elet. Vajon mi marad beloluk? Fenykepek, videok, emlekek? Ennyi? ennyi az elet??
nyugodjanak bekeben.
http://index.hu/bulvar/2010/
Szoval ez tortent tegnap. Melindaval beszelgettem, nevetgeltunk, stb - boven volt mirol csacsogni, ezer eve nem sikerult osszehozni az online-randevut. Egyszercsak hirtelen komor lett es mondta, hogy egy ismerose irt neki epp: volt ma egy repulogep szerencsetlenseg a harmadik keruletben es egy jo baratja meghalt. Megneztuk a mar halott srac facebookjat (eleve morbid) - ugy tunt a hir meg senkihez nem jutott el.. 24 eves volt, sok kozos ismerosom volt vele.. Mar akkor durvan erintett, hogy "ennyi az elet"..
De inkabb elnavigaltam az oldalrol es hagytam magam masra gondolni.
Kesobb Edinaval skypeoltam. Borzaszto sokat nevettunk, politizaltunk -- azon pedig nagyobbakat nevettunk.. Aztan kerdeztem tole, hogy hallott e a balesetrol. Elkezdtunk rola beszelni. Nezegettem a sraccal a kozos ismeroseimet es egyszercsak rossz erzesem lett.. Volt egy kozos ismerosunk, akinek repulo volt a profilkepe.. egy ilyen repulos srac volt.. Moriczos volt, evfolyamtarsak voltunk 4 even at. Nem voltunk kulonosen joban, de ismertem.. A tegnapi cikkben meg nem voltak nevek, igy elkezdtunk vadul keresgelni forumokban.. T. Tamas, a repulogep tulajdonosa, 22 eves..... Mara mar kint van a kepe is..
A masik srac facebookja azota tele van RIP-pel, meg "nyugodj bekeben"-nel, meg fotokkal es videokkal (fura, hogy a facebook tovabb el.. ennyire az eletunk resze.. facebookon hagyjuk neki az utolso uzenetunket??)
Az evfolyamtarsamrol szerintem nagyon kevesen tudnak meg a sulibol.. Bar ahogy nezem, mar terjed a hir.
En csak nezek ki a fejembol.. ennyi az elet.
Egyik pillanatban meg eleted egyik legjobb napja van, a haverjaidat fotozod egy repulorol, repulsz!! Repulsz, mint ahogy akar minden egyes nap teszed.. Mint ahogy mas a kocsijaval szaguldozik az orszaguton, vagy bicajaval gurul a rakparton. Este hivatalos vagy egy buliba, jovoheten balaton sound, tele van az eleted elore tervekkel, mindennel.. es egyszercsak mindegy, mit terveztel estere, mindegy, milyen fontos dolgod lenne holnap, jovoheten, mindegy, hogy nem takaritottal ki otthon vagy hogy osszevesztel a testvereddel vagy nem fizetted be a telefonszamladat.. vege.
Ugy dontottem, ugy kell elnem minden egyes napom, hogy barmikor vege lehet. Ez amugy klise, meg tipikusan olyan mondat, amit az ember kirak a facebookra a magamrol rovatba.. De en most ezennel megfogadom, hogy igy fogom elni minden egyes napom.
Igyekszem nem felbehagyni semmit. Nem hazudni senkinek, soha. Nem veszekedni, nem rosszban lenni senkivel. Igyekszem minden napomat ugy elni, hogy amikor este lefekszem, akkor azt mondhassam, hogy ma tenyleg mindent megcsinaltam, es mindent jol csinaltam. Ma akar vege lehetne mindennek es akkor sem lenne gond. Akkor sem sajnalnam. Mert jutott idom mindenre.
Ha valaki bemenne a szobamba, rendet talalna es nem kuplerajt. Ha valaki be akarna fejezni a munkamat, el tudna igazodni az eddigi munkam alapjan. Es nem szabad magamban tartanom semmit sem, mert lehet, sohasem lesz lehetosegem kimondani.
Tegnap este imadkoztam ertuk.. Probaltam elkepzelni, hol lehetnek most. Mennyorszagban? Vagy ujjaszulettek? Vagy csak.. feketeseg? Szimplan vege? Vajon, ha mennyorszagban vannak, hallanak most engem? Ahogy roluk beszelek, roluk irok? Ahogy kerem a fentieket, hogy vigyazzanak rajuk? Vajon fentrol latjak, hogy a barataik szepen sorjaban kirakjak facebookra a fekete zaszlot? Vajon ugy haltak meg, hogy minden kerek volt az eletukben? Vajon azert haltak meg, mert amit el kellett erniuk az eletben, azt mar elertek? Vajon teljes volt az eletuk? Vajon mit hagytak hatra?
Vajon mit gondoltak a zuhanas pillanataban? Tudtak, hogy vege? Vajon hogyan neztek egymasra az utolso pillanatban?
Ezt a kepet nem tudom kiverni a fejembol.
Tegnap ejjel nem sokat aludtam...
Eggyel kevesebb ismeros. Harommal kevesebb elet. Vajon mi marad beloluk? Fenykepek, videok, emlekek? Ennyi? ennyi az elet??
nyugodjanak bekeben.
2010. június 12., szombat
eddigi legtökéletesebb meglepetésem
Amióta itt élek Brüsszelben, megismertem Ryant. Ryan elég fapados ugyan, de olcsón elvisz bárhová Európában. Így bukkantam rá a ryanair.com oldalon a 20 eurós retúr repülőjegyre Stockholmba még anno márciusban. Kicsi korom óta vágyom Stockholmba - emlékszem amikor könnyes szemekkel néztük, ahogy Ferihegyen elrepült mama Svédországba, s nem vitt minket magával. Régen rengeteget járt oda mami munkaügyben, s azóta is ígérgette, egyszer elvisz majd minket is.
20 euró nevetséges összeg, így úgy döntöttem, elmegyek Stockholmba. Aztán jött a dilemma: kivel mennék oda szívesen. Nem kellett sokáig törnöm a fejem: Fanni vagy Mama. Azzal a lendülettel ki is írtam facebookra: "Mama, Fanni: Stockholm májusban?"
Majd elkezdtem levelet írni anyukámnak. Írtam mindenféléről neki, aztán megemlítettem Svédországot. Gondoltam, beleírom a repülőjegy árakat is neki, úgyhogy felmentem a wizzair oldalára árakat nézni. Folytattam a levél írását, majd egyszercsak megállt bennem minden. Elsötétült hirtelen minden, mintha egy pillanatra semmi sem lélegzett volna, mintha egy pillanatra minden megállt volna: majd hirtelen, gyorsan minden újraindult, csak én nem tértem magamhoz.
Lehetséges lenne? Meg lehetene csinálni? Összejönne?
***
2010. május 11. kedd
Mama délután egyik jó barátnőjével, Solti Andreával kávézgat, beszélget. Mielőtt Andrea távozna, odaad egy borítékot mamának, s közli, csak akkor olvassa el, ha elment. Mama nem érti. Andrea elmegy, mama felbontja a levelet. Számára itt kezdődik minden.
"Kedves Ildi!
Nem gondolod, hogy kissé megöregedtél az utóbbi időben? Egyre több az ősz hajszálad is.. Régen, fiatalon habzsoltad az életet, spontán voltál és energikus, tele voltál álmokkal és meg is valósítottad azokat. Nem érzed úgy, hogy kicsit bepunnyadtál, elkényelmesedtél? Nem gondolod,
hogy itt az ideje bebizonyítanod magadnak is és a környezetednek, hogy nem is vagy te olyan öreg és tudsz az árral úszni, ha akarsz? Hogy nem gubóztál be kis otthonodba, hanem képes vagy spontán, fiatalosan, lendületesen viselkedni? Bizony, itt az idő, hogy ismét
megfiatalodj, hogy emlékezz, milyen is volt nem gépiesen élni a mindennapokat, hogy milyen is volt kalandozni, menni, látni, nevetni, élni, élni, élni?
A következőkben leveleket fogsz kapni. A levelekben utasítások lesznek.
Három szabály van.
1. Követned kell az utasításokat!
2. Nem kérdezősködhetsz, el kell fogadnod ami le van írva és szó nélkül csinálnod kell! Különben is, hiába kérdezel, senki nem fog választ adni kérdéseidre.
3. Érezd jól magad és nevess sokat! Élvezd ezt a páratlan lehetőséget, ami most neked megadatott – hogy néhány nap alatt ismétmegfiatalodsz!
A következő levél holnap fog érkezni. Addig ha bármi fontos programod lenne a hétvégére, mondd le! Hivatkozz betegségre, vagy egyszerűen csak mondd azt, hogy a fiatalságodat ünnepeled a hétvégén. Valamint ha nincsen épp a bankkártyádon pénzt, rakj egy kicsit a számládra holnap délelőtt! Csak a biztonság kedvéért...
Hamarosan újra jelentkezem!"
Mama ideges, nem érti. Telefonálgat, próbálja kideríteni, ki van a dolog mögött és hogy egyáltalán mi az a dolog?
2010. május 12. szerda
Másnap Márton Andi kávézgat mamával, majd távozása előtt ő is ad egy borítékot. A levélben ez áll:
"Kedves Ildi!
Hogy vagy?
Kíváncsian?
Remélem!
Hát sajnos most sem árulhatok el túl sok mindent. De íme, az első utasítás, melyet követned kell. Hozd be a raktárból a kicsi zöld bőröndöt és pakolj bele a csatolt lista alapján még ma este. Holnap reggel 10 órára legyél készen. 10.30-kor a kapu előtt vár majd a kocsid és a sofőröd.
Ne várasd meg!"
Hova megy? Kivel? És.. miért? Mama egyre idegesebb, de Lili ott van Csillaghegyen és biztosítja, hogy kövesse az utasítást, pakoljon be. Titokban leelenőrzi, hogy a bőrönd ne legyen több 15 kilónál.
Mama azt hiszi, a sofőr lesz az egész mögött és hogy a barátai meglepték egy wellness hétvégével.
2010. május 13. csütörtök
Reggel édesapám megérkezik és a frászt hozza anyukámra - ők, kettesben, valahová? .. :D Apukám humoránál volt :D
Kicsit később begurul Zoé majd elindulnak.. a reptér felé.
Közben mama agyal.. reptér??? lehet.. lehet, hogy Brüsszelbe jön hozzám?
Ferihegyen megkapja az újabb levelet:
"Kedves Ildi!
Hadd mutassam be neked Ferit. Ferit a hegyről. Az ő jóvoltából utazol most egy jót! Nélküle ez az út nem jöhetett volna létre. Az utazáshoz szükséges iratokat megtalálod a borítékban. Ha valami olyan került a kézipoggyászba, amit nem lehet feladni, még most tedd át a bőröndbe.
Remélem semmi probléma nem lesz az utazásod során! Jó repülést! Már rég repültél nemde?! Tudod, a felhők felett mindig kék az ég! A duty free-ben ne felejts el cigit venni magadnak! És még a reptéren válts némi koronát, kérlek!
Jó utat!"
A levél mellett ott tündökölt a stockholmi repülőjegy. STOCKHOLM! Mami elsírta magát. Tudniillik, imádja Stockholmot, az egyik kedvenc városa és már 6 éve nem járt ott.
A svéd reptéren Tóth Ági várta, egy levéllel, természetesen:
"Kedves Ildi!
Üdv Svédországban!
Remélem jól utaztál. Mostantól semmi dolgod nincs, mint élvezni az itt töltött időd. Ne aggódj az otthoni dolgok miatt, mindenki tudja, hogy most spontán fiatalt játszol, így senkinek nem lesz meglepetés, hogy eltűnsz néhány napra. ÉREZD JÓL MAGAD! Nevessetek sokat Ágival! Már rég nyaraltál, épp itt volt az ideje..
Minden jót!"
Ági hazaviszi őt a szigetre, ahol laknak, majd elkezdenek iszogatni.
Eközben Liza éppen repül svédország felé. Este 10 körül találkozik Eddievel, Ági fiával, aki kiviszi őt a szigetre. 11 körül megérkezünk. Eddie előremegy, s ad egy borítékot mamának.
Mama ittas állapotban van, nem hiszi el, hogy még egy levél (úgy tűnik, kezd elege lenni a levelekből..)
"DRÁGA MAMA!..." - mama??? tessék?? kinek a mamája?
"...BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!" - dehát nincs is születésnapom (még)..
nem érti.. A többiek kezében fényképezőgép, arcukon hatalmas mosoly..
Eddie megszólal: - Ildi, nézz balra! Balra!
én már ott állok és várom, mikor vesz már észre.
Mami elkezd sírni, majd a kezdeti sokk után megölel.
Aztán kezd összeállni a kép : - Te álltál e mögött? És hogy? És mikor? És miért? De hogyan? ..
AZtán én is berúgtam. 3 csodálatos napot töltöttünk együtt Stockholmban, ami a világ legmesésebb városa. Ha télen nem lenne olyan hideg, most odaköltöznék és ott élném le az életem. Így viszont azt hiszem, majd inkább lesz ott egy nyári lakom és nyaranta ott leszek :)
Én hétfőn (május 17) visszajöttem Brüsszelbe, mami pedig másnap délután ment haza. Távozásom előtt kapott egy levelet:
"Kedves Mama !
Nekem most vissza kell mennem Brüsszelbe dolgozni, de két hét múlva már találkozunk is. Addig legyél jó, vigyázz magadra, s élvezd ezt az utolsó napot Ágival. Remélem sikerült feledhetetlenné tennem a szülinapod! A jegyed itt van a borítékban, vigyázz rá!
Csak hogy tudd, kinek, s mit kell megköszönni:
Az ajándék nem jöhetett volna létre a következő emberek segítsége, támogatása, titoktartása nélkül:
Tóth Ági – a vendéglátásért
Lilike lányod – a titkos előkészületekért
Nagyi és Nagypapa – pénzügyi támogatásukért, s hogy Nagyi vállalta
az egész hetet az üzletben (utólag majd pótold be valamikor..)
Zoé – a reptéri transzferért
Márton Andi – a levél átadásért
Solti Andrea – a levél átadásért
Kovács Ági – a titoktartásért és…
Rita – titoktarásért és…
Baróti Éva- titoktartásért és..
Ági testvérkéd – titoktartásért és..
Dóri – a titkos akciójáért, a titoktartásért és..
Szabó Judit - azért, hogy nem ment ki veled Tóth Ági szülinapjára…
pedig nagyon akart… s hogy beszélt Áronnal és..
Gergő – a levelek dizájnjáért
munkahelyem – amiért kaptam szabadságot
Ha kihagynék itt valakit (elképzelhető), akkor ezer bocsánat. A lényeg, hogy rengeteg barátod van mama, aki szeret, s bármit hajlandó megtenni érted, a boldogságodért. Márpedig ez a legfontosabb dolog az életben.
Így neked semmi okod panaszra! :) "
A reptéren Kovács Ági várta, üdvözlő levéllel, nyilván.
"Kedves Ildi!
Üdv itthon, remélem jól érezted magad!
Majd mesélj el mindent a kíváncsi barátoknak!
Remélem mostantól újult energiákkal lendülsz neki az előtted álló feladatoknak, s sikerül az életedet összeszedni, s olyanná alakítani, amilyenné szeretnéd. Csak rajtad múlik, senki máson! S tudod, mi mindenben támogatunk.
A meglepetések hamarosan véget érnek.."
Otthon pedig leírhatatlan rend és tisztaság várta - ugyanis néhány kisangyal mama távolléte alatt kipucolta a házat.
Készült egy forgatókönyv, amiben az összes levelezés benne van, a szervezés minden egyes lépése. Ezt feltöltöttem ide:http://www.scribd.com/doc/32951877/Mind-En
Akit érdekel, és van ideje sokat olvasni, hajrá.
Aki meglepetést akar csinálni valakinek, de nincs ötlete, keressen meg, túltengek az agyament ötletekben.
És aki engem valaha, valahogyan meglep, úgy, hogy én azt tényleg nem tudom és nem sejtem és még csak nem is képzeltem el, hogy de jó lenne, ha..
na, ahhoz hozzá megyek! :D
20 euró nevetséges összeg, így úgy döntöttem, elmegyek Stockholmba. Aztán jött a dilemma: kivel mennék oda szívesen. Nem kellett sokáig törnöm a fejem: Fanni vagy Mama. Azzal a lendülettel ki is írtam facebookra: "Mama, Fanni: Stockholm májusban?"
Majd elkezdtem levelet írni anyukámnak. Írtam mindenféléről neki, aztán megemlítettem Svédországot. Gondoltam, beleírom a repülőjegy árakat is neki, úgyhogy felmentem a wizzair oldalára árakat nézni. Folytattam a levél írását, majd egyszercsak megállt bennem minden. Elsötétült hirtelen minden, mintha egy pillanatra semmi sem lélegzett volna, mintha egy pillanatra minden megállt volna: majd hirtelen, gyorsan minden újraindult, csak én nem tértem magamhoz.
Lehetséges lenne? Meg lehetene csinálni? Összejönne?
***
2010. május 11. kedd
Mama délután egyik jó barátnőjével, Solti Andreával kávézgat, beszélget. Mielőtt Andrea távozna, odaad egy borítékot mamának, s közli, csak akkor olvassa el, ha elment. Mama nem érti. Andrea elmegy, mama felbontja a levelet. Számára itt kezdődik minden.
"Kedves Ildi!
Nem gondolod, hogy kissé megöregedtél az utóbbi időben? Egyre több az ősz hajszálad is.. Régen, fiatalon habzsoltad az életet, spontán voltál és energikus, tele voltál álmokkal és meg is valósítottad azokat. Nem érzed úgy, hogy kicsit bepunnyadtál, elkényelmesedtél? Nem gondolod,
hogy itt az ideje bebizonyítanod magadnak is és a környezetednek, hogy nem is vagy te olyan öreg és tudsz az árral úszni, ha akarsz? Hogy nem gubóztál be kis otthonodba, hanem képes vagy spontán, fiatalosan, lendületesen viselkedni? Bizony, itt az idő, hogy ismét
megfiatalodj, hogy emlékezz, milyen is volt nem gépiesen élni a mindennapokat, hogy milyen is volt kalandozni, menni, látni, nevetni, élni, élni, élni?
A következőkben leveleket fogsz kapni. A levelekben utasítások lesznek.
Három szabály van.
1. Követned kell az utasításokat!
2. Nem kérdezősködhetsz, el kell fogadnod ami le van írva és szó nélkül csinálnod kell! Különben is, hiába kérdezel, senki nem fog választ adni kérdéseidre.
3. Érezd jól magad és nevess sokat! Élvezd ezt a páratlan lehetőséget, ami most neked megadatott – hogy néhány nap alatt ismétmegfiatalodsz!
A következő levél holnap fog érkezni. Addig ha bármi fontos programod lenne a hétvégére, mondd le! Hivatkozz betegségre, vagy egyszerűen csak mondd azt, hogy a fiatalságodat ünnepeled a hétvégén. Valamint ha nincsen épp a bankkártyádon pénzt, rakj egy kicsit a számládra holnap délelőtt! Csak a biztonság kedvéért...
Hamarosan újra jelentkezem!"
Mama ideges, nem érti. Telefonálgat, próbálja kideríteni, ki van a dolog mögött és hogy egyáltalán mi az a dolog?
2010. május 12. szerda
Másnap Márton Andi kávézgat mamával, majd távozása előtt ő is ad egy borítékot. A levélben ez áll:
"Kedves Ildi!
Hogy vagy?
Kíváncsian?
Remélem!
Hát sajnos most sem árulhatok el túl sok mindent. De íme, az első utasítás, melyet követned kell. Hozd be a raktárból a kicsi zöld bőröndöt és pakolj bele a csatolt lista alapján még ma este. Holnap reggel 10 órára legyél készen. 10.30-kor a kapu előtt vár majd a kocsid és a sofőröd.
Ne várasd meg!"
Hova megy? Kivel? És.. miért? Mama egyre idegesebb, de Lili ott van Csillaghegyen és biztosítja, hogy kövesse az utasítást, pakoljon be. Titokban leelenőrzi, hogy a bőrönd ne legyen több 15 kilónál.
Mama azt hiszi, a sofőr lesz az egész mögött és hogy a barátai meglepték egy wellness hétvégével.
2010. május 13. csütörtök
Reggel édesapám megérkezik és a frászt hozza anyukámra - ők, kettesben, valahová? .. :D Apukám humoránál volt :D
Kicsit később begurul Zoé majd elindulnak.. a reptér felé.
Közben mama agyal.. reptér??? lehet.. lehet, hogy Brüsszelbe jön hozzám?
Ferihegyen megkapja az újabb levelet:
"Kedves Ildi!
Hadd mutassam be neked Ferit. Ferit a hegyről. Az ő jóvoltából utazol most egy jót! Nélküle ez az út nem jöhetett volna létre. Az utazáshoz szükséges iratokat megtalálod a borítékban. Ha valami olyan került a kézipoggyászba, amit nem lehet feladni, még most tedd át a bőröndbe.
Remélem semmi probléma nem lesz az utazásod során! Jó repülést! Már rég repültél nemde?! Tudod, a felhők felett mindig kék az ég! A duty free-ben ne felejts el cigit venni magadnak! És még a reptéren válts némi koronát, kérlek!
Jó utat!"
A levél mellett ott tündökölt a stockholmi repülőjegy. STOCKHOLM! Mami elsírta magát. Tudniillik, imádja Stockholmot, az egyik kedvenc városa és már 6 éve nem járt ott.
A svéd reptéren Tóth Ági várta, egy levéllel, természetesen:
"Kedves Ildi!
Üdv Svédországban!
Remélem jól utaztál. Mostantól semmi dolgod nincs, mint élvezni az itt töltött időd. Ne aggódj az otthoni dolgok miatt, mindenki tudja, hogy most spontán fiatalt játszol, így senkinek nem lesz meglepetés, hogy eltűnsz néhány napra. ÉREZD JÓL MAGAD! Nevessetek sokat Ágival! Már rég nyaraltál, épp itt volt az ideje..
Minden jót!"
Ági hazaviszi őt a szigetre, ahol laknak, majd elkezdenek iszogatni.
Eközben Liza éppen repül svédország felé. Este 10 körül találkozik Eddievel, Ági fiával, aki kiviszi őt a szigetre. 11 körül megérkezünk. Eddie előremegy, s ad egy borítékot mamának.
Mama ittas állapotban van, nem hiszi el, hogy még egy levél (úgy tűnik, kezd elege lenni a levelekből..)
"DRÁGA MAMA!..." - mama??? tessék?? kinek a mamája?
"...BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!" - dehát nincs is születésnapom (még)..
nem érti.. A többiek kezében fényképezőgép, arcukon hatalmas mosoly..
Eddie megszólal: - Ildi, nézz balra! Balra!
én már ott állok és várom, mikor vesz már észre.
Mami elkezd sírni, majd a kezdeti sokk után megölel.
Aztán kezd összeállni a kép : - Te álltál e mögött? És hogy? És mikor? És miért? De hogyan? ..
AZtán én is berúgtam. 3 csodálatos napot töltöttünk együtt Stockholmban, ami a világ legmesésebb városa. Ha télen nem lenne olyan hideg, most odaköltöznék és ott élném le az életem. Így viszont azt hiszem, majd inkább lesz ott egy nyári lakom és nyaranta ott leszek :)
Én hétfőn (május 17) visszajöttem Brüsszelbe, mami pedig másnap délután ment haza. Távozásom előtt kapott egy levelet:
"Kedves Mama !
Nekem most vissza kell mennem Brüsszelbe dolgozni, de két hét múlva már találkozunk is. Addig legyél jó, vigyázz magadra, s élvezd ezt az utolsó napot Ágival. Remélem sikerült feledhetetlenné tennem a szülinapod! A jegyed itt van a borítékban, vigyázz rá!
Csak hogy tudd, kinek, s mit kell megköszönni:
Az ajándék nem jöhetett volna létre a következő emberek segítsége, támogatása, titoktartása nélkül:
Tóth Ági – a vendéglátásért
Lilike lányod – a titkos előkészületekért
Nagyi és Nagypapa – pénzügyi támogatásukért, s hogy Nagyi vállalta
az egész hetet az üzletben (utólag majd pótold be valamikor..)
Zoé – a reptéri transzferért
Márton Andi – a levél átadásért
Solti Andrea – a levél átadásért
Kovács Ági – a titoktartásért és…
Rita – titoktarásért és…
Baróti Éva- titoktartásért és..
Ági testvérkéd – titoktartásért és..
Dóri – a titkos akciójáért, a titoktartásért és..
Szabó Judit - azért, hogy nem ment ki veled Tóth Ági szülinapjára…
pedig nagyon akart… s hogy beszélt Áronnal és..
Gergő – a levelek dizájnjáért
munkahelyem – amiért kaptam szabadságot
Ha kihagynék itt valakit (elképzelhető), akkor ezer bocsánat. A lényeg, hogy rengeteg barátod van mama, aki szeret, s bármit hajlandó megtenni érted, a boldogságodért. Márpedig ez a legfontosabb dolog az életben.
Így neked semmi okod panaszra! :) "
A reptéren Kovács Ági várta, üdvözlő levéllel, nyilván.
"Kedves Ildi!
Üdv itthon, remélem jól érezted magad!
Majd mesélj el mindent a kíváncsi barátoknak!
Remélem mostantól újult energiákkal lendülsz neki az előtted álló feladatoknak, s sikerül az életedet összeszedni, s olyanná alakítani, amilyenné szeretnéd. Csak rajtad múlik, senki máson! S tudod, mi mindenben támogatunk.
A meglepetések hamarosan véget érnek.."
Otthon pedig leírhatatlan rend és tisztaság várta - ugyanis néhány kisangyal mama távolléte alatt kipucolta a házat.
Készült egy forgatókönyv, amiben az összes levelezés benne van, a szervezés minden egyes lépése. Ezt feltöltöttem ide:http://www.scribd.com/doc/32951877/Mind-En
Akit érdekel, és van ideje sokat olvasni, hajrá.
Aki meglepetést akar csinálni valakinek, de nincs ötlete, keressen meg, túltengek az agyament ötletekben.
És aki engem valaha, valahogyan meglep, úgy, hogy én azt tényleg nem tudom és nem sejtem és még csak nem is képzeltem el, hogy de jó lenne, ha..
na, ahhoz hozzá megyek! :D
Dinka ésatöbbi
Épp csak, hogy visszament Beus kedves magyarföldre, már m
eg is érkezett Edina. Rengeteget dolgoztam a két napban, amíg egyedül voltam látogatók között és azt is kipróbáltam, milyen a szoba közepén hatalmas felfújhatós matracon aludni, ami reggelre leereszt alattad. Végülis úgy döntöttem, a leeresztés ellenére IS jobb, mint a saját itteni mini-ágyam. Elkényeztettek a szüleim, mindigis nagy ágyam volt, legalább akkora, hogy egyszer megforduljak benne, de inkább négyszer. Na ebben, ebben nem lehet forgolódni, mert rögtön leesel. Grátisz, hogy lelóg egy kicsit a lábam. A leeresztős matrac olyan, mint egy vízágy.. minél kevesebb levegő van benne, annál jobban hasonlít.
Lényeg a lényeg.. Május 29, szombaton délután megjött DINKA! Persze - szokásomhoz híven - nem értem a vonatállomásra időben, így nem tudtam a buszról leszálló Edinát tárt karokkal várni, de 5 perc késéssel azért megérkeztem (némi loholás után).
Szer
encsés napunk volt Edinával. Az ő gépe vagy másfél órás csúszásban volt, mivel valaki rosszul lett a gépen még felszállás előtt és ki kellett fertőtleníteni az egészet. Ilyet se hallottam. Nekem jól jött a gép késése, mert szétcsúszós napom volt.. Lementem a boltba, a messzebbi, nagy boltba, amikor is rájöttem, hogy semmi pénz nincs nálam, se bankkártya, semmi. Így később kezdtem el főzni, aztán nem működött a vízforraló, mindig volt valami.. De azért nagy nehezen sikerült mindent megcsinálni. A metro valamiért elromlott, mindenkit leszállítottak, hatalmas tömegnyomor, várakozás. Sebaj. ITT VAN EDINA :)
4 és fél napot volt velem Brüsszelben. Szuper jó volt. Voltu
nk Jazz marathonon, söröztünk rengeteget (az új kedvenc: mangós sör). Szereztem új sörös poharat Deliriumból - szuper menő kis rózsaszín elefántok vannak rajta! Vasárnap Mechelenben voltunk, rengeteget sétáltunk meseszép esernyőm társaságában - mivel sajnos Dinka nem fogta ki a legszebb időjárást. Legalább megismerte Belgium igazi arcát. :) Mechelen egy nagyon édes kicsi városka kb. 20 percre Brüsszeltől. Voltunk nagyon szép parkban, rengeteg templomban, keringtünk a város utcáin, megtaláltuk az álom-otthonunkat, próbáltunk kiigazodni a térképen.. aztán megtudtunk, hogy gyereknap van és ezt a belgák is ünneplik - nagy gyereknapi fesztivál a város főterén. Rengeteg család, gyerekek, ingyen fagyi az esőben, csodálatos házak, malac a háztetőn.. Rengeteget sétáltunk és nagyon jól szórakoztunk, bár no
rmális közös képet nem sikerült készítenünk.. :( A vonathoz haladva a meglepetés : Liza találkozása a flamand AFS irodával.
Este az olaszokkal vacsoráztunk, fincsi vega lasagne, aztán sörök, popcorn, chips és FAME. Szeretem azt a filmet. :) Hétfőn és kedden délelőtt Edinka egyedül fedezte fel Brüsszel utcáit, mivel nekem dolgoznom kellett. Délutánonként azonban csatlakoztam hozzá és bolyongtunk, fagyiztunk, lejártuk a lábunkat. Templomok, parkok, európa negyed, ugrálós-vicces képek, esti sörözések. Szerdán végre kisütött a nap, megjött a jóidő. Reggel bementünk a munkahelyemre, megmutattam szeretett második otthonom Dinkának és megpróbáltam megfejteni, miért nem továbbítja a munkahelyi emailjeim a gmailes fiókomba.. Ezzel elbabráltam egy kis ideig, aztán teljes siker elérése után kiültünk fagyizni a Botanique-ba. Utolsó na
pra kisütött a napocska ezer ága, nagyon meleg volt, jólesett kicsit napozni és örültem, hogy Edi így is látta ezt a kicsiny városkát. Nyugiban bepakoltunk, elkészültünk, aztán végén persze rohantunk, hogy elérjük a buszt. Együtt repültünk haza.
A repülőn újabb meglepetés ért: Edina ismerte az egyik stewardesst, így vip repülésünk volt. Még fel sem szálltunk, már boroztunk, felejthetetlen és vicces repülés volt. Az biztos, hogy a légnyomás-változás és az alkohol jó párosítás.
Mostantól ígérem gyakrabban írok.
Ti meg ígérjétek meg, hogy gyakrabban olvastok :D
<3
Liz
eg is érkezett Edina. Rengeteget dolgoztam a két napban, amíg egyedül voltam látogatók között és azt is kipróbáltam, milyen a szoba közepén hatalmas felfújhatós matracon aludni, ami reggelre leereszt alattad. Végülis úgy döntöttem, a leeresztés ellenére IS jobb, mint a saját itteni mini-ágyam. Elkényeztettek a szüleim, mindigis nagy ágyam volt, legalább akkora, hogy egyszer megforduljak benne, de inkább négyszer. Na ebben, ebben nem lehet forgolódni, mert rögtön leesel. Grátisz, hogy lelóg egy kicsit a lábam. A leeresztős matrac olyan, mint egy vízágy.. minél kevesebb levegő van benne, annál jobban hasonlít.Lényeg a lényeg.. Május 29, szombaton délután megjött DINKA! Persze - szokásomhoz híven - nem értem a vonatállomásra időben, így nem tudtam a buszról leszálló Edinát tárt karokkal várni, de 5 perc késéssel azért megérkeztem (némi loholás után).
Szer
encsés napunk volt Edinával. Az ő gépe vagy másfél órás csúszásban volt, mivel valaki rosszul lett a gépen még felszállás előtt és ki kellett fertőtleníteni az egészet. Ilyet se hallottam. Nekem jól jött a gép késése, mert szétcsúszós napom volt.. Lementem a boltba, a messzebbi, nagy boltba, amikor is rájöttem, hogy semmi pénz nincs nálam, se bankkártya, semmi. Így később kezdtem el főzni, aztán nem működött a vízforraló, mindig volt valami.. De azért nagy nehezen sikerült mindent megcsinálni. A metro valamiért elromlott, mindenkit leszállítottak, hatalmas tömegnyomor, várakozás. Sebaj. ITT VAN EDINA :)4 és fél napot volt velem Brüsszelben. Szuper jó volt. Voltu
nk Jazz marathonon, söröztünk rengeteget (az új kedvenc: mangós sör). Szereztem új sörös poharat Deliriumból - szuper menő kis rózsaszín elefántok vannak rajta! Vasárnap Mechelenben voltunk, rengeteget sétáltunk meseszép esernyőm társaságában - mivel sajnos Dinka nem fogta ki a legszebb időjárást. Legalább megismerte Belgium igazi arcát. :) Mechelen egy nagyon édes kicsi városka kb. 20 percre Brüsszeltől. Voltunk nagyon szép parkban, rengeteg templomban, keringtünk a város utcáin, megtaláltuk az álom-otthonunkat, próbáltunk kiigazodni a térképen.. aztán megtudtunk, hogy gyereknap van és ezt a belgák is ünneplik - nagy gyereknapi fesztivál a város főterén. Rengeteg család, gyerekek, ingyen fagyi az esőben, csodálatos házak, malac a háztetőn.. Rengeteget sétáltunk és nagyon jól szórakoztunk, bár no
rmális közös képet nem sikerült készítenünk.. :( A vonathoz haladva a meglepetés : Liza találkozása a flamand AFS irodával. Este az olaszokkal vacsoráztunk, fincsi vega lasagne, aztán sörök, popcorn, chips és FAME. Szeretem azt a filmet. :) Hétfőn és kedden délelőtt Edinka egyedül fedezte fel Brüsszel utcáit, mivel nekem dolgoznom kellett. Délutánonként azonban csatlakoztam hozzá és bolyongtunk, fagyiztunk, lejártuk a lábunkat. Templomok, parkok, európa negyed, ugrálós-vicces képek, esti sörözések. Szerdán végre kisütött a nap, megjött a jóidő. Reggel bementünk a munkahelyemre, megmutattam szeretett második otthonom Dinkának és megpróbáltam megfejteni, miért nem továbbítja a munkahelyi emailjeim a gmailes fiókomba.. Ezzel elbabráltam egy kis ideig, aztán teljes siker elérése után kiültünk fagyizni a Botanique-ba. Utolsó na
pra kisütött a napocska ezer ága, nagyon meleg volt, jólesett kicsit napozni és örültem, hogy Edi így is látta ezt a kicsiny városkát. Nyugiban bepakoltunk, elkészültünk, aztán végén persze rohantunk, hogy elérjük a buszt. Együtt repültünk haza.A repülőn újabb meglepetés ért: Edina ismerte az egyik stewardesst, így vip repülésünk volt. Még fel sem szálltunk, már boroztunk, felejthetetlen és vicces repülés volt. Az biztos, hogy a légnyomás-változás és az alkohol jó párosítás.
Ferihegyen kórus különítmény várt anyukával megtoldva, még mindig hihetetlen, hogy ilyen barátaim vannak, akik a világvégéről elmásznak Ferihegyre miattam. 10 napot voltam otthon, fantasztikus volt, jó volt kicsit újra belecsöppenni az otthoni sürség-forgásba. Azonan szuper ismét itt lenni Brüsszelben, sok kaland és élmény vár itt még rám a maradék két és fél hónapban. Íze
lítőnek és csak hogy irigykedjetek: jövőhéten Párizs, utána Gent, júliusban Svájc (még szervezés alatt). Közben látogatók hada: Petra, Marci, Juju-Barbi-Kriszti, augusztusban VSS - Zánka, a munka gyümölcse, költözés a főnökhöz Leuvenbe az utolsó két hétre, anyuka látogatása s HAZA (aug 25)
Szeptemberben kórustábor, gólyatábor aztán.. magyar valóság 1 évig biztos, de az is lehet, lekötöm magam és 3 évre letelepedek. Ezen még dilemmázom. :)
lítőnek és csak hogy irigykedjetek: jövőhéten Párizs, utána Gent, júliusban Svájc (még szervezés alatt). Közben látogatók hada: Petra, Marci, Juju-Barbi-Kriszti, augusztusban VSS - Zánka, a munka gyümölcse, költözés a főnökhöz Leuvenbe az utolsó két hétre, anyuka látogatása s HAZA (aug 25)Mostantól ígérem gyakrabban írok.
Ti meg ígérjétek meg, hogy gyakrabban olvastok :D
<3
Liz
2010. május 27., csütörtök
Beus
Majus 22-et mar regota vartam nagy izgalommal. Hat eljott. Izgatottan keltem fel, probaltam elkepzelni, milyen is lesz a nagy talalkozas Beussal. Kattogott az agyam; meg takaritani kell, matracot szerezni Beusnak, bevasarolni, vacsorat fozni, de kozben eligerkeztem brunchra.. Miutan papirra vetettem a napi tervet, nekilattam a feladatoknak. Elmentem a legnagyobb szupermarketba, ami a kozelben van es vettem mindent, amivel ellathatom kedves latogatomat a kovetkezo egynehany napra. Aztan felmentem az otodikre Luisahoz, az olasz lanyhoz, akinek sajat erkelye van.. 22 fokban jol jon az ilyen.. Elisabetta (meg egy olasz..:D) banan kenyeret sutott nekunk, ugyhogy nagyon elveztunk az arany eletunket. Miutan elso korben megfogott a nap, mar futottam is fozni. A rezidencian mar tobb, mint egy honapja bevezettuk a forgo vacsora rendszert: minden nap mas latja el a nepet foetellel es desszerttel. Igy minden nap olyan jol lakunk, hogy csak na.. Rengeteg vacsora kepem van, hamarosan felszabaditom oket facebookra.. :)
Szombaton rajtam volt a sor. Turos, zoldseges csirke volt rizzsel. Istenire sikerult.. Desszertre kis csokibomba volt vanilia fagyival. Ennek is sikere volt.
Miutan elkeszultem a kajaval, nekilattam a szobat kitakaritani, megagyazni Beanak, stb.. Aztan izgatott rohanas az allomasra: BEUS!!!
Hatalmas olelesek, fulig ero mosoly, boldogsag.
A szallason rogton megvacsoraztunk aztan skype-oltunk a korus egy kisebb kulonitmenyevel - a szerencsesekkel, akik Jujunal tanultak epp ilyen-olyan vizsgajukra.
Kesobb a lakotarsaimmal iszogattunk, felbontottuk Hasselt nemzeti italat, amit az egyetemtol kaptam, mert segitettem egy verseny lebonyolitasaban. Az ital utott, akinek addig nem volt jokedve, az hamar szert tett ra. Jo keson elindultunk egy spanyol koncertre, aminek az utolso harom dalara ertunk oda - sebaj, az a harom dal nagyon jo volt, a hangulat pedig szuper.
Masnap koran keltunk, mert misere kellett menni. Valami csodalatos elmeny volt, ugyanis a kedvenc templomomban eneke
ltunk a korussal, raadasul Beus is hallotta. Annyira felemelo erzes volt. :)Koncert es mise utan elmentunk a piacra, ahol vettunk nagyon olcson rengeteg gyumolcsot, meg nekem egy csunya rozsaszin viragos borondot :). De olcso volt es mokasan nez ki, es nem lennek onmagam, ha nem a legviccesebb borondot vettem volna meg..
Delutan bevetettuk magunkat a belvarosba es vegigmutogattam mindent Beanak, aki remek turista volt - minden tetszett neki, mindent fotozott, es kozben rengeteget beszelgettunk es nagyokat nevettunk. Szokas szerint bementunk a csokiboltokba "kostolni".. a jo magyarok.. tok ciki, hogy tudom, melyik boltban van kostolo kirakva, es azt is tudom, hogy melyik polcon.. Pedig nem jarok sokat arra.. hm..
Este ugy terveztem, elmegyunk a Deliriumba sorozni.. aztan meggondoltam magam, s inkabb azt terveztem, hogy veszunk sort a boltban es megnezunk valami lanyos filmet, mikozben popkornt zabalunk (szo szerint). Hat elindultunk sort venni, de a sarki express carefourban nem volt olyan sor, amilyet szerettem volna Beusnak mutatni. Ugyhogy elindultunk a nagy szupermarketbe punkosd vasarnap este 8kor. Meglepodve vettuk eszre, hogy zarva van mindket nagy bevasarlokozpont.. Sebaj, van ket kisbolt 2 megallora innen. Metro. Hm. zarva. Na mindegy, akkor setaljunk haza es vegyunk masfele
sort a sarki boltban, az ugyis 10ig van nyitva. Ja, nem. 8-ig. Jaj! Hat jol megsetaltattam magunkat feleslegesen, s a beharangozott szuper Faro sort nem sikerult megmutatnom Beusnak. Vegul a szomszet hostelben vettunk ket meggyes es ket malnas sort borzaszto dragan, popkornt pedig a kedves szobatarsamtol kaptunk, s megneztunk a Szivem erted rapes cimu borzaszto regi filmet. Mar 10 eves.. hova rohan az ido? Amint elkezdtuk nezni az August Rusht, mindketten majdnem bealudtunk, ugyhogy inkabb ugy dontottunk: majd maskor.Hetfo reggel terulj-terulj asztalkam utan elundultunk Antwerpbe. Hat Beus is latta, hogy az itteni vonatrendszer sem tokeletes - bizony bizony olyan, mint a MAV. Sajnos. Keses, terelgetes a vaganyok kozott, stb.. es meg csak nem is sikerult ket emeletes vonatot kifogni. Raadaskent pedig nem Antwerp belvarosaban rakott le a vonat, hanem a deli palyaudvaron, igy az elso oras seta a varoskozpont fele vezetett minket. De megerte, mert igy nagyon szep negyedeket lattunk. A central stationnel rogton meglattuk a Starbucks-ot - en nem hittem a szememnek.. Egyszer elunk alapon megittuk ameregdraga de isteni java chip frappucinonkat (oh i miss america!). Nemi uldogeles es napozas utan nekilodultunk a varosnak, amely teljesen lenyugozo volt. Rengeteget setaltunk, s csodas dolgokat lattunk. Napoztunk a folyoparton, bolyongtunk egy nagy vursliban, mezitlab setaltunk a varos utcain, csinaltunk mano kepeket, ettunk igazi belga sultkrumplit a muzeum lepcsoin, lattunk tavat, aminek a vize felszivodik, aztan ujratoltodik, majdnem atsetaltunk a folyo alatti alaguton, majdnem veletlenul.. s nem utolso sorban voltunk Whitney Houston koncerten is. Hatalmas arena, rengeteg ember.. izgalom. Es vegulis a koncert sem volt rossz :)) De sajnos mar o sem az igazi. Hany eves is lehet? Latszik rajta, hogy a nagymamam lehetne.. Ahhoz kepest persze hihetetlen, hogy meg mindig ot
t all, de talan azt gondolom, Michael Jackson csinalta jol : meghalt, mielott ujra szinpadra lepett. Igy mindenki ugy emlekezik ra, amilyen fenykoraban volt.. A regi nagy csillagoknak nem szabadna ujra turnezniuk, mert nyilvan nem tudjak mar a regi formajukat hozni, s miert kellene lerontani a roluk kialakult fantasztikus kepet?Koncert utan nagyon siettunk, hogy elerjuk az utolso vonatot.. Sikerult, sot meg idonk is maradt, hogy CROKY chipset vegyunk.. Az allomason nekilattunk rozmar kepeket kesziteni mindenki elott - az emberek szimplan hulyenek neztek minket, mi pedig sirtunk a rohogestol. Nagyon reg nem nevettem annyit!
Kedden szinten koran kellett kelni, ugyanis Leuvenbe mentunk: EFIL Staff Day. A kollegaimmal kozos ebed volt a fonokom hazaban. Reggeltol estig foztunk, napoztunk es.. ettunk. 5 fogasos olasz menu volt. Meg most is tele vagyok, ha ra gondolok. Nagyon jo kis nap volt, remek idojarassal. Mellesleg Beus a leheto legjobbkor jott, az idei legjobb idojaras kellos kozepen erkezett.
Miutan degeszre ettuk magunkat, bementunk a varoskozpontba, s megneztuk Leuvent is: itt keszult a legszuperebb bekas kepunk :)
Amikor anno februarban voltam Leuvenben, Beus meg ferjet keresett, igy anno irtam, hogy ide el fogom hozni, mert tuti itt megleli. Nem tudom, melyik nap melyik idoszakaban jartam anno ott, de halal komolyan minden masodik ifju legenyhez hozzamentem volna, aki szembejott velem az utcan. Hat most ugyan epp nem keres Bea maganak leendobelit, de ha keresett volna, se talaltunk volna semmi jot.. bar volt egy programozo, akinek jo szemuvege volt, meg volt ne
hany izompacsirta, aki azert levett minket a labunkrol.. Ja meg az a szoros.. oreg..Igyhat azt kell mondanom, kedden este fele ne menjetek Leuvenbe..
Miutan visszaertunk a szallasra, felhivtuk kedvenc korusunkat, akik epp probaltak. Elenekeltek nekunk a legujabb dalt, amit aznap tanultak : hat skacok, gratulalok, fantasztikusan ugyesek vagytok!!! annyira jol szol! Alig varom, hogy ujra veletek enekelhessek.
Mindenesetre Beussal enekeltunk 4 orat aznap este. Fel se tunt. ANnyira nagyon jo volt!! Es neha eleg vicces.. meg mmm.. :D De azert ilyet majd meg sokat, ha egyszer vegre mindketten lenyugszunk es kicsit magyarorszagon leszunk..
Zeneles utan meg ettunk kis popkornt, es ittunk barackos sort, ami annyira nagyon finom, hogy na! Bar az egesz ejszakat at tudtuk volna beszelgetni, 2 korul kenytelenek voltunk lefekudni.
Szerdan en koran elmentem dolgozni, s Beus elment szuvenirt vadaszni. A belga eso is megmutatta magat Beunak, nehogy mar ugy menjen haza, hogy csak 25 fokban latja ezt a kis orszagot.. Ebedre hazajottem a munkahelyemrol, osszepakoltunk, aztan irany a palyaudvar. Ott a belga mekiben (Quick) ebedeltunk, csinaltunk vicces-borzalmas-szomoru kepeket, aztan eljott a szomoru bucsu ideje.. Nagy oleles, szomoru szemek..
Annyi mindent csinaltunk az utobbi napokban, hogy 4 napnal sokkal hosszabbnak tunt ez a rovidke idoszak. Annyira jol ereztem magam.. Beust szivesen itt tartanam.. :) Najo, de hadd jojjon mas is. De azert megis majdnem el tudtam volna magam sirni, amikor elment a busz. :) Pedig egy he
t mulva talalkozunk :)s addig is:
Edina - szombat!!! <3 style="text-align: left;">Aztan meg en - Budapest <3>Aztan meg... :)
Hat ilyen volt :) Nem lehet jol leirni :) Ezt at kell elni.. Szabad napok a naptarban.. Lehet jelentkezni :)
Szeretlek Beus, koszonom, hogy jottel :) Remelem a tokad visszament.. :D
2010. május 26., szerda
folytatá-tá-tá-tás
Jaj...
Rengeteg mindennel tartozom, úgyhogy akkor neki látok a mesének.. fordított időrendben. :)
Bocs a szünetért.. április május kissé összesűrűsödött..
ölelések.
Rengeteg mindennel tartozom, úgyhogy akkor neki látok a mesének.. fordított időrendben. :)
Bocs a szünetért.. április május kissé összesűrűsödött..
ölelések.
2010. április 22., csütörtök
angyalkutya lett
Aki mindenkire rámászottAki a legszebb volt
Aki sohasem nőtt meg
Aki mintha értett volna mindent, amit mondunk neki
Aki a legesleghűségesebb volt
és a legokosabb
és a legkedvesebb
és a leggyönyörűbb
és aki a szívünkben él tovább
és aki nagyon-nagyon fog hiányozni!! :(
Mimi kutyával mostmár a Mennyországban játszanak az angyalok!
2010. április 15., csütörtök
Játsszunk!
Na akkor íme az első interaktív játék a blogomon (valószínűleg az utolsó is..)
Aki olvassa/olvasgatja a blogot, avagy néha idetéved képeket nézegetni, hagyjon egy kommentet itt és most. Kíváncsi vagyok. Meg szeretem a kommenteket :)
*
*
*
(nem, nincsenek képek a blogon)
UPDATE:
Addig nem kaptok uj bejegyzest, amig legalabb az a masik x ember nem kommentel ide, akikrol nagyon jol tudom, hogy olvassak a blogot :D
Ugyhogy a tarsadalom erdekeben tessek harom valamit idepottyogni, kulonben nagyon sokat kell majd egyszerre olvasnotok :)
Kozben Lili kedveert:
szelesebbre allitottam a blogot, igy nem tunik annyira veszesen soknak, amit irok (persze igy is omlik belolem a szo, bocsi.. Es koszonet tenyleg nagyon azoknak, akik legalabb a bekezdesek elso szavait elolvassak.. )
Valamint ujdonsag, hogy lehet gombnyomassal velemenyezni, igy nem kell kommentelnetek vagy a neveteket adni a dologhoz, eleg csak egy gombnyomassal jelezni, hogy vagytok, akik olvassatok :) Csak mert az uressegnek szomoru dolog irni..
Megerteseteket es kozremukodeseteket koszonom! :)
Aki olvassa/olvasgatja a blogot, avagy néha idetéved képeket nézegetni, hagyjon egy kommentet itt és most. Kíváncsi vagyok. Meg szeretem a kommenteket :)
*
*
*
(nem, nincsenek képek a blogon)
UPDATE:
Addig nem kaptok uj bejegyzest, amig legalabb az a masik x ember nem kommentel ide, akikrol nagyon jol tudom, hogy olvassak a blogot :D
Ugyhogy a tarsadalom erdekeben tessek harom valamit idepottyogni, kulonben nagyon sokat kell majd egyszerre olvasnotok :)
Kozben Lili kedveert:
szelesebbre allitottam a blogot, igy nem tunik annyira veszesen soknak, amit irok (persze igy is omlik belolem a szo, bocsi.. Es koszonet tenyleg nagyon azoknak, akik legalabb a bekezdesek elso szavait elolvassak.. )
Valamint ujdonsag, hogy lehet gombnyomassal velemenyezni, igy nem kell kommentelnetek vagy a neveteket adni a dologhoz, eleg csak egy gombnyomassal jelezni, hogy vagytok, akik olvassatok :) Csak mert az uressegnek szomoru dolog irni..
Megerteseteket es kozremukodeseteket koszonom! :)
2010. április 14., szerda
Otthon, edes otthon!
Itt az ideje, hogy gyorsan (munka es munka kozott) beszamoljak az otthoni vakaciomrol. Ha most gyorsan nem teszem meg, akkor bizony el fog maradni, mert itt folyik az elet tovabb rendesen.
Aprilis 1-en, Bolondok napjan reggel 7-kor utnak eredtunk, 3 orszaghatart szegtunk at, es este 9 korul meg is erkeztunk piciny Magyarorszagra.. (piciny, mondom en Belgium utan..) Bolondok napja majdnem kifogott rajtunk, illetve a kocsin.. Harom dolog is elromlott rajta ut kozben, igy a vegen mar csak azon izgultunk, hogy valahogy atguruljunk a hataron. Sikerult!
Elmeny volt vezetni a hatalmas kocsit, egeszen mas felulrol nezni az utakat. Persze eleg aggasztoan felelossegteljes dolog egy ekkora valamit kontrollalni :) De elveztem nagyon, koszi Papi, hogy engedted :)) (Koszi, hogy faradt voltal?? :D)
Jo volt este megolelgetni anyumat, s megdogonyozni a kutyam. Egeszen furcsa elmeny volt belepni a szobamba, ami ugyanugy allt. A szobamra azt hiszem nem is gondoltam, miota itt vagyok.. Nem is nagyon emlekeztem ra elesen.. Beleptem, korulvettek a meleg falak es nem tehettem rola, kicsordult a konnyem. Szerintem eloszor izleltem meg az oromkonnyeket ugy igazan. Amikor tehetetlenul, onnan belulrol, boldogsag miatt folynak. Sirtam mar nevetestol, de onkenytelenul, az erzesek tularadataban meg sosem folyt konnyem. Egeszen kulonos erzes volt.
Este meg Gergo is kilatogatott a messzi Csillaghegyre, csak hogy az erzelmi tularadatot fokozzuk :)
Penteken gyors egymasutanban letudtam a legfontosabb embereket, Edinammal kaveztunk egyet a Szent Istvan teri California Coffee Company nosztalgikus kornyezeteben, majd Fannival elveztuk a tavaszi napsutest a Godor teraszan. A kovetkezo allomas a Voros oroszlan volt, Jujuval, majd a korus tobbi tagjaval. A spontan korusos osszejovetel 10 embert megmozgatott, bizony. Legeslegjobb volt oket mind ujra latni (kezdve Edinatol)! Estere mar ugy ereztem, mintha sohase mentem volna el. Ez a legjobb erzes a baratokkal kapcsolatban. Ugyanonnan tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. <3
Este ujra talalkoztam Fannival es elmentunk Pop&Roll koncertre. Igazan nosztalgikus elmeny volt, olyan embereket lattam viszont, akikrol evek ota semmit sem hallottam, maximum facebookon lattam egy-ket frissebb kepet vagy statuszt. A koncert - nem mellesleg - igazan elvezetes volt :)
Szombaton parnacsata volt Levivel, ami iden sajnos nem volt olyan jo, mint tavaly - hiaba, RJ nelkul nem volt az igazi. Eleg hamar el is mentunk sutizni Sugarba, ahol isteni epres kehellyel leptem meg magam. Csazso is odajott, majd a Godornel tengettuk az idot. Volt boven mirol beszelni, szeptember ota nem lattam kisbaratomat, aki azota hosszerelmes lett tobbek kozott. :)
Este kisebb haziosszejovetel volt Spironal, regi cimborak, Attila, Urbi es az egesz bagazs, akikkel szinten nagyon reg gengeltem. Kesobb pedig koncert a Durer Kertben. Eletem egyik legfurcsabb ejszakaja, az bizonyos. Tul sok regi ismeros egy helyen, egy idoben. Elmult szerelmek, ezereves baratok, ujabb ismerosok - mindez megfuszerezve edesanyam jelenletevel - hat nem voltam a leglazabb.. :D Mindenesetre azert jo volt ennyi mindenkit ujra latni, meg ha egy kicsit furcsa is volt.
Vasarnap husvet, ebed Pomazon, Papi es Lili uj hazaban. A hazat eloszor lattam, csodaszep es jo, nagyon tetszett. Jo volt latni a nagyszuloket, meg kis ocsiket ujra. 40 nap utan eloszor a gulyasleves husat izleltem meg, de csak hogy ne legyen olyan snassz: a leves kis kukacokkal volt megfuszerezve, hogy 40 nap utan valami kulonleges feherjet is izlelhessek :D
Ocsikek hatalmasra nottek mar, komoly nagyfiuk lettek, bizony! Lili sajnos nem tudott sokat foglalkozni jelenletemmel, mert kiserettsegire keszult - viszont megerte, mert otost kapott az okos hugocska.
Delutan/este a Margit szigeten is jartam, miutan felfedeztem a Margit hid epitkezesi labirintusat is. :)
Hetfon Fannival koran kezdtuk a napot, sutottunk foztunk delutanig egyfolytaban. Keszult rakott padlizsan, padlizsanos fusilli (Marci kedvence) es sajttal toltott canelloni is, desszertnek pedig turotorta vorosboros malnaontettel es marcipan tojasok (plusz Lili altal formalt marcipan nyuszi, melyet kesobb Gergo meggyilkolt)
A technika ordoge a hatunk mogul kacagott rajtunk - minden elromlott, ami el tud romlani. Volt, hogy a suto nem mukodott, aztan a tuzhely, volt, hogy nem volt melegviz, kiegett a lampa, nem mukodott a konyhai merleg, arrol ne is beszeljunk, hogy nem volt eleg orolt mandula, vagy turo. Ugyhogy az adagokat szemre mertuk, a sutes pedig jo hosszu ideig eltartott. Hab a tortan (ironikus), hogy valamiert a csoki nem akart normalisan megolvadni, ezert szuper marcipan tojasaim nem lettek olyan szuperok, mint ahogy azt elterveztem.
Enyhe kesessel megerkeztem a csaladi husvetra (a masikra). Szuper volt latni mindenkit, unokatesokat, nagynenit-bacsit, nagyszuloket, mindenkit. Isteni kajak voltak es jo hangulat. Szokasos :) Meg budos kolnikkel is megtalaltak - hiaba, husvet hetfo marcsak errol szol. Meg jo, hogy hajat mostam..
Este aztan hazioromkodes volt nalam, avagy locsolo buli korus modra. Sok kaja, maffia, 55 koros activity, miegyeb. Ujak es regiek egyutt, szuper hangulat, mint altalaban. Es meg Barbi is eljott, vegre. Kivetelesen nem tanult.. Szoval szuper volt, es ismet rajottem, hogy tenyleg olyan, mintha el se mentem volna.
Masnap egyetemi napot tartottam, randevuk tanarokkal, melyek kozul ketto meghiusult, sajnos. BKF-re bemenni sajnos mar nem volt olyan jo, igazabol az annyira nem hianyzik.. Valahogy nem erzem, hogy oda tartoznek mar, szoval varom, hogy mielobb leteljen a foiskolai feleveim szama. Amugy nincs sok hatra, jelezte ezt immaron az is, hogy szakdolgozati konzultacion voltam. Persze meg nagyban gondolkozom, lehet, hogy megiscsak mas temat valasztok, lehet, hogy mas tanarnal, de meg majusig van idom kitalalni.. De mar nincs sok hatra :) S ez biztato.
Este korusprobara mentem, jo volt hallani korulottem mindenkit, jok az uj dalok, jo a hangzas, stb. Meg belga csokibonbont is ettunk a vegen, ami nemi oromot nyujtott talan mindenkinek a felszomorusagban - Budapest Show Korus es 4 Akkord Show Korus. De az elet megy tovabb.
Proba utan meg beultunk egy helyre jonehanyan dumalni, en szamomra a tokeletes bucsu volt a legkedvesebb tarsasagtol :) Este meg Nagykovacsiba is ellatogattam, s masnap delelott erdoben is setaltam. Javitanek korabbi kijelentesemen, miszerint parkmanias vagyok: Erdo es parkmanias vagyok. A vegen meg kiderul, hogy szeretem a termeszetet. Marmint sohasem nem szerettem, de nem tunt fel, hogy rajonganek erte.
Az utolso napom telt a legnyugodtabban, pakolgatosan, bekesen, beszelgetosen, szeretgetosen, alvosan.
Csutortokon apukam vitt ki a repterre. Nem tagadom, amikor beleptem a bejaraton, onkenytelenul korbeneztem, hatha valami meglepi bucsubizottsag ott van - idealista termeszetem enged ilyesmiket feltetelezni.. Hir erteku talan, hogy semmi gond nem volt a becsekkolassal, nem kellett ki-be-ossze-vissza pakolnom semmit. Mar elkoszontem apumtol, s majdnem becsekkoltam, amikor lattam, hogy Beus draga felem fut. Kialltam hat a sorbol - volt meg idom, igy egy fel orat meg beszelgettunk. Tunder lany ugy dontott, meglep, hat megsem vagyok annyira idealista :)) Koszonom Beus, megegyszer es meg sokszor!! Nagyon jol esett. A repter belso reszerol meg telefonaltam egy parat, elbucsuztam meg utoljara. A repulon megismerkedtem ket lannyal, az egyik egy erdelyi lany volt, aki az edesanyjat ment meglatogatni Antwerpbe, s meg sohasem repult, a masik pedig a baratjahoz jott Brusszelbe, akivel januarban ismerkedett meg online, egy tarskereso honlapon. Azota a pasi volt nala Budapesten marciusban es majusban pedig vegleg magyarorszagra koltozik. Micsoda eletek. :)
Furcsa, de jo volt visszaterni a szurke brusszeli szobamba. Jo volt megbizonyosodni arrol, hogy mind jol vagytok otthon es.. es hogy nem felejtettetek el. :) 7 het mulva ujra hazalatogatok, szoval nem kell sokat nelkulozni engem :)
Nagyon jol ereztem magam otthon, koszonom mindenkinek az egyutt toltott rovid idot, es elnezedt kerek attol, akivel nem tudtam talalkozni. Sajnos egy hetbe neccesen fer bele minden es mindenki.
Azota Brusszelben lenni jo, kezd tavaszodni, habar meg szukseg van kabatra. Munka rengeteg van, ugyhogy most talan bucsuzom is, hogy folytassam.
Csutortokon este indulok Koppenhagaba, regi almom, ugyhogy nagyon izgatott vagyok. Hetfon reggel erkezem, kepeket majd facebookon nezhettek irigykedve, itt pedig majd megprobalok nem-tul-hosszan irni egy osszefoglalot az elmenyeimrol.
Tovabbra is kerem azokat, akik kepeslapot szeretnenek Europa valamely pontjarol, hogy irjak meg a cimuket :D
Olelesek mindenkinek :)
Aprilis 1-en, Bolondok napjan reggel 7-kor utnak eredtunk, 3 orszaghatart szegtunk at, es este 9 korul meg is erkeztunk piciny Magyarorszagra.. (piciny, mondom en Belgium utan..) Bolondok napja majdnem kifogott rajtunk, illetve a kocsin.. Harom dolog is elromlott rajta ut kozben, igy a vegen mar csak azon izgultunk, hogy valahogy atguruljunk a hataron. Sikerult!
Elmeny volt vezetni a hatalmas kocsit, egeszen mas felulrol nezni az utakat. Persze eleg aggasztoan felelossegteljes dolog egy ekkora valamit kontrollalni :) De elveztem nagyon, koszi Papi, hogy engedted :)) (Koszi, hogy faradt voltal?? :D)
Jo volt este megolelgetni anyumat, s megdogonyozni a kutyam. Egeszen furcsa elmeny volt belepni a szobamba, ami ugyanugy allt. A szobamra azt hiszem nem is gondoltam, miota itt vagyok.. Nem is nagyon emlekeztem ra elesen.. Beleptem, korulvettek a meleg falak es nem tehettem rola, kicsordult a konnyem. Szerintem eloszor izleltem meg az oromkonnyeket ugy igazan. Amikor tehetetlenul, onnan belulrol, boldogsag miatt folynak. Sirtam mar nevetestol, de onkenytelenul, az erzesek tularadataban meg sosem folyt konnyem. Egeszen kulonos erzes volt.
Este meg Gergo is kilatogatott a messzi Csillaghegyre, csak hogy az erzelmi tularadatot fokozzuk :)
Penteken gyors egymasutanban letudtam a legfontosabb embereket, Edinammal kaveztunk egyet a Szent Istvan teri California Coffee Company nosztalgikus kornyezeteben, majd Fannival elveztuk a tavaszi napsutest a Godor teraszan. A kovetkezo allomas a Voros oroszlan volt, Jujuval, majd a korus tobbi tagjaval. A spontan korusos osszejovetel 10 embert megmozgatott, bizony. Legeslegjobb volt oket mind ujra latni (kezdve Edinatol)! Estere mar ugy ereztem, mintha sohase mentem volna el. Ez a legjobb erzes a baratokkal kapcsolatban. Ugyanonnan tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. <3
Este ujra talalkoztam Fannival es elmentunk Pop&Roll koncertre. Igazan nosztalgikus elmeny volt, olyan embereket lattam viszont, akikrol evek ota semmit sem hallottam, maximum facebookon lattam egy-ket frissebb kepet vagy statuszt. A koncert - nem mellesleg - igazan elvezetes volt :)
Szombaton parnacsata volt Levivel, ami iden sajnos nem volt olyan jo, mint tavaly - hiaba, RJ nelkul nem volt az igazi. Eleg hamar el is mentunk sutizni Sugarba, ahol isteni epres kehellyel leptem meg magam. Csazso is odajott, majd a Godornel tengettuk az idot. Volt boven mirol beszelni, szeptember ota nem lattam kisbaratomat, aki azota hosszerelmes lett tobbek kozott. :)
Este kisebb haziosszejovetel volt Spironal, regi cimborak, Attila, Urbi es az egesz bagazs, akikkel szinten nagyon reg gengeltem. Kesobb pedig koncert a Durer Kertben. Eletem egyik legfurcsabb ejszakaja, az bizonyos. Tul sok regi ismeros egy helyen, egy idoben. Elmult szerelmek, ezereves baratok, ujabb ismerosok - mindez megfuszerezve edesanyam jelenletevel - hat nem voltam a leglazabb.. :D Mindenesetre azert jo volt ennyi mindenkit ujra latni, meg ha egy kicsit furcsa is volt.
Vasarnap husvet, ebed Pomazon, Papi es Lili uj hazaban. A hazat eloszor lattam, csodaszep es jo, nagyon tetszett. Jo volt latni a nagyszuloket, meg kis ocsiket ujra. 40 nap utan eloszor a gulyasleves husat izleltem meg, de csak hogy ne legyen olyan snassz: a leves kis kukacokkal volt megfuszerezve, hogy 40 nap utan valami kulonleges feherjet is izlelhessek :D
Ocsikek hatalmasra nottek mar, komoly nagyfiuk lettek, bizony! Lili sajnos nem tudott sokat foglalkozni jelenletemmel, mert kiserettsegire keszult - viszont megerte, mert otost kapott az okos hugocska.
Delutan/este a Margit szigeten is jartam, miutan felfedeztem a Margit hid epitkezesi labirintusat is. :)
Hetfon Fannival koran kezdtuk a napot, sutottunk foztunk delutanig egyfolytaban. Keszult rakott padlizsan, padlizsanos fusilli (Marci kedvence) es sajttal toltott canelloni is, desszertnek pedig turotorta vorosboros malnaontettel es marcipan tojasok (plusz Lili altal formalt marcipan nyuszi, melyet kesobb Gergo meggyilkolt)
A technika ordoge a hatunk mogul kacagott rajtunk - minden elromlott, ami el tud romlani. Volt, hogy a suto nem mukodott, aztan a tuzhely, volt, hogy nem volt melegviz, kiegett a lampa, nem mukodott a konyhai merleg, arrol ne is beszeljunk, hogy nem volt eleg orolt mandula, vagy turo. Ugyhogy az adagokat szemre mertuk, a sutes pedig jo hosszu ideig eltartott. Hab a tortan (ironikus), hogy valamiert a csoki nem akart normalisan megolvadni, ezert szuper marcipan tojasaim nem lettek olyan szuperok, mint ahogy azt elterveztem.
Enyhe kesessel megerkeztem a csaladi husvetra (a masikra). Szuper volt latni mindenkit, unokatesokat, nagynenit-bacsit, nagyszuloket, mindenkit. Isteni kajak voltak es jo hangulat. Szokasos :) Meg budos kolnikkel is megtalaltak - hiaba, husvet hetfo marcsak errol szol. Meg jo, hogy hajat mostam..
Este aztan hazioromkodes volt nalam, avagy locsolo buli korus modra. Sok kaja, maffia, 55 koros activity, miegyeb. Ujak es regiek egyutt, szuper hangulat, mint altalaban. Es meg Barbi is eljott, vegre. Kivetelesen nem tanult.. Szoval szuper volt, es ismet rajottem, hogy tenyleg olyan, mintha el se mentem volna.
Masnap egyetemi napot tartottam, randevuk tanarokkal, melyek kozul ketto meghiusult, sajnos. BKF-re bemenni sajnos mar nem volt olyan jo, igazabol az annyira nem hianyzik.. Valahogy nem erzem, hogy oda tartoznek mar, szoval varom, hogy mielobb leteljen a foiskolai feleveim szama. Amugy nincs sok hatra, jelezte ezt immaron az is, hogy szakdolgozati konzultacion voltam. Persze meg nagyban gondolkozom, lehet, hogy megiscsak mas temat valasztok, lehet, hogy mas tanarnal, de meg majusig van idom kitalalni.. De mar nincs sok hatra :) S ez biztato.
Este korusprobara mentem, jo volt hallani korulottem mindenkit, jok az uj dalok, jo a hangzas, stb. Meg belga csokibonbont is ettunk a vegen, ami nemi oromot nyujtott talan mindenkinek a felszomorusagban - Budapest Show Korus es 4 Akkord Show Korus. De az elet megy tovabb.
Proba utan meg beultunk egy helyre jonehanyan dumalni, en szamomra a tokeletes bucsu volt a legkedvesebb tarsasagtol :) Este meg Nagykovacsiba is ellatogattam, s masnap delelott erdoben is setaltam. Javitanek korabbi kijelentesemen, miszerint parkmanias vagyok: Erdo es parkmanias vagyok. A vegen meg kiderul, hogy szeretem a termeszetet. Marmint sohasem nem szerettem, de nem tunt fel, hogy rajonganek erte.
Az utolso napom telt a legnyugodtabban, pakolgatosan, bekesen, beszelgetosen, szeretgetosen, alvosan.
Csutortokon apukam vitt ki a repterre. Nem tagadom, amikor beleptem a bejaraton, onkenytelenul korbeneztem, hatha valami meglepi bucsubizottsag ott van - idealista termeszetem enged ilyesmiket feltetelezni.. Hir erteku talan, hogy semmi gond nem volt a becsekkolassal, nem kellett ki-be-ossze-vissza pakolnom semmit. Mar elkoszontem apumtol, s majdnem becsekkoltam, amikor lattam, hogy Beus draga felem fut. Kialltam hat a sorbol - volt meg idom, igy egy fel orat meg beszelgettunk. Tunder lany ugy dontott, meglep, hat megsem vagyok annyira idealista :)) Koszonom Beus, megegyszer es meg sokszor!! Nagyon jol esett. A repter belso reszerol meg telefonaltam egy parat, elbucsuztam meg utoljara. A repulon megismerkedtem ket lannyal, az egyik egy erdelyi lany volt, aki az edesanyjat ment meglatogatni Antwerpbe, s meg sohasem repult, a masik pedig a baratjahoz jott Brusszelbe, akivel januarban ismerkedett meg online, egy tarskereso honlapon. Azota a pasi volt nala Budapesten marciusban es majusban pedig vegleg magyarorszagra koltozik. Micsoda eletek. :)
Furcsa, de jo volt visszaterni a szurke brusszeli szobamba. Jo volt megbizonyosodni arrol, hogy mind jol vagytok otthon es.. es hogy nem felejtettetek el. :) 7 het mulva ujra hazalatogatok, szoval nem kell sokat nelkulozni engem :)
Nagyon jol ereztem magam otthon, koszonom mindenkinek az egyutt toltott rovid idot, es elnezedt kerek attol, akivel nem tudtam talalkozni. Sajnos egy hetbe neccesen fer bele minden es mindenki.
Azota Brusszelben lenni jo, kezd tavaszodni, habar meg szukseg van kabatra. Munka rengeteg van, ugyhogy most talan bucsuzom is, hogy folytassam.
Csutortokon este indulok Koppenhagaba, regi almom, ugyhogy nagyon izgatott vagyok. Hetfon reggel erkezem, kepeket majd facebookon nezhettek irigykedve, itt pedig majd megprobalok nem-tul-hosszan irni egy osszefoglalot az elmenyeimrol.
Tovabbra is kerem azokat, akik kepeslapot szeretnenek Europa valamely pontjarol, hogy irjak meg a cimuket :D
Olelesek mindenkinek :)
2010. április 9., péntek
First Aid Kit
Amikor a kamera eldönti helyettem, hogy el kell mennem még több koncertjükre..
Körülbelül egy - másfél hónapja ismertem meg a svéd együttest YouTube-on. Szokásomhoz hívem Facebook-on megosztottam az egyik videójukat, hogy mások is hallhassák a fantasztikus zenéjüket. Érkezett egy komment: Április 9, Botanique.
Ha olvassátok a blogom, emlékezhettek az estére, amit az idegen francia sráccal töltöttem, aki egyedül érkezett Passion Pit koncerte. Tőle tudtam meg, hogy a szállásomtól 20 méterre levő Botanikus kertben koncerteket szoktak tartani. De még akkor sem néztem utána, hogy milyeneket.
Amikor megtudtam, hogy First Aid Kit lesz itt, azonnal megvettem a jegyem. 10 Euró volt, szinte nevetséges. Alig vártam a nagy napot.
Hát eljött. Apukám nagy kamerájával érkeztem, gondoltam, első akciónak tökéletes lesz. Sajnos kifogott rajtam. Én nem tudom, hogy miért vagyok ennyire peches, de a koncert előtt még működött, reggel készítettem néhány képet és azokat fel is töltöttem a gépemre már. Azonban ott a helyszínen már nem érzékelte a memóriakártyát. Azóta sem érzékeli. Így hát a szememmel és a lelkemmel készítettem képeket.
Egy kicsi teremben énekeltek, kis színpad, egy zongora, egy gitár, két mikrofon és egy furcsa hangszer, aminek nem tudom a nevét.
A testvérpár kicsivel 8 után feljött a színpadra és elkezdett játszani. A legnagyobb természetességgel énekelnek indie - folk - pop dalokat. Olyan természetesség, tisztaság árad belőlük, szinte hihetetlen. Mindkét lány olyan hanggal van megáldva, hogy az már önmagában is csoda, s együtt olyan harmóniákat énekelnek, amiket nem lehet szavakkal jellemezni. Csodálattal töltött el őket hallgatni.
Egyszercsak kihúzták a gitárt és kiálltak a színpad legszélére, közvetlen elénk és úgy énekeltek, akusztikusan. Beleremegett mindenki, azt hiszem. Még tökéletesebb volt, még tisztább, még felemelőbb.
Dalok között sokszor beszéltek hozzánk, velünk, imádtam Klara szarkazmusát. A legmegdöbbentőbb, hogy Klara 17 éves és Johanna is csak 19. Nyáron pedig amerikai turnéra készülnek. Miután visszatapsoltuk őket, nem tudták, mit énekeljenek, úgyhogy ott helyben mi választhattunk helyettük. Nagyon közvetlenek voltak, könnyen oldották a hangulatot.
Koncert után kiültek CD-t, táskát, pólót árulni, autogramot adni, beszélgetni. Bájosak voltak. Én gyorsan szereztem is magamnak egy táskát és CD-t, mindkettőt aláírva. És a koncert plakátját is megkaptam, amit most illegálisan kitettem a szobám falára.
Mivel képeket nem tudtam készíteni, kénytelen leszek őket máskor is megnézni. Botanique-nál ez most kéznél volt, de szívesen utazok bárhová miattuk. Igazán megéri!
Nem mellesleg Kate Nash koncert júniusban, pont, amikor otthon fogok vizsgázni, a fene vigye el!!
Éljen a First Aid Kit és a csodakoncert, most pedig megjavítom a kamerát..
Beszámoló otthoni vakációmról hamarosan!
Puszi mindenkinek
És hallgassátok: First Aid Kit - I met up with the king
Körülbelül egy - másfél hónapja ismertem meg a svéd együttest YouTube-on. Szokásomhoz hívem Facebook-on megosztottam az egyik videójukat, hogy mások is hallhassák a fantasztikus zenéjüket. Érkezett egy komment: Április 9, Botanique.
Ha olvassátok a blogom, emlékezhettek az estére, amit az idegen francia sráccal töltöttem, aki egyedül érkezett Passion Pit koncerte. Tőle tudtam meg, hogy a szállásomtól 20 méterre levő Botanikus kertben koncerteket szoktak tartani. De még akkor sem néztem utána, hogy milyeneket.
Amikor megtudtam, hogy First Aid Kit lesz itt, azonnal megvettem a jegyem. 10 Euró volt, szinte nevetséges. Alig vártam a nagy napot.
Hát eljött. Apukám nagy kamerájával érkeztem, gondoltam, első akciónak tökéletes lesz. Sajnos kifogott rajtam. Én nem tudom, hogy miért vagyok ennyire peches, de a koncert előtt még működött, reggel készítettem néhány képet és azokat fel is töltöttem a gépemre már. Azonban ott a helyszínen már nem érzékelte a memóriakártyát. Azóta sem érzékeli. Így hát a szememmel és a lelkemmel készítettem képeket.
Egy kicsi teremben énekeltek, kis színpad, egy zongora, egy gitár, két mikrofon és egy furcsa hangszer, aminek nem tudom a nevét.
A testvérpár kicsivel 8 után feljött a színpadra és elkezdett játszani. A legnagyobb természetességgel énekelnek indie - folk - pop dalokat. Olyan természetesség, tisztaság árad belőlük, szinte hihetetlen. Mindkét lány olyan hanggal van megáldva, hogy az már önmagában is csoda, s együtt olyan harmóniákat énekelnek, amiket nem lehet szavakkal jellemezni. Csodálattal töltött el őket hallgatni.
Egyszercsak kihúzták a gitárt és kiálltak a színpad legszélére, közvetlen elénk és úgy énekeltek, akusztikusan. Beleremegett mindenki, azt hiszem. Még tökéletesebb volt, még tisztább, még felemelőbb.
Dalok között sokszor beszéltek hozzánk, velünk, imádtam Klara szarkazmusát. A legmegdöbbentőbb, hogy Klara 17 éves és Johanna is csak 19. Nyáron pedig amerikai turnéra készülnek. Miután visszatapsoltuk őket, nem tudták, mit énekeljenek, úgyhogy ott helyben mi választhattunk helyettük. Nagyon közvetlenek voltak, könnyen oldották a hangulatot.
Koncert után kiültek CD-t, táskát, pólót árulni, autogramot adni, beszélgetni. Bájosak voltak. Én gyorsan szereztem is magamnak egy táskát és CD-t, mindkettőt aláírva. És a koncert plakátját is megkaptam, amit most illegálisan kitettem a szobám falára.
Mivel képeket nem tudtam készíteni, kénytelen leszek őket máskor is megnézni. Botanique-nál ez most kéznél volt, de szívesen utazok bárhová miattuk. Igazán megéri!
Nem mellesleg Kate Nash koncert júniusban, pont, amikor otthon fogok vizsgázni, a fene vigye el!!
Éljen a First Aid Kit és a csodakoncert, most pedig megjavítom a kamerát..
Beszámoló otthoni vakációmról hamarosan!
Puszi mindenkinek
És hallgassátok: First Aid Kit - I met up with the king
2010. április 1., csütörtök
/túl boldog/
Mióta itt vannak Papáék, egész más minden :)
Vasárnap Bruggebe mentünk, ami csodameseszép! A legszebb belga város, eddigi élményeim alapján. Bár ahogy hallottam, all in all az a legszebb :) Ide szívem szerint mindenkit elvinnék egy kis sétára, de ha tehetném, napsugarakat varázsolnék a város fölé folyamatosan! Bár akkor csődbe menne a város.. Megfejtettük, hogy abból élnek Belgiumban a bárok, hogy amikor elered az eső, mindenki bemenekül egy vendéglőbe, pub-ba, kávézóba, akármibe. Mert itt esik, aztán ezer ágra süt a nap, aztán megint esik, aztán megint napsütés.
Amúgy azt is megállapítottuk drága családommal, hogy mi ott leélnénk szívesen az életünket. Lili ott szívesen lenne belsőépítész, mert külső-építészetben Brugge nyeri az aranyérmet a világversenyen. Papa vendéglőt nyitna, magyar specialitásokkal, esti zenével. Liza Brüsszelben eladva lelkét a modern kapitális világnak, sok pénzt keresne, és hétvégenként boldogan térne haza pihenni családjához. Még mamit valahogy ide kéne importálni :)
Miután szépen lefestettük a jövőt, elmentünk Oostendebe a tengerpartra. Hát, nyáron biztosan szebb és jobb, de így hatalmas szélben is nagyon élveztük! A tenger látványa megnyugtató.. A végtelenség, a hatalom, az erő. A tengernél jobban csak az óceán nyűgöz le.. Pedig ugyanazt látod a partról .. az eget metsző határtalanságot. Mégis a tudat, hogy az bizony Óceán valahogy egészen mássá varázsolja a látványt és a hozzá fűződő érzést.. Most nem fejtem ki, mert túl irodalmias lennék, és éjjel 3 van :)
Hétfőn-kedden dolgoztam, igyekeztem előbb eljönni munkából és találkozni Lilkóékkal, de borzasztó sok munka szakadt rám a héten.. Szóval inkább csak este vacsorára tudtam csatlakozni hozzájuk. De így is sokat nevetgéltünk, beszélgettünk, ők pedig egész nap sétáltak, mászkáltak, nézelődtek - büszke is vagyok rájuk.
Szerdán csak délig dolgoztam, aztán délre jöttek Papáék az irodába, bemutatkozni a munkatársaimnak, és megnézni a helyet, ahol fél életemet töltöm mostanában :)
Főnököm kommentje: Lili aztán tud beszélni! :)
Papa kommentje: A főnököd is! Azon gondolkoztam, vajon hogyan lehetséges, hogy mindketten, egyszerre beszélnek, egy időben.. :)
khm :)
Ebédeltünk az irodám közelében levő kisvendéglőben, ahol a hét legfinomabb kosztját kaptuk, a legjobb kiszolgálással, a legbarátságosabb kisvendéglőben - és a legjobb áron. Aki jön vendégségbe, azt ide viszem majd enni. :) Ide is.. :)
EBéd utánra egy nagyobb sétát terveztem. Hát ez többé kevésbé jött össze csak. Először a PARCba mentünk. Amióta itt élek, parkmániás lettem, imádom a parkokat, legszívesebben ott tölteném a napjaim.. Végre sikerült elcipelnem Liliéket a legnagyobb parkba, a királyi palota előtt levőbe, persze elkezdett szakadni az eső. Bemenekültünk a Hangszer Múzeumba, felmentünk a tizedikre és ittunk egy sört/forrócsokit. A pincérnő nagyon vicces kedvében volt, folyton kiröhögött minket valamiért.. :) Hmm. Jó napja volt, biztos. Lehet megkérték a kezét, vagy valami ilyesmi.
Főtér, csokizók, kóstolók, ajándékok, szuvenirek, utolsó nézelődés a főutcán, bevásárlás a szendvicsekhez..
ezután hazakísértek és ők még - úgy hallottam ettek vacsorát valami fantasztikus helyen, megismerkedtek belgákkal, akiknél ha ismét jönnek, ingyen lakhatnak - úgyhogy remélem ez ösztönzi őket arra, hogy jöjjenek!
Nekem szuper volt, hogy itt voltak, élveztem minden percét. Egyáltalán nem volt érzékelhető, hogy 2 hónapja nem láttam őket, nem változott semmi..
Holnap 7-kor indulás haza! Jobbanmondva.. Ma!
URAMISTEN! Hát szuper lesz és fantasztikus, ez biztos.. 6 nap 7 éjszaka, vendégként, otthon. Majd arról is írok :)
MOst pedig alszom 3 órát :)
Holnap 14 óra kocsikázás, izguljatok értünk, ebből 5 órát én vezetek: nagy élmény lesz egy kisbuszt vezetni :D szó szerint NAGY élmény.. :)
SEE YOU ALL THIS WEEEEEK!!!!!!
/túl boldog/
Vasárnap Bruggebe mentünk, ami csodameseszép! A legszebb belga város, eddigi élményeim alapján. Bár ahogy hallottam, all in all az a legszebb :) Ide szívem szerint mindenkit elvinnék egy kis sétára, de ha tehetném, napsugarakat varázsolnék a város fölé folyamatosan! Bár akkor csődbe menne a város.. Megfejtettük, hogy abból élnek Belgiumban a bárok, hogy amikor elered az eső, mindenki bemenekül egy vendéglőbe, pub-ba, kávézóba, akármibe. Mert itt esik, aztán ezer ágra süt a nap, aztán megint esik, aztán megint napsütés.
Amúgy azt is megállapítottuk drága családommal, hogy mi ott leélnénk szívesen az életünket. Lili ott szívesen lenne belsőépítész, mert külső-építészetben Brugge nyeri az aranyérmet a világversenyen. Papa vendéglőt nyitna, magyar specialitásokkal, esti zenével. Liza Brüsszelben eladva lelkét a modern kapitális világnak, sok pénzt keresne, és hétvégenként boldogan térne haza pihenni családjához. Még mamit valahogy ide kéne importálni :)
Miután szépen lefestettük a jövőt, elmentünk Oostendebe a tengerpartra. Hát, nyáron biztosan szebb és jobb, de így hatalmas szélben is nagyon élveztük! A tenger látványa megnyugtató.. A végtelenség, a hatalom, az erő. A tengernél jobban csak az óceán nyűgöz le.. Pedig ugyanazt látod a partról .. az eget metsző határtalanságot. Mégis a tudat, hogy az bizony Óceán valahogy egészen mássá varázsolja a látványt és a hozzá fűződő érzést.. Most nem fejtem ki, mert túl irodalmias lennék, és éjjel 3 van :)
Hétfőn-kedden dolgoztam, igyekeztem előbb eljönni munkából és találkozni Lilkóékkal, de borzasztó sok munka szakadt rám a héten.. Szóval inkább csak este vacsorára tudtam csatlakozni hozzájuk. De így is sokat nevetgéltünk, beszélgettünk, ők pedig egész nap sétáltak, mászkáltak, nézelődtek - büszke is vagyok rájuk.
Szerdán csak délig dolgoztam, aztán délre jöttek Papáék az irodába, bemutatkozni a munkatársaimnak, és megnézni a helyet, ahol fél életemet töltöm mostanában :)
Főnököm kommentje: Lili aztán tud beszélni! :)
Papa kommentje: A főnököd is! Azon gondolkoztam, vajon hogyan lehetséges, hogy mindketten, egyszerre beszélnek, egy időben.. :)
khm :)
Ebédeltünk az irodám közelében levő kisvendéglőben, ahol a hét legfinomabb kosztját kaptuk, a legjobb kiszolgálással, a legbarátságosabb kisvendéglőben - és a legjobb áron. Aki jön vendégségbe, azt ide viszem majd enni. :) Ide is.. :)
EBéd utánra egy nagyobb sétát terveztem. Hát ez többé kevésbé jött össze csak. Először a PARCba mentünk. Amióta itt élek, parkmániás lettem, imádom a parkokat, legszívesebben ott tölteném a napjaim.. Végre sikerült elcipelnem Liliéket a legnagyobb parkba, a királyi palota előtt levőbe, persze elkezdett szakadni az eső. Bemenekültünk a Hangszer Múzeumba, felmentünk a tizedikre és ittunk egy sört/forrócsokit. A pincérnő nagyon vicces kedvében volt, folyton kiröhögött minket valamiért.. :) Hmm. Jó napja volt, biztos. Lehet megkérték a kezét, vagy valami ilyesmi.
Főtér, csokizók, kóstolók, ajándékok, szuvenirek, utolsó nézelődés a főutcán, bevásárlás a szendvicsekhez..
ezután hazakísértek és ők még - úgy hallottam ettek vacsorát valami fantasztikus helyen, megismerkedtek belgákkal, akiknél ha ismét jönnek, ingyen lakhatnak - úgyhogy remélem ez ösztönzi őket arra, hogy jöjjenek!
Nekem szuper volt, hogy itt voltak, élveztem minden percét. Egyáltalán nem volt érzékelhető, hogy 2 hónapja nem láttam őket, nem változott semmi..
Holnap 7-kor indulás haza! Jobbanmondva.. Ma!
URAMISTEN! Hát szuper lesz és fantasztikus, ez biztos.. 6 nap 7 éjszaka, vendégként, otthon. Majd arról is írok :)
MOst pedig alszom 3 órát :)
Holnap 14 óra kocsikázás, izguljatok értünk, ebből 5 órát én vezetek: nagy élmény lesz egy kisbuszt vezetni :D szó szerint NAGY élmény.. :)
SEE YOU ALL THIS WEEEEEK!!!!!!
/túl boldog/
2010. március 27., szombat
Boldogság, házhoz szállítva!
A hetem egész unalmas volt eddig. Leginkább csak dolgoztam és dolgoztam és még többet dolgoztam. Igyekeztem mindent megcsinálni, mindennel elkészülni mielőtt Lili és papa megérkeznek Brüsszelbe. Hiszen az ő érkezésük csak egy valamit jelent: néhány nap múlva én is hazatérek!
A kórus egyre jobb és persze nehezebb. Ezek az északi nyelvek.. Jött egy izlandi lány, hogy segítsen a szövegben. Hát Isten mentsen meg mindenkit az izlandi nyelvtől! Esélytelen kimondani a szavakat, hangokat.. Olyan hangokat formálnak, amik egész egyszerűen beazonosíthatatlanok!!! Ötször elmondott egy szót, de azután se tudtam, hogy mit kezdjek vele. H vagy f vagy b vagy d? Melyikhez volt a legközelebb?..
Az irodában a hangulat nagyon jó. Csütörtökön volt Nemzetközi Gofri Nap, úgyhogy egy halom gofrit ettünk, nutellával vagy dzsemmel. Hétfőn jött vissza két hét után a főnökön Ghánából, hozott mangókat, nyamm! Isteniek voltak!
A tavasz, s mármár a nyár is megjött. A héten volt, hogy 26 fokot mutatott az utcai hőmérő.. Napon. Árnyékban csak 18 fok volt. A jóidővel viszont /sajnos/ megjött a divatmániám :( Úgyhogy a héten benéztem a bevásárlóutcába.. Kétszer is.. Nagy hiba volt. Ruhatáram gazdagodott két cipővel, egy szoknyával, egy pólóval, egy mellénnyel és egy hajpánttal. Az eheti és a jövőheti zsebpénzem teljesen elköltöttem. De vettem még csomó kaját is a szupermarketben, 4 doboz teát, csomó joghurtot (joghurt mániám lett.. erről is a tavasz tehet..), egy halom almát és körtét.. Egészség mindenekfelett!
Ma nagyon izgatottan keltem! Eljött a nap, Lilkó és papi érkezése. Egész délelőtt pakoltam a szobámban, hogy minden rendezett legyen, mire megjönnek. Nem csak azért, mert szerettem volna őket megtisztelni ezzel, hanem mert tudtam, hogy rengeteg mindent hoznak majd nekem. Szerdán két órán keresztül skype-on válogattuk anyummal a ruháimat, cipőimet, stb.. Úgyhogy megjött a tavaszi utánpótlás! Plusz kaptam néhány dobozt, amibe pakolhatok, meg szép színes szennyes tartót, amibe lehet nem is szennyest fogok tartani, bár lehet.. Igazából szépszép színes, szóval feldobja a szobát. Lilikéék hoztak sárga függönyt, ami majd valahogy ellenzi a szürke börtönfüggönyöket :) Megjött a gitárom is, ami kb 18 éves korom óta várja, hogy végre megtanuljak rajta játszani, úgyhogy a következő 5 hónapban Liza és gitár (anno még nevet is adtam neki, de már nem emlékszem..) megismerkednek egymással!
Anyukámat kértem, hogy küldjön nekem valami szép, színes plédet ágytakarónak, mert olyan csúnya ez a szürke, unalmas takaró. Hát kéremszépen kaptam egy csúnya, kék pokrócot, amit mellesleg életemben nem láttam. De azt hiszem ennél a szürkével is jobban járok :D Köszönöm, Mama :D haha :)(Amúgy lehet megszokom, dehát a szépérzékem akkor is bántja kicsit)
A lényeg:
Ma megjött Lili és papa! Csörgött a telefonom: "2 utcára vannak a GPS szerint". A liftben lefele a számon volt a kezem, a szívverésem felerősödött, a pillangók fürgén össze-vissza csapongtak a hasfalam mögött. Most tényleg pár percen belül ugyanebben a liftben fogok állni velük? Ebben a liftben, ahol már két hónapja csak egyedül állok, idegenek közt? Itt lesznek az új otthonom falai közt? Itt lesznek és látni fogják, hol élek, hol írom ezeket a sorokat, hol töltöm az éjszakáim és nappalaim? Ugyanezt a levegőt szívják majd és ugyanaz az eső hullik majd rájuk? (Az időjárás jelentés heves esőt írt mára.. verővényes napsütés volt).
Bekanyarodott az utca végén az ismerős nagy Peugeot. Megálltak. Hatalmas ölelések. Egy, kettő, még egy. Na jó, még egy. Sziasztok.
Felcipekedtünk a szobámba, amiről megállapították, hogy tényleg kicsi. De szeretem, na!
Lili azt állítja, ez a világ legszebb városa, és ezennel ez a kedvenc városa is! Igazán kiköltözhetne hozzám nyárra..
idézet Lilitől: "Brüsszel = mesebeli csodaváros tele gyönyörűséges varázsházikókkal"
(aki ezekután nem akar meglátogatni, annak nyaldossák a lábujjait pingvinek!)
Gyors pakolás után átmentünk az ő szállásukra. A Bazilika mellett laknak, tőlem 4 metrómegállóra. Egy Pierre nevű úrnál béreltünk egy szobát. Itt szokás, hogy egyedül élő emberek kiadják az üres szobájukat turistáknak. Pierre egy rádiónál dolgozik, amatőr zenész és nagy zenerajongó. A nappaliban padlótól plafonig CD-k és bakelit lemezek sorakoznak! Fantasztikus! Jól ellesznek ott papáék.
Nem késlekedtünk sokat, rögtön bevetettük magunk a belvárosba. Persze a kedvenc és nagyon olcsó cipős boltomból nem sikerült üres kézzel (vagy inkább mezítláb?:P) kijönnünk, apuka megajándékozta lányait egy-egy csudijó lábbelivel!
Brüsszel legjobb gofrisánál ettünk két halamas gofrit, eperrel, tejszínhabbal, csokiöntettel. Közben beültünk egy sörözőbe, ahol papi megitta első sörét. Sétáltunk tovább a Fő térre. Ámultak, bámultak, hogy az mennyire csodálatos. És tényleg!
Kötelező eleme a brüsszeli városnézésnek: Az arany fekvő női szobor megsimogatása. Ha megsimogatod, egész biztosan visszatérsz majd egyszer ide. Tapasztalatból mondom, ez igaz: októberben megsimogattam és lám, megint itt vagyok :)
Kicsit tovább sétálva eljutottunk Manneken Pishez, fotó. Pipa.
A sarkon beültünk sörözni, papa második söre.
Éhesek vagyunk? Éhesek vagyunk.
Bevittem őket az óvárosba, ahol jobbról balról hívogatnak a többnyire arab pincérek az éttermükbe. A kínálat mindenhol ugyanaz, az ár mindenhol borsos. Egybe azért mégicsak beültünk, egyszer élünk alapon. Én nem ettem, de papi és Lil ettek rákot, kagylós paellat, halat, lazacot, minden mi szem szájnak ingere. Még sajttorta is volt, meg welcome sör (3.) papának, nekünk meg pezsgő. Én csak csipegettem innen onnan a húsmentes elemeket. (Igen, a hal is hús!)
Vacsora után elmentünk Deliriumba, a híres sörözőbe. Lili ivott almás sört, papa pedig megitta negyedik, s egyben a mai nap utolsó sörét. Hiába, Belgium erről szól. Ha már Delirium, Jeanneken Pis --> Benji, ha az egyetem mellett van időd még néha ezt is olvasni: képek hamarosan facebookon, csak neked!:)
(najó, másoknak is, de ezt ne mondjátok el Bennnyjinek)
Elfáradtunk? El!
Holnap Bruggebe megyünk, a romantika városába (ó je) meg Oostendebe, a tengerpartra. Éjszaka órát állítunk, kevesebb időnk lesz aludni, úgyhogy búcsúzom is, mert 9-kor már nagyjából indulnánk is..
Mindjárt megyek is haza. Összesen 6 éjszaka, 6 nap, sajnos kevés, de azért igyekszem mindenkivel találkozni.. :)
Addig kitartás.. bírjátok még egy kicsit nélkülem :D haha.
Hatalmas csokor szeretetet küldök mindenkinek!
A kórus egyre jobb és persze nehezebb. Ezek az északi nyelvek.. Jött egy izlandi lány, hogy segítsen a szövegben. Hát Isten mentsen meg mindenkit az izlandi nyelvtől! Esélytelen kimondani a szavakat, hangokat.. Olyan hangokat formálnak, amik egész egyszerűen beazonosíthatatlanok!!! Ötször elmondott egy szót, de azután se tudtam, hogy mit kezdjek vele. H vagy f vagy b vagy d? Melyikhez volt a legközelebb?..
Az irodában a hangulat nagyon jó. Csütörtökön volt Nemzetközi Gofri Nap, úgyhogy egy halom gofrit ettünk, nutellával vagy dzsemmel. Hétfőn jött vissza két hét után a főnökön Ghánából, hozott mangókat, nyamm! Isteniek voltak!
A tavasz, s mármár a nyár is megjött. A héten volt, hogy 26 fokot mutatott az utcai hőmérő.. Napon. Árnyékban csak 18 fok volt. A jóidővel viszont /sajnos/ megjött a divatmániám :( Úgyhogy a héten benéztem a bevásárlóutcába.. Kétszer is.. Nagy hiba volt. Ruhatáram gazdagodott két cipővel, egy szoknyával, egy pólóval, egy mellénnyel és egy hajpánttal. Az eheti és a jövőheti zsebpénzem teljesen elköltöttem. De vettem még csomó kaját is a szupermarketben, 4 doboz teát, csomó joghurtot (joghurt mániám lett.. erről is a tavasz tehet..), egy halom almát és körtét.. Egészség mindenekfelett!
Ma nagyon izgatottan keltem! Eljött a nap, Lilkó és papi érkezése. Egész délelőtt pakoltam a szobámban, hogy minden rendezett legyen, mire megjönnek. Nem csak azért, mert szerettem volna őket megtisztelni ezzel, hanem mert tudtam, hogy rengeteg mindent hoznak majd nekem. Szerdán két órán keresztül skype-on válogattuk anyummal a ruháimat, cipőimet, stb.. Úgyhogy megjött a tavaszi utánpótlás! Plusz kaptam néhány dobozt, amibe pakolhatok, meg szép színes szennyes tartót, amibe lehet nem is szennyest fogok tartani, bár lehet.. Igazából szépszép színes, szóval feldobja a szobát. Lilikéék hoztak sárga függönyt, ami majd valahogy ellenzi a szürke börtönfüggönyöket :) Megjött a gitárom is, ami kb 18 éves korom óta várja, hogy végre megtanuljak rajta játszani, úgyhogy a következő 5 hónapban Liza és gitár (anno még nevet is adtam neki, de már nem emlékszem..) megismerkednek egymással!
Anyukámat kértem, hogy küldjön nekem valami szép, színes plédet ágytakarónak, mert olyan csúnya ez a szürke, unalmas takaró. Hát kéremszépen kaptam egy csúnya, kék pokrócot, amit mellesleg életemben nem láttam. De azt hiszem ennél a szürkével is jobban járok :D Köszönöm, Mama :D haha :)(Amúgy lehet megszokom, dehát a szépérzékem akkor is bántja kicsit)
A lényeg:
Ma megjött Lili és papa! Csörgött a telefonom: "2 utcára vannak a GPS szerint". A liftben lefele a számon volt a kezem, a szívverésem felerősödött, a pillangók fürgén össze-vissza csapongtak a hasfalam mögött. Most tényleg pár percen belül ugyanebben a liftben fogok állni velük? Ebben a liftben, ahol már két hónapja csak egyedül állok, idegenek közt? Itt lesznek az új otthonom falai közt? Itt lesznek és látni fogják, hol élek, hol írom ezeket a sorokat, hol töltöm az éjszakáim és nappalaim? Ugyanezt a levegőt szívják majd és ugyanaz az eső hullik majd rájuk? (Az időjárás jelentés heves esőt írt mára.. verővényes napsütés volt).
Bekanyarodott az utca végén az ismerős nagy Peugeot. Megálltak. Hatalmas ölelések. Egy, kettő, még egy. Na jó, még egy. Sziasztok.
Felcipekedtünk a szobámba, amiről megállapították, hogy tényleg kicsi. De szeretem, na!
Lili azt állítja, ez a világ legszebb városa, és ezennel ez a kedvenc városa is! Igazán kiköltözhetne hozzám nyárra..
idézet Lilitől: "Brüsszel = mesebeli csodaváros tele gyönyörűséges varázsházikókkal"
(aki ezekután nem akar meglátogatni, annak nyaldossák a lábujjait pingvinek!)
Gyors pakolás után átmentünk az ő szállásukra. A Bazilika mellett laknak, tőlem 4 metrómegállóra. Egy Pierre nevű úrnál béreltünk egy szobát. Itt szokás, hogy egyedül élő emberek kiadják az üres szobájukat turistáknak. Pierre egy rádiónál dolgozik, amatőr zenész és nagy zenerajongó. A nappaliban padlótól plafonig CD-k és bakelit lemezek sorakoznak! Fantasztikus! Jól ellesznek ott papáék.
Nem késlekedtünk sokat, rögtön bevetettük magunk a belvárosba. Persze a kedvenc és nagyon olcsó cipős boltomból nem sikerült üres kézzel (vagy inkább mezítláb?:P) kijönnünk, apuka megajándékozta lányait egy-egy csudijó lábbelivel!
Brüsszel legjobb gofrisánál ettünk két halamas gofrit, eperrel, tejszínhabbal, csokiöntettel. Közben beültünk egy sörözőbe, ahol papi megitta első sörét. Sétáltunk tovább a Fő térre. Ámultak, bámultak, hogy az mennyire csodálatos. És tényleg!
Kötelező eleme a brüsszeli városnézésnek: Az arany fekvő női szobor megsimogatása. Ha megsimogatod, egész biztosan visszatérsz majd egyszer ide. Tapasztalatból mondom, ez igaz: októberben megsimogattam és lám, megint itt vagyok :)
Kicsit tovább sétálva eljutottunk Manneken Pishez, fotó. Pipa.
A sarkon beültünk sörözni, papa második söre.
Éhesek vagyunk? Éhesek vagyunk.
Bevittem őket az óvárosba, ahol jobbról balról hívogatnak a többnyire arab pincérek az éttermükbe. A kínálat mindenhol ugyanaz, az ár mindenhol borsos. Egybe azért mégicsak beültünk, egyszer élünk alapon. Én nem ettem, de papi és Lil ettek rákot, kagylós paellat, halat, lazacot, minden mi szem szájnak ingere. Még sajttorta is volt, meg welcome sör (3.) papának, nekünk meg pezsgő. Én csak csipegettem innen onnan a húsmentes elemeket. (Igen, a hal is hús!)
Vacsora után elmentünk Deliriumba, a híres sörözőbe. Lili ivott almás sört, papa pedig megitta negyedik, s egyben a mai nap utolsó sörét. Hiába, Belgium erről szól. Ha már Delirium, Jeanneken Pis --> Benji, ha az egyetem mellett van időd még néha ezt is olvasni: képek hamarosan facebookon, csak neked!:)
(najó, másoknak is, de ezt ne mondjátok el Bennnyjinek)
Elfáradtunk? El!
Holnap Bruggebe megyünk, a romantika városába (ó je) meg Oostendebe, a tengerpartra. Éjszaka órát állítunk, kevesebb időnk lesz aludni, úgyhogy búcsúzom is, mert 9-kor már nagyjából indulnánk is..
Mindjárt megyek is haza. Összesen 6 éjszaka, 6 nap, sajnos kevés, de azért igyekszem mindenkivel találkozni.. :)
Addig kitartás.. bírjátok még egy kicsit nélkülem :D haha.
Hatalmas csokor szeretetet küldök mindenkinek!
2010. március 22., hétfő
Ajj-ajj
Nem írtam már jó régen, mert mindig csak halogattam. Túl sok minden történt és inkább bele se kezdtem az írásba, mert tudtam, hogy
1. nagyon sok idő lesz nekem leírni
2. nagyon sok idő lesz nektek elolvasni.
Namármost persze a logika megkívánná, hogy minél előbb írjak, előzzem meg az időt, s annál rövidebb lesz a bejegyzés. Úgyhogy most két hét szünet után megosztom veletek az életem. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan eltelt két hét.. Najó, ígérem igyekszek lényegre-törő lenni!
Marcius 12, pentek
Az egyetemen 11-kor volt találkozóm a pszichológia tanárommal. Egyeztettük a teljesítés feltételeit. Kétféle pszichológiám van: Fejlődéspszicho és szervezeti pszciho. A tanárnő nagyon fiatal és szimpatikus. Mindkettő órára egy-egy 10 oldalas tanulmányt kell készítenem adott témában. A határidő június közepe, majd június végén lesz egy szóbeli vizsgám. Szerintem teljesen korrekt :)
Nemzetközi Újságírás órán Erasmus Magazint indítottunk, a tanár engem választott főszerkesztőnek. Ennek nagyon örültem, persze amikor később hú-de-nagyon-sok munka volt vele, akkor azért elgondolkoztam azon, hogy milyen jó dolguk van épp a többieknek, akik épp nagyban buliznak, míg én az újsággal szenvedek. Persze a fáradtságot megérte, a végeredmény nagyon szuper lett, a tanár meg a diáktársak odavoltak meg vissza, én meg kicsit lebegtem a büszkeség rózsaszín egén. Azóta visszatértem a földre, nyugi!
Amúgy kezd unalmas lenni, hogy már kiismerem magam a környéken és nem tévedek el egyetemre menet.. Nincsenek jó sztorijaim. Már szuper bérletem is van, menő, fényképes és olcsó! Sőt, már a kalauzzal tudok minimál francia párbeszédet lebonyolítani, néha talán fel se tűnik nekik, hogy tulajdonképpen nem is beszélek franciául (de fogok, efelől nincs kétség!! ---- najó, kétség van, de akkor sem létezik, hogy 7 hónap alatt nem tanulok meg franciául... Nagyon igyekszem.. Áprilistól pedig nyelvkurzusra is megyek majd!)
Március 13, Szombat
Szörnyűséges dolog történt! 5 óráig aludtam. Délután! Hú, de rossz az ilyen. Nem mondom, tényleg kimerült voltam, nade délután 5??!! Kifogásom persze van.. Mégpedig:
Azt hittem, szobatársam fél 3-kor elmegy dolgozni és gondoltam azt kivárom az ágyikómban. Nem a szobatársammal van baj, hanem egyszerűen valamiért nem szeretem, ha valaki látja, ahogy ébredezem. Az az én kis nyomi, félálmos, nagyokat pislogós, gyermeteg pár-percem és azt nem szeretem megosztani másokkal. Kivételek akadnak, de szobatársamhoz még nagyon nem szoktam hozzá - ilyen téren. Úgyhogy amíg láttam, hogy itt van, addig visszaküldtem magam álomvilágba. Újra meg újra. Aztán egy idő után már nagyon nyomott az ágy, és ránéztem a telefonomra: 5.10
Kigurultam és lementem gyakorolni a zongorához. Talán főztem is aznap? Hasztalan egy nap volt, sajnos.
Ja, a szobatársamnak szabadnapja volt, és reggeltől estig egy helyben ült, a számítógépe előtt és filmeket nézett.
Március 14.
Korán kellett kelni, fontos nap volt. 11-től kórus főpróba, 12.30-tól koncert. A nagy katedrálisban énekeltünk, a mise részeként. 5 koncertdarab volt angolul és 6-7 francia mise-részlet (már megint elfelejtettem, hogy hívják..)
Szuper volt! Néha persze vicces, mert a hölgy, aki a templomi népségnek vezényelgetett, azt nem éppen szabályszerűen tette, s így a mi karmesterünk(s ezáltal mi is) kissé összeszavarodtunk itt-ott :) AMúgy hatalmas orgonával énekelni, hatalmas katedrálisban egészen fantasztikus dolog.
Koncert után kis fogadás volt. Agapé talán a magyar szó? Ezekkel a dolgokkal itt ismerkedem, így csak angolul és franciául tudom a kifejezéseket.. Számomra az is elég abszurd volt, hogy mosdó van egy templomban. Az meg egyenesen ledöbbentett, hogy vasárnap délután 2 órakor, mise után borral kínálgattak minket. Én maradtam hű a kis böjtömhöz, úgyhogy szürcsöltem a narancslevet. Kaptunk szendvicseket is, meg sütiket. Beszélgettünk ott vallásról, mindenről, aztán én futottam bevásárolni - ugyanis megígértem a munkatársaimnak, hogy a nemzeti ünnep révén magyar ebéddel kedveskedek nekik hétfőn. így a vasárnap délutánom és estém főzőcskézéssel telt.
A menü nagy fejtörést okozott - magyar, sós, vegetáriánus étel. Magyar, mert hát mégiscsak március 15. Sós, mert csodasütit végre meg akartam sütni, és édes főétel után még édesebb sütemény.. Lehet, hogy nem mindenki szeret ennyire édes életet élni :) Végül pedig vegetáriánus, mert van egy vegánk meg vagyok én.. :) Ja, és persze semmilyen mogyoró, dió, stb, csonthéjas izé nem kerülhetett bele, mert allergiásunk is van. Sőt, az egyik kollégám szervezete a tejet nem bírja túl jól. Szóval kritérium akadt egy pár.
A menü végül gombapaprikás lett nokedlivel, desszertként pedig csodasüti. Gombapaprikást már készítettem nemrég, úgyhogy azzal nem volt gond. Nem mondom, hogy pikkpakk ment, mert a nokedli szaggatás még mindig sok időt vett igénybe.. Meg az a hatalmas mennyiségű gomba.. 8 főre főzni, hát bezony időt vesz igénybe.
Csodasüti. Mit is érdemes tudni a csodasütiről? Kórus és csodasüti szoros kapcsolata még decemberben kezdődött. Kóruskarácsonykor. Akkor kedves, nagyon szeretett és immáron elég öreg Benjámin tenorunk vett le minket a lábunkról vele. Szerelem volt első látásra, vagyis talán inkább ízlelésre. Csodasüti tulajdonképpen csokissüti, lekvárral, tejszínhabbal, még több csokival és egy hatalmas adag szeretettel fűszerezve. A megismerkedés után Benji önmagában sajnos többé már nem volt elég - csak a sütivel tudott érvényesülni (najó, nélküle is szeretjük éppen eléggé!). Csodasüti nekem biza' nagyon hiányzik. Úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy megpróbáljam imitálni. Természetesen közel sem lett olyan jó, mint az eredeti, az utánozhatatlan, a fantasztikus, a felejthetetlen...
Tudjátok, habverő nélkül tojásfehérjét keményre verni, először, aztán cukorral mádodszor.. nem egy leányálom. Jobb kezem immáron szép szálkásan izmos. Ballal akármennyire igyekeztem, nem ment a gyors keverés - csak kicsit széjjelfröcsköltem a habot.
A végeredmény nagyon finom lett, de elég különböző a Benji-féle sütitől. A tészta nem jött eléggé fel, a lekvár nem volt elég finom (jó, a lekvár tulajdonképpen borzasztó édes és önmagában ehetetlen, sütiben viszont azért finom volt, de korántsem az igazi!) A tejszínhab meg egész szép kemény lett.. Ahhoz képest, hogy villával vertem.. A legjobban a csokiszósz sikerült, de abban már van gyakorlatom. :))Mindenesetre Benji, köszönöm a receptet és az élményt! :)
Március 15.
Boldog Nemzeti Ünnepet :) Reggel korán keltem, sporttáska elő, lábosok, tepsi, tejfölök hopp. Reggelinek az utolsó túrórudim szolgált. Kokárda fel, irány az iroda. Ebédidőben szépen megterítettem, mindent előkészítettem. A végeredmény: el voltak ájulva. Habár már vagy egy millió gyakornokuk volt az évek során, még ilyen senkinek nem jutott eszébe. Azóta hagyományt indítottam. Kedden Iza névnapja volt (lengyel naptár szerint), úgyhogy isteni répatortával kedveskedett nekünk. Annyira isteni volt, hogy nem hittem el neki, amikor azt állította, hogy tényleg répából készül a torta. Most sem hiszem még, nem tud meggyőzni. Az lehetetlen, hogy valami, ami annyira finom és ízletes és fantasztikus és csodálatos, az zöldségből készüljön. Zöldségből.
Zöldségbőől...
Március 16.
Zöldségbőőől...
Amúgy a munkahelyemen rengeteg volt a munka, alig láttam ki belőle. Nem volt időm semmire. Imádom az ilyen napokat, időszakokat. Szerencsére ez csak egyre gyakrabban fog előfordulni, egyre stresszesebb lesz minden, dejó! Szeretem a stresszt, nyomás alatt sokkal jobban dolgozok :)
Este kórus próba, új dalok. A következő koncert májusban lesz. Jobban mondva, koncertek. 4 lesz májusban és még egy júniusban. Fantasztikus darabokat veszünk. A koncert témája: "Northern Lights" azaz Északi Fények. Északi dalokat veszünk, finn, svéd, dán, izlandi, norvég, lett, észt.. Ezeken a nyelveken! Egyrészt nagyon sokat nevetünk a kiejtésen, másrészt eszméletlen, hogy mennyire jó északi zeneszerzők vannak :) Kórus otthon, nincs kedvetek fura nyelveken énekelni? :)
Március 18.
Reggel az asztalomon két csodaszép muffin várt. A hagyományt folytatva az egyik kollegám készítette, a változatosság kedvéért reggelire. Máris jól indult a nap. Sok sok munka után otthon nekiláttam az Erasmus Magazin szerkesztésének. Kinyitottam életemben először az InDesign-t, gondoltam, megoldom. Két óra alatt 3 oldallal készültem el. Amúgy imádtam csinálni, meg nagyon menőnek éreztem magam, amikor felfedeztem egy-egy apróságot, amitől mégszebb, még egyenletesebb lett minden.. De.. be kellett látnom, hogy ezzel a tempóval nem lesz másnap reggelre újság. Úgyhogy végül átváltottam Wordbe :D Ott hiányoltam az InDesign funkcióit, de azért így mégiscsak gyorsabban haladtam. A word egész használható kiadványszerkesztő, amúgy :) A végén gyorsan átkonvertáltam pdfbe, senki meg nem mondja, mivel készült. Az InDesign tudásom pedig majd szépen lassan fejlesztgetem tutoriálokkal :) Éjjel 3-ig készült így is az újság. Akkor kidőltem.
Március 19.
Viszont nem volt időm sokáig aludni, mert reggel be kellett pakolnom a hétvégére : Luxembourg volt a soros, Annácskával fűszerezve. De előtte Hasselt, egyetem. A tanár úr teljesen el volt ájulva, nagyon megdicsérte a munkám. A többi diák is nagyokat nézett. Jee.
Óra végéig nem tudtam maradni, mert rohannom kellett az állomásra elérni a vonatom, ami visszavitt Brüsszelbe, ahonnan futni kellett a buszállomásra és.. Irány Luxembourg!
Az egyetemről béreltem fényképezőgépet, hogy ne járjak úgy, ahogy szoktam : szeszélyes, személyiségzavaros fényképezőgépemről már meséltem nektek..
A tavasz végre megérkezett Brüsszelbe is! Pénteken kis kockás széldzsekimben voltam, harisnyában és szoknyácskában. És még így is melegem volt! Ezer ágra sütött a nap.. A buszról azt is észrevettem, hogy elkezdtek a virágok nyílni. Lila, fehér, sárga kis virágocskák borították a füves parkokat. Fantasztikus!
4 és fél óra buszút után megérkeztem. Annácska várt az állomáson. Jó volt újra látni. Elmentünk a szállására. Szuper helyen lakik. Ha jól emlékszem, nyolcan laknak egy 3 emeletes házikóban, plusz pince. Anna szobája legfelül van. Nem hittem el, amit láttam. A saját szobám otthon nem olyan otthonos és berendezett, mint az ő itteni "ideiglenes" szobácskája. Megjött a kedvem, hogy én is otthonossá varázsoljam a brüsszeli szobám, de sajnos az elég lehetetlen :) De majd valahogy megpróbálkozom vele :)
Persze nagy előnye van, ha az ember kocsival költözik külföldre és nem 15 kilóval kell új életet kezdenie.
Anna tündér volt az egész hétvége alatt! Nála jobb vendéglátót elképzelni sem lehet. Tényleg nem. A matracomon hatalmas nyuszi csoki várt, képzeljétek! Péntek este pestos tésztát ettünk, aztán lementünk a Grundra egy bárba. A kerthelyiségben ültünk, amíg el nem eredt az eső. De addig szuper jó idő volt! Találkoztam Andreaval és Antonioval, a két olasz, de luxemburgi sráccal, akik BKFen voltak Erasmuson előző félévben.
Március 20.
Reggel koránkorán keltünk, 8 után kicsivel. Mesés reggelink volt - forró gorfi, almával és banánnak a tetején, csokis cappucino, facsart narancslé. Királyi reggeli, vagy jobb! Az egyetemen kezdtünk, ahol épp nyílt nap volt. Kiderült, hogy egész érdekes képzések vannak és a mester csak 100 euró félévente. Elgondolkodtató.. A délelőttöt városnézésnek szenteltük, ennyi idő alatt kb bejárható a város. :) Megvettem a kötelező kulcstartómat, a hatalmas gyűjteményembe (mindenhol veszek kulcstartót, ahová utazom.. Nyugat Virginiával kezdtem). Kaptam Annácskától még luxemburgi szuvernirnek egy szuperjó vizilovas kontaklencsetartót! :)
Aztán egyszer csak eleredt az eső, amivel reméltem, hogy csak ijesztget az időjárás jelentés. Így hát beültünk egy angol bárba és ittunk teát/forró kakaót. Amikor már csak szemerkélt az eső, elindultunk tovább. Migrációk Fesztiválja volt a LuxExpo-n. Ott voltunk egy jópár órát. Begyűjtöttünk minden promo anyagot.. A zsákmány:egy halom kitűző,fél tucat toll, egy ceruza, két csomag post-it, egy kulcstartó, egy sudoku füzet (ez aztán a szuper promo anyag, én mondom!), két óvszer(csak a szuper csomagolás miatt a vöröskereszttől)..
Ezzünk gözlemét a török pultnál, sajtosat és krumplisat, plusz vettünk egy hatalmas tál vegyes-desszertet is. Nyamm, a törökök tudnak valamit.. Azért még utána ettünk egy-egy nutellás palacsintát.
A legnagyobb nyüzsgés a brazil és afrikai standoknál volt. Tánc, divatbemutatók, kaja, pia, dínom-dánom, kosztümök. Igazán érdekes volt. Nagyon élveztem. Még a lengyel standnál szereztem olyan csokit, amiben nincsen semmiféle dió, mogyoró, izé.Az irodában van egy olyan szokás, hogy ha valaki valahova elutazik, hoz egy doboz csokit, de általában nem az ország specialitását, hanem valami egészen mást. Thaiföldről osztrák csokit kaptunk, Szarajevóból orosz csokit, olaszországból török édességet. Gondoltam Luxembourgból jó lesz a lengyel nasi. Bevállt, nagyon szerették. Főleg a lengyel munkatársam lelkesedett érte :)Amúgy chocolate covered lemon marshmello.
Az egy éve épült repülőtérre is elmentünk, mint turisták, megnézni azt, de 6-kor már be volt zárva minden ott.
Este szuper vega vacsorát csinált nekem Anna. Sült zöldségek mozzarellával. Mennyei! Desszertnek volt szupercsinos - színes tiramisu. Anna olasz vére.. :) Nagyon el voltam látva! Mondom én..
Este.. mondhatni éjjel.. buli volt. Éjfélkor kezdődött csak. Sok erasmusos egy helyen. Jól éreztem magam. Elvoltam az olaszkákkal, meg volt egy amerikai srác, akivel sokat beszéltem.
Feltűnt, hogy az angol akcentusom attól függően változik, hogy épp kivel beszélek. Az amerikai sráccal nagyon amerikaias volt. De amúgy már átvettem a euro-englihst, mert itt főleg ez vesz körül, aztán én is alkalmazkodom. Jobban megértik. Meg néha ilyen környezetben vicces az én amerikaias kiejtésem. A west-virginiai kiejtés pedig már csak mint emlékkép él bennem..
Hajnali 4 körül még elmentünk a város egyetlen pontjára, ahol ilyenkor kaját lehet venni - egy benzinkut kicsit kijjebb a városközponból. Meleg csokis croissonttal zártunk a napot.
Március 21.
Mivel hosszú volt az előző nap, 1-ig nagyon aludtunk. Furákat álmodtam, szerintem a hajnali croissant tehetett róla.. De azért Anna folytatta a szuper ellátásom - kaptam isteni csokis müzlit, csokis cappucino, gofri megint, sőt, még lekváros croissont is volt..
Lustálkodtunk még egy ideig, aztán Andreaval elmentünk egy parkba sétálni. Az eső már elállt, a nap is kezdett kipislogni a felhők mögül. 5-kor összeszedtük Antoniot és Dimitrit és elmentünk Remichbe. Remich egy nagyon fontos város Luxemburgban. Ott bizony tüntetnek a hattyúk, a pad a barátság szimbóluma, ahol a legfinomabb német bort készítik és ahol a tudás attyai szobor megtalálható... Andrea után szabadon, aki spontán ugrott be idegenvezetőnek :)
Este olasz étterembe mentünk vacsorázni, négysajtos, isteni pizza, és banana split. Így kell befejezni a hétvégét.
Este Juno-t néztünk. 2-kor lefeküdtünk aludni, 4-kor keltünk.
5-kor indult a busz Brüsszelbe. 8.30-ra megérkeztem, gyorsan ledobtam otthon a cuccom, megreggeliztem, aztán fél 10-re már az irodában voltam.
A hétvége alatt újra felelevenedett az olasz nyelvtudásom. SZinte csak olaszokkal voltam körülvéve.
Érdekes tény: létezik luxemburgi nyelv.
Félelmetes belegondolni, hogy szombaton (5 nap) látom Lilit és papit!! Itt lesznek 5 napot, aztán április 1-én hazakocsizunk. Ahányszor eszembe jut, pillangók kezdenek mászkálni a gyomromban. Olyan nagyon várom, hogy egyesével, szépen sorjában megölelgessek, megpuszilgassak mindenkit.
Szabály: Ne kérdezzétek, milyen nekem itt, mert azt itt olvashatjátok.. Inkább csak kezdjetek magatokról mesélni, jó? Mert én rátok vagyok kiváncsi, egytől egyig!
Alig várom!
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a hosszú izét. Igyekszem sűrűbben, rövidebbet írni.
Millió virtuál-ölelés!
1. nagyon sok idő lesz nekem leírni
2. nagyon sok idő lesz nektek elolvasni.
Namármost persze a logika megkívánná, hogy minél előbb írjak, előzzem meg az időt, s annál rövidebb lesz a bejegyzés. Úgyhogy most két hét szünet után megosztom veletek az életem. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan eltelt két hét.. Najó, ígérem igyekszek lényegre-törő lenni!
Marcius 12, pentek
Az egyetemen 11-kor volt találkozóm a pszichológia tanárommal. Egyeztettük a teljesítés feltételeit. Kétféle pszichológiám van: Fejlődéspszicho és szervezeti pszciho. A tanárnő nagyon fiatal és szimpatikus. Mindkettő órára egy-egy 10 oldalas tanulmányt kell készítenem adott témában. A határidő június közepe, majd június végén lesz egy szóbeli vizsgám. Szerintem teljesen korrekt :)
Nemzetközi Újságírás órán Erasmus Magazint indítottunk, a tanár engem választott főszerkesztőnek. Ennek nagyon örültem, persze amikor később hú-de-nagyon-sok munka volt vele, akkor azért elgondolkoztam azon, hogy milyen jó dolguk van épp a többieknek, akik épp nagyban buliznak, míg én az újsággal szenvedek. Persze a fáradtságot megérte, a végeredmény nagyon szuper lett, a tanár meg a diáktársak odavoltak meg vissza, én meg kicsit lebegtem a büszkeség rózsaszín egén. Azóta visszatértem a földre, nyugi!
Amúgy kezd unalmas lenni, hogy már kiismerem magam a környéken és nem tévedek el egyetemre menet.. Nincsenek jó sztorijaim. Már szuper bérletem is van, menő, fényképes és olcsó! Sőt, már a kalauzzal tudok minimál francia párbeszédet lebonyolítani, néha talán fel se tűnik nekik, hogy tulajdonképpen nem is beszélek franciául (de fogok, efelől nincs kétség!! ---- najó, kétség van, de akkor sem létezik, hogy 7 hónap alatt nem tanulok meg franciául... Nagyon igyekszem.. Áprilistól pedig nyelvkurzusra is megyek majd!)
Március 13, Szombat
Szörnyűséges dolog történt! 5 óráig aludtam. Délután! Hú, de rossz az ilyen. Nem mondom, tényleg kimerült voltam, nade délután 5??!! Kifogásom persze van.. Mégpedig:
Azt hittem, szobatársam fél 3-kor elmegy dolgozni és gondoltam azt kivárom az ágyikómban. Nem a szobatársammal van baj, hanem egyszerűen valamiért nem szeretem, ha valaki látja, ahogy ébredezem. Az az én kis nyomi, félálmos, nagyokat pislogós, gyermeteg pár-percem és azt nem szeretem megosztani másokkal. Kivételek akadnak, de szobatársamhoz még nagyon nem szoktam hozzá - ilyen téren. Úgyhogy amíg láttam, hogy itt van, addig visszaküldtem magam álomvilágba. Újra meg újra. Aztán egy idő után már nagyon nyomott az ágy, és ránéztem a telefonomra: 5.10
Kigurultam és lementem gyakorolni a zongorához. Talán főztem is aznap? Hasztalan egy nap volt, sajnos.
Ja, a szobatársamnak szabadnapja volt, és reggeltől estig egy helyben ült, a számítógépe előtt és filmeket nézett.
Március 14.
Korán kellett kelni, fontos nap volt. 11-től kórus főpróba, 12.30-tól koncert. A nagy katedrálisban énekeltünk, a mise részeként. 5 koncertdarab volt angolul és 6-7 francia mise-részlet (már megint elfelejtettem, hogy hívják..)
Szuper volt! Néha persze vicces, mert a hölgy, aki a templomi népségnek vezényelgetett, azt nem éppen szabályszerűen tette, s így a mi karmesterünk(s ezáltal mi is) kissé összeszavarodtunk itt-ott :) AMúgy hatalmas orgonával énekelni, hatalmas katedrálisban egészen fantasztikus dolog.
Koncert után kis fogadás volt. Agapé talán a magyar szó? Ezekkel a dolgokkal itt ismerkedem, így csak angolul és franciául tudom a kifejezéseket.. Számomra az is elég abszurd volt, hogy mosdó van egy templomban. Az meg egyenesen ledöbbentett, hogy vasárnap délután 2 órakor, mise után borral kínálgattak minket. Én maradtam hű a kis böjtömhöz, úgyhogy szürcsöltem a narancslevet. Kaptunk szendvicseket is, meg sütiket. Beszélgettünk ott vallásról, mindenről, aztán én futottam bevásárolni - ugyanis megígértem a munkatársaimnak, hogy a nemzeti ünnep révén magyar ebéddel kedveskedek nekik hétfőn. így a vasárnap délutánom és estém főzőcskézéssel telt.
A menü nagy fejtörést okozott - magyar, sós, vegetáriánus étel. Magyar, mert hát mégiscsak március 15. Sós, mert csodasütit végre meg akartam sütni, és édes főétel után még édesebb sütemény.. Lehet, hogy nem mindenki szeret ennyire édes életet élni :) Végül pedig vegetáriánus, mert van egy vegánk meg vagyok én.. :) Ja, és persze semmilyen mogyoró, dió, stb, csonthéjas izé nem kerülhetett bele, mert allergiásunk is van. Sőt, az egyik kollégám szervezete a tejet nem bírja túl jól. Szóval kritérium akadt egy pár.
A menü végül gombapaprikás lett nokedlivel, desszertként pedig csodasüti. Gombapaprikást már készítettem nemrég, úgyhogy azzal nem volt gond. Nem mondom, hogy pikkpakk ment, mert a nokedli szaggatás még mindig sok időt vett igénybe.. Meg az a hatalmas mennyiségű gomba.. 8 főre főzni, hát bezony időt vesz igénybe.
Csodasüti. Mit is érdemes tudni a csodasütiről? Kórus és csodasüti szoros kapcsolata még decemberben kezdődött. Kóruskarácsonykor. Akkor kedves, nagyon szeretett és immáron elég öreg Benjámin tenorunk vett le minket a lábunkról vele. Szerelem volt első látásra, vagyis talán inkább ízlelésre. Csodasüti tulajdonképpen csokissüti, lekvárral, tejszínhabbal, még több csokival és egy hatalmas adag szeretettel fűszerezve. A megismerkedés után Benji önmagában sajnos többé már nem volt elég - csak a sütivel tudott érvényesülni (najó, nélküle is szeretjük éppen eléggé!). Csodasüti nekem biza' nagyon hiányzik. Úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy megpróbáljam imitálni. Természetesen közel sem lett olyan jó, mint az eredeti, az utánozhatatlan, a fantasztikus, a felejthetetlen...
Tudjátok, habverő nélkül tojásfehérjét keményre verni, először, aztán cukorral mádodszor.. nem egy leányálom. Jobb kezem immáron szép szálkásan izmos. Ballal akármennyire igyekeztem, nem ment a gyors keverés - csak kicsit széjjelfröcsköltem a habot.
A végeredmény nagyon finom lett, de elég különböző a Benji-féle sütitől. A tészta nem jött eléggé fel, a lekvár nem volt elég finom (jó, a lekvár tulajdonképpen borzasztó édes és önmagában ehetetlen, sütiben viszont azért finom volt, de korántsem az igazi!) A tejszínhab meg egész szép kemény lett.. Ahhoz képest, hogy villával vertem.. A legjobban a csokiszósz sikerült, de abban már van gyakorlatom. :))Mindenesetre Benji, köszönöm a receptet és az élményt! :)
Március 15.
Boldog Nemzeti Ünnepet :) Reggel korán keltem, sporttáska elő, lábosok, tepsi, tejfölök hopp. Reggelinek az utolsó túrórudim szolgált. Kokárda fel, irány az iroda. Ebédidőben szépen megterítettem, mindent előkészítettem. A végeredmény: el voltak ájulva. Habár már vagy egy millió gyakornokuk volt az évek során, még ilyen senkinek nem jutott eszébe. Azóta hagyományt indítottam. Kedden Iza névnapja volt (lengyel naptár szerint), úgyhogy isteni répatortával kedveskedett nekünk. Annyira isteni volt, hogy nem hittem el neki, amikor azt állította, hogy tényleg répából készül a torta. Most sem hiszem még, nem tud meggyőzni. Az lehetetlen, hogy valami, ami annyira finom és ízletes és fantasztikus és csodálatos, az zöldségből készüljön. Zöldségből.
Zöldségbőől...
Március 16.
Zöldségbőőől...
Amúgy a munkahelyemen rengeteg volt a munka, alig láttam ki belőle. Nem volt időm semmire. Imádom az ilyen napokat, időszakokat. Szerencsére ez csak egyre gyakrabban fog előfordulni, egyre stresszesebb lesz minden, dejó! Szeretem a stresszt, nyomás alatt sokkal jobban dolgozok :)
Este kórus próba, új dalok. A következő koncert májusban lesz. Jobban mondva, koncertek. 4 lesz májusban és még egy júniusban. Fantasztikus darabokat veszünk. A koncert témája: "Northern Lights" azaz Északi Fények. Északi dalokat veszünk, finn, svéd, dán, izlandi, norvég, lett, észt.. Ezeken a nyelveken! Egyrészt nagyon sokat nevetünk a kiejtésen, másrészt eszméletlen, hogy mennyire jó északi zeneszerzők vannak :) Kórus otthon, nincs kedvetek fura nyelveken énekelni? :)
Március 18.
Reggel az asztalomon két csodaszép muffin várt. A hagyományt folytatva az egyik kollegám készítette, a változatosság kedvéért reggelire. Máris jól indult a nap. Sok sok munka után otthon nekiláttam az Erasmus Magazin szerkesztésének. Kinyitottam életemben először az InDesign-t, gondoltam, megoldom. Két óra alatt 3 oldallal készültem el. Amúgy imádtam csinálni, meg nagyon menőnek éreztem magam, amikor felfedeztem egy-egy apróságot, amitől mégszebb, még egyenletesebb lett minden.. De.. be kellett látnom, hogy ezzel a tempóval nem lesz másnap reggelre újság. Úgyhogy végül átváltottam Wordbe :D Ott hiányoltam az InDesign funkcióit, de azért így mégiscsak gyorsabban haladtam. A word egész használható kiadványszerkesztő, amúgy :) A végén gyorsan átkonvertáltam pdfbe, senki meg nem mondja, mivel készült. Az InDesign tudásom pedig majd szépen lassan fejlesztgetem tutoriálokkal :) Éjjel 3-ig készült így is az újság. Akkor kidőltem.
Március 19.
Viszont nem volt időm sokáig aludni, mert reggel be kellett pakolnom a hétvégére : Luxembourg volt a soros, Annácskával fűszerezve. De előtte Hasselt, egyetem. A tanár úr teljesen el volt ájulva, nagyon megdicsérte a munkám. A többi diák is nagyokat nézett. Jee.
Óra végéig nem tudtam maradni, mert rohannom kellett az állomásra elérni a vonatom, ami visszavitt Brüsszelbe, ahonnan futni kellett a buszállomásra és.. Irány Luxembourg!
Az egyetemről béreltem fényképezőgépet, hogy ne járjak úgy, ahogy szoktam : szeszélyes, személyiségzavaros fényképezőgépemről már meséltem nektek..
A tavasz végre megérkezett Brüsszelbe is! Pénteken kis kockás széldzsekimben voltam, harisnyában és szoknyácskában. És még így is melegem volt! Ezer ágra sütött a nap.. A buszról azt is észrevettem, hogy elkezdtek a virágok nyílni. Lila, fehér, sárga kis virágocskák borították a füves parkokat. Fantasztikus!
4 és fél óra buszút után megérkeztem. Annácska várt az állomáson. Jó volt újra látni. Elmentünk a szállására. Szuper helyen lakik. Ha jól emlékszem, nyolcan laknak egy 3 emeletes házikóban, plusz pince. Anna szobája legfelül van. Nem hittem el, amit láttam. A saját szobám otthon nem olyan otthonos és berendezett, mint az ő itteni "ideiglenes" szobácskája. Megjött a kedvem, hogy én is otthonossá varázsoljam a brüsszeli szobám, de sajnos az elég lehetetlen :) De majd valahogy megpróbálkozom vele :)
Persze nagy előnye van, ha az ember kocsival költözik külföldre és nem 15 kilóval kell új életet kezdenie.
Anna tündér volt az egész hétvége alatt! Nála jobb vendéglátót elképzelni sem lehet. Tényleg nem. A matracomon hatalmas nyuszi csoki várt, képzeljétek! Péntek este pestos tésztát ettünk, aztán lementünk a Grundra egy bárba. A kerthelyiségben ültünk, amíg el nem eredt az eső. De addig szuper jó idő volt! Találkoztam Andreaval és Antonioval, a két olasz, de luxemburgi sráccal, akik BKFen voltak Erasmuson előző félévben.
Március 20.
Reggel koránkorán keltünk, 8 után kicsivel. Mesés reggelink volt - forró gorfi, almával és banánnak a tetején, csokis cappucino, facsart narancslé. Királyi reggeli, vagy jobb! Az egyetemen kezdtünk, ahol épp nyílt nap volt. Kiderült, hogy egész érdekes képzések vannak és a mester csak 100 euró félévente. Elgondolkodtató.. A délelőttöt városnézésnek szenteltük, ennyi idő alatt kb bejárható a város. :) Megvettem a kötelező kulcstartómat, a hatalmas gyűjteményembe (mindenhol veszek kulcstartót, ahová utazom.. Nyugat Virginiával kezdtem). Kaptam Annácskától még luxemburgi szuvernirnek egy szuperjó vizilovas kontaklencsetartót! :)
Aztán egyszer csak eleredt az eső, amivel reméltem, hogy csak ijesztget az időjárás jelentés. Így hát beültünk egy angol bárba és ittunk teát/forró kakaót. Amikor már csak szemerkélt az eső, elindultunk tovább. Migrációk Fesztiválja volt a LuxExpo-n. Ott voltunk egy jópár órát. Begyűjtöttünk minden promo anyagot.. A zsákmány:egy halom kitűző,fél tucat toll, egy ceruza, két csomag post-it, egy kulcstartó, egy sudoku füzet (ez aztán a szuper promo anyag, én mondom!), két óvszer(csak a szuper csomagolás miatt a vöröskereszttől)..
Ezzünk gözlemét a török pultnál, sajtosat és krumplisat, plusz vettünk egy hatalmas tál vegyes-desszertet is. Nyamm, a törökök tudnak valamit.. Azért még utána ettünk egy-egy nutellás palacsintát.
A legnagyobb nyüzsgés a brazil és afrikai standoknál volt. Tánc, divatbemutatók, kaja, pia, dínom-dánom, kosztümök. Igazán érdekes volt. Nagyon élveztem. Még a lengyel standnál szereztem olyan csokit, amiben nincsen semmiféle dió, mogyoró, izé.Az irodában van egy olyan szokás, hogy ha valaki valahova elutazik, hoz egy doboz csokit, de általában nem az ország specialitását, hanem valami egészen mást. Thaiföldről osztrák csokit kaptunk, Szarajevóból orosz csokit, olaszországból török édességet. Gondoltam Luxembourgból jó lesz a lengyel nasi. Bevállt, nagyon szerették. Főleg a lengyel munkatársam lelkesedett érte :)Amúgy chocolate covered lemon marshmello.
Az egy éve épült repülőtérre is elmentünk, mint turisták, megnézni azt, de 6-kor már be volt zárva minden ott.
Este szuper vega vacsorát csinált nekem Anna. Sült zöldségek mozzarellával. Mennyei! Desszertnek volt szupercsinos - színes tiramisu. Anna olasz vére.. :) Nagyon el voltam látva! Mondom én..
Este.. mondhatni éjjel.. buli volt. Éjfélkor kezdődött csak. Sok erasmusos egy helyen. Jól éreztem magam. Elvoltam az olaszkákkal, meg volt egy amerikai srác, akivel sokat beszéltem.
Feltűnt, hogy az angol akcentusom attól függően változik, hogy épp kivel beszélek. Az amerikai sráccal nagyon amerikaias volt. De amúgy már átvettem a euro-englihst, mert itt főleg ez vesz körül, aztán én is alkalmazkodom. Jobban megértik. Meg néha ilyen környezetben vicces az én amerikaias kiejtésem. A west-virginiai kiejtés pedig már csak mint emlékkép él bennem..
Hajnali 4 körül még elmentünk a város egyetlen pontjára, ahol ilyenkor kaját lehet venni - egy benzinkut kicsit kijjebb a városközponból. Meleg csokis croissonttal zártunk a napot.
Március 21.
Mivel hosszú volt az előző nap, 1-ig nagyon aludtunk. Furákat álmodtam, szerintem a hajnali croissant tehetett róla.. De azért Anna folytatta a szuper ellátásom - kaptam isteni csokis müzlit, csokis cappucino, gofri megint, sőt, még lekváros croissont is volt..
Lustálkodtunk még egy ideig, aztán Andreaval elmentünk egy parkba sétálni. Az eső már elállt, a nap is kezdett kipislogni a felhők mögül. 5-kor összeszedtük Antoniot és Dimitrit és elmentünk Remichbe. Remich egy nagyon fontos város Luxemburgban. Ott bizony tüntetnek a hattyúk, a pad a barátság szimbóluma, ahol a legfinomabb német bort készítik és ahol a tudás attyai szobor megtalálható... Andrea után szabadon, aki spontán ugrott be idegenvezetőnek :)
Este olasz étterembe mentünk vacsorázni, négysajtos, isteni pizza, és banana split. Így kell befejezni a hétvégét.
Este Juno-t néztünk. 2-kor lefeküdtünk aludni, 4-kor keltünk.
5-kor indult a busz Brüsszelbe. 8.30-ra megérkeztem, gyorsan ledobtam otthon a cuccom, megreggeliztem, aztán fél 10-re már az irodában voltam.
A hétvége alatt újra felelevenedett az olasz nyelvtudásom. SZinte csak olaszokkal voltam körülvéve.
Érdekes tény: létezik luxemburgi nyelv.
Félelmetes belegondolni, hogy szombaton (5 nap) látom Lilit és papit!! Itt lesznek 5 napot, aztán április 1-én hazakocsizunk. Ahányszor eszembe jut, pillangók kezdenek mászkálni a gyomromban. Olyan nagyon várom, hogy egyesével, szépen sorjában megölelgessek, megpuszilgassak mindenkit.
Szabály: Ne kérdezzétek, milyen nekem itt, mert azt itt olvashatjátok.. Inkább csak kezdjetek magatokról mesélni, jó? Mert én rátok vagyok kiváncsi, egytől egyig!
Alig várom!
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a hosszú izét. Igyekszem sűrűbben, rövidebbet írni.
Millió virtuál-ölelés!
2010. március 11., csütörtök
egy-ketto-harom-negy
Es a folytatas.
Szombaton megszallta a hutonket a turorudi hadsereg. Erosites van, szerencsere! nem kell egyedul megbirkoznom a 25 rudival. Vegtere is, elegge kerekedik a poci. Ugy latszik, fel kellene hagynom a mesterszakacs-alomszereppel.. :(
Este volt Muzeumok Ejszakaja. Ha nem lett volna dermeszto hideg, akkor azt hiszem sokkal jobban elveztem volna. A kepregeny muzeumban kezdtunk, 7 korul. Sosem volt kepregenyes korszakom, jobbhijan csak azokat ismerem, amelyikbol film is keszult 2000 utan :) Najo, meg a Hupikek Torpikeket, akiket franciaul Schtroumpf-nak hivnak, hollandul meg angolul Smurf-nek. Bezony! De azert erdekes volt es egesz izgalmas. A legjobban az tetszett, hogy a bejaratnal kaptunke egy papirt, amire irni kellett egy mondatot. Kozepen fel voltak allitva asztalok es 10-12 kepregeny rajzolo (kepregenyista, kepregeny-pista) a mondatot rajzba ontotte. Az otlet zsenialis volt, a megvalositas kevesbe. En tettem egy-ket kort es szomoruan vettem tudomasul, hogy kb 2 tud igazan jol kepregenyt rajzolni. Naluk viszont hosszu sor allt. En azert bealltam, s vartam renduletlenul, de miutan 5-en befurakodtak, tolakodtak, inkabb otthagytam. Frusztralt a dolog, de nem voltam kotekedos kedvemben. A mondat a kovetkezo volt: "Happy muffin enjoying the typical belgian weather in Brussels". A rajzosfiunak nagyon tetszett, nevetett rajta. Amugy szep hangfekvese volt a sracnak es egesz jol is nezett ki. Rajzolni nem, nem tudott. Egy muffinszeru valamit kaptam esernyovel. Szines filctollal. Tulajdonkeppen ket szeretett ocsem is jobbat es szebbet es kreativabbat csinal ennel. Csalodasomban szereztem meg egy lapot es leirtam ugyanezt a mondatot. Kivancsisagbol, hogy mas mit kezd vele. Az eredmeny nem lett sokkal jobb. Mar ott lehetett sejteni a problemat, hogy a rajzos visszakerdezett: A muffin az a torta-szeru valami? .. Ennek a muffinnak viszont volt izmos keze es laba. Izmos, vagy hajas. Talan pelenkaja is volt vagy bugyija. Erdekes koncepcio.
A kovetkezo allomas a Bozar volt. Szepmuveszeti muzeum. Itt megneztunk egy szerintem igen erdekes mexikoi kiallitast. Kozben rajottem, miert nem jartam otthon Muzeumok ejszakajara. En sokkal tobbet elidoznek ezekben a muzeumokban. Nem szeretek tarsasaggal menni, akik haladnak, mas a ritmusuk. En szeretek elidozni, nezelodni, merengeni, uldogelni. Kulonosen zavar, ha kozben koncert megy a muzeumban. Mert akkor a zenere koncentralok es varom, hogy lassam, vajon mi folyik a szinpadon. Ne szeretek egy este tobb kiallitast megnezni. Mindegyiken csak vegigfutni, hogy elmondhassam "jartam ott". Amugy a mexikoi zenekar, vagy a mexikoi zenet jatszo zenekar nekem elegge bejott, bar teny, hogy tuti valamilyen szer hatasa alatt voltak az egyuttes tagjai. A szinpad egy box-ring volt, ami adott nemi exotikumot a koncertnek. A kosztumok, pinatak, stb.
A kovetkezo allomas a Zene muzeum lett volna, de minuszokban varakozni a hosszu-hosszu sorban nem olyan moka. Kiderult szamomra, hogy ennek a muzeumnak az epuleteben teaztunk mult heten Koennel. Ugy dontottem, ide majd eljovok maskor. Majd amikor valaki meglatogat. Lili&papa marciusban, Beus majusban? Majd meglatjuk. Van meg egy par muzeum, szoval lehet valogatni :)
Tovabbmentunk a zsido muzeumba. Termeszetesen a kepek latvan megint megemlekeztunk Liza tudatlansagarol - az ortodox zsidok kinezeterol.
Volt ott heber nyelvoktatas, ingyen lakoma, tanc workshop. Csillaval mi a magnestablakra izgultunk ra, ahol ki lehet rakni heber szavakat betukbol, meg meg lehetett keresni, hogy melyik arnyek melyik epuletet takarja... Mint az oviban. Amugy a muzeum a hetkoznapokon eleg unalmas lehet, plane, hogy semmi sincsen angolul, tehat olvasgatni nem tudtam - marpedig szinte csak olvasgatni lehetett a falakon.
Elfaradtunk es hideg volt, masnap pedig koran kellett kelni: Gentbe mentunk varostnezni. Negyed oras setaval haza is ertunk.
Masnap irany Gent. Felora vonatut, hamarabb odaertunk, mint Csillaghegyrol a BKF-re. Reggel kisse elrettento volt megnezni az idojaras jelentest: -7 fok. Szerencsere kesobb azert atcsapott pluszba is a homerseklet es a sok jarkalastol egeszen felmelegedtunk. Esonk nem volt, a nap viszont kikukucskalt. Meglepeteskent ert a foter kozepen otthagyott daru, a sok elkeritett resz - nem tudtuk, hogy epp most ujitjak fel a varost. Minden fel volt turva, s emellett - vasarnap leven - minden zarva volt. Szerettunk volna inni egy teat, forrocsokit vagy kavet, de ahova betertunk, ott kozoltek velunk, hogy vagy epp zarnak (delben?) vagy mar(?) elfogyott a meleg italuk.. Amugy a varos mesebe illo lenne, ha nem lenne eppen felujitas alatt. Romantikus kis varoska. Ebedunket egy utcasarkon fogyasztottuk el, napozas kozben. Jo belga modjara sultkrumplit ettunk, meg nehanyan az elore elkeszitett szendvicsuket majszoltak. Delutan 3 korul vegre talaltunk egy kocsmat, ami nyitva volt, futott volt es meg meleg italt is arusitottak. A forro kakao igazan jolesett mindannyiunknak, de volt, aki a hideg sorre szavazott inkabb. Van ilyen. (Ezek szerint..) A sarokban volt ket hintaszek es egy futotest, en odatelepedtem s onnan elveztem a meleg orakat. Melegedes utan elsetaltunk egy parkba, ami szep volt, aztan siettunk az allomasra, hogy meg idoben hazaerjunk. Esti project volt ugyanis a gombapaprikas elkeszitese. A nokedlivel jo sokaig szorakoztunk, szaggato hijan. A reszelo tul kicsi volt, igy az sem mukodott. Elkezdtuk hat kezzel szaggatni. Kesobb jott az otlet: citromhaloba ontottuk a tesztat, ugy nyomtuk - nem csak,hogy nem volt szep latvany (a husveti sonkara emlekeztetett), de meg csak nem is mukodott. Jott a kes, majd vegul a kanal. Sajnos mar csak nagyon keves teszta maradt hatra, amikor a kanal elokerult - igazan sok idot sporolhattunk volna, ha elobb eszunkbe jut. A tapasztalt magyar szakacsok.. :) A gombapaprikas amugy nagyon izletes lett, jo magyar modjara jo pirospaprikas. Sajnos itt csak kis kiszerelesben lehet tejfolt kapni es jo dragan, ugyhogy nem volt lehetosegunk tejfolosebbre keverni.
10 ujjunkat megnyalva ert veget a hetvege.
Kedden delre kellett leadnom a cikkeket a belga egyetemi lapba, 11.59 perckor el is kuldtem oket. A foszerkeszto megdicsert, ez mar valami. Tanari ertekelest penteken kapok, kivancsi vagyok!
Este foproba volt a katedralisban. Tipikus turista modjara, hatalmas terkeppel a kezemben probaltam megtalalni, hogy a varos melyik pontjan vagyok en, s hol van a katesralis, amikor is jobbra neztem es ott magaslott! Furcsa volt este egy hatalmas, zart katedralisban tartozkodni. Amugy csodalatosan szep, ide mindenkit elviszek majd, aki meglatogat! Egy harom oras probahoz azert eleg hideg van ott! Viszont a dalok jol hangzanak orgonaval, varom a vasarnapot!
Munkahely szuper jo, szeretem, egyre jobb a hangulat. Mindig hoz valaki valami desszertet, turkish delights, russian bonbon.. Ma fagyiztunk. Hetfon Marcius 15 leven en hozok ebedet.. Letezik husmentes tipikus magyar kaja? Otletek? A desszer csodasuti lesz, vegre.
Hetvegen sok minden izgalmassag var ram, irok majd!
Sok aggodalmon vagyok tul. Szobatarsam 6 napignem jott haza, a telefonja ki volt kapcsolva. Tegnap azonban megkerult. Baratnojenel volt, shoppingoltak, elvoltak. Elnezest kert, es igazat adott nekem abban, hogy valoban szolnia kellett volna.. Legkozelebb szolni fog.
Jelentem megengedte, hogy titkos vendegeket fogadjunk a szobaban. Ugyhogy egy-egy embert mindig el tudok szallasolni. Lehet matracot is szerzek ingyen - ha rajovok, hogy hogyan tudom becsempeszni a szallasra, es eldugni azt a szobaban a takarito elol.
BKF-rol jonnek jo es rossz hirek. Jo hir, hogy elfogadtak a kerelmem es felmentest kaptam 3 gyakorlati targy latogatasa alol - igy nem fogok csuszni a tanulmanyaimmal. Rossz hir, hogy nagy zurok vannak az osztondijak korul, lehet, hogy nagyon keves penzt fogok kapni, s akkor mar biztos, hogy lefogyok..
Aprilis kozeleg, s en egyre izgatottabb vagyok. Aki akar velem aprilisban talalkozni, az jelezze :D
Puszi mindenkinek!
Szombaton megszallta a hutonket a turorudi hadsereg. Erosites van, szerencsere! nem kell egyedul megbirkoznom a 25 rudival. Vegtere is, elegge kerekedik a poci. Ugy latszik, fel kellene hagynom a mesterszakacs-alomszereppel.. :(
Este volt Muzeumok Ejszakaja. Ha nem lett volna dermeszto hideg, akkor azt hiszem sokkal jobban elveztem volna. A kepregeny muzeumban kezdtunk, 7 korul. Sosem volt kepregenyes korszakom, jobbhijan csak azokat ismerem, amelyikbol film is keszult 2000 utan :) Najo, meg a Hupikek Torpikeket, akiket franciaul Schtroumpf-nak hivnak, hollandul meg angolul Smurf-nek. Bezony! De azert erdekes volt es egesz izgalmas. A legjobban az tetszett, hogy a bejaratnal kaptunke egy papirt, amire irni kellett egy mondatot. Kozepen fel voltak allitva asztalok es 10-12 kepregeny rajzolo (kepregenyista, kepregeny-pista) a mondatot rajzba ontotte. Az otlet zsenialis volt, a megvalositas kevesbe. En tettem egy-ket kort es szomoruan vettem tudomasul, hogy kb 2 tud igazan jol kepregenyt rajzolni. Naluk viszont hosszu sor allt. En azert bealltam, s vartam renduletlenul, de miutan 5-en befurakodtak, tolakodtak, inkabb otthagytam. Frusztralt a dolog, de nem voltam kotekedos kedvemben. A mondat a kovetkezo volt: "Happy muffin enjoying the typical belgian weather in Brussels". A rajzosfiunak nagyon tetszett, nevetett rajta. Amugy szep hangfekvese volt a sracnak es egesz jol is nezett ki. Rajzolni nem, nem tudott. Egy muffinszeru valamit kaptam esernyovel. Szines filctollal. Tulajdonkeppen ket szeretett ocsem is jobbat es szebbet es kreativabbat csinal ennel. Csalodasomban szereztem meg egy lapot es leirtam ugyanezt a mondatot. Kivancsisagbol, hogy mas mit kezd vele. Az eredmeny nem lett sokkal jobb. Mar ott lehetett sejteni a problemat, hogy a rajzos visszakerdezett: A muffin az a torta-szeru valami? .. Ennek a muffinnak viszont volt izmos keze es laba. Izmos, vagy hajas. Talan pelenkaja is volt vagy bugyija. Erdekes koncepcio.
A kovetkezo allomas a Bozar volt. Szepmuveszeti muzeum. Itt megneztunk egy szerintem igen erdekes mexikoi kiallitast. Kozben rajottem, miert nem jartam otthon Muzeumok ejszakajara. En sokkal tobbet elidoznek ezekben a muzeumokban. Nem szeretek tarsasaggal menni, akik haladnak, mas a ritmusuk. En szeretek elidozni, nezelodni, merengeni, uldogelni. Kulonosen zavar, ha kozben koncert megy a muzeumban. Mert akkor a zenere koncentralok es varom, hogy lassam, vajon mi folyik a szinpadon. Ne szeretek egy este tobb kiallitast megnezni. Mindegyiken csak vegigfutni, hogy elmondhassam "jartam ott". Amugy a mexikoi zenekar, vagy a mexikoi zenet jatszo zenekar nekem elegge bejott, bar teny, hogy tuti valamilyen szer hatasa alatt voltak az egyuttes tagjai. A szinpad egy box-ring volt, ami adott nemi exotikumot a koncertnek. A kosztumok, pinatak, stb.
A kovetkezo allomas a Zene muzeum lett volna, de minuszokban varakozni a hosszu-hosszu sorban nem olyan moka. Kiderult szamomra, hogy ennek a muzeumnak az epuleteben teaztunk mult heten Koennel. Ugy dontottem, ide majd eljovok maskor. Majd amikor valaki meglatogat. Lili&papa marciusban, Beus majusban? Majd meglatjuk. Van meg egy par muzeum, szoval lehet valogatni :)
Tovabbmentunk a zsido muzeumba. Termeszetesen a kepek latvan megint megemlekeztunk Liza tudatlansagarol - az ortodox zsidok kinezeterol.
Volt ott heber nyelvoktatas, ingyen lakoma, tanc workshop. Csillaval mi a magnestablakra izgultunk ra, ahol ki lehet rakni heber szavakat betukbol, meg meg lehetett keresni, hogy melyik arnyek melyik epuletet takarja... Mint az oviban. Amugy a muzeum a hetkoznapokon eleg unalmas lehet, plane, hogy semmi sincsen angolul, tehat olvasgatni nem tudtam - marpedig szinte csak olvasgatni lehetett a falakon.
Elfaradtunk es hideg volt, masnap pedig koran kellett kelni: Gentbe mentunk varostnezni. Negyed oras setaval haza is ertunk.
Masnap irany Gent. Felora vonatut, hamarabb odaertunk, mint Csillaghegyrol a BKF-re. Reggel kisse elrettento volt megnezni az idojaras jelentest: -7 fok. Szerencsere kesobb azert atcsapott pluszba is a homerseklet es a sok jarkalastol egeszen felmelegedtunk. Esonk nem volt, a nap viszont kikukucskalt. Meglepeteskent ert a foter kozepen otthagyott daru, a sok elkeritett resz - nem tudtuk, hogy epp most ujitjak fel a varost. Minden fel volt turva, s emellett - vasarnap leven - minden zarva volt. Szerettunk volna inni egy teat, forrocsokit vagy kavet, de ahova betertunk, ott kozoltek velunk, hogy vagy epp zarnak (delben?) vagy mar(?) elfogyott a meleg italuk.. Amugy a varos mesebe illo lenne, ha nem lenne eppen felujitas alatt. Romantikus kis varoska. Ebedunket egy utcasarkon fogyasztottuk el, napozas kozben. Jo belga modjara sultkrumplit ettunk, meg nehanyan az elore elkeszitett szendvicsuket majszoltak. Delutan 3 korul vegre talaltunk egy kocsmat, ami nyitva volt, futott volt es meg meleg italt is arusitottak. A forro kakao igazan jolesett mindannyiunknak, de volt, aki a hideg sorre szavazott inkabb. Van ilyen. (Ezek szerint..) A sarokban volt ket hintaszek es egy futotest, en odatelepedtem s onnan elveztem a meleg orakat. Melegedes utan elsetaltunk egy parkba, ami szep volt, aztan siettunk az allomasra, hogy meg idoben hazaerjunk. Esti project volt ugyanis a gombapaprikas elkeszitese. A nokedlivel jo sokaig szorakoztunk, szaggato hijan. A reszelo tul kicsi volt, igy az sem mukodott. Elkezdtuk hat kezzel szaggatni. Kesobb jott az otlet: citromhaloba ontottuk a tesztat, ugy nyomtuk - nem csak,hogy nem volt szep latvany (a husveti sonkara emlekeztetett), de meg csak nem is mukodott. Jott a kes, majd vegul a kanal. Sajnos mar csak nagyon keves teszta maradt hatra, amikor a kanal elokerult - igazan sok idot sporolhattunk volna, ha elobb eszunkbe jut. A tapasztalt magyar szakacsok.. :) A gombapaprikas amugy nagyon izletes lett, jo magyar modjara jo pirospaprikas. Sajnos itt csak kis kiszerelesben lehet tejfolt kapni es jo dragan, ugyhogy nem volt lehetosegunk tejfolosebbre keverni.
10 ujjunkat megnyalva ert veget a hetvege.
Kedden delre kellett leadnom a cikkeket a belga egyetemi lapba, 11.59 perckor el is kuldtem oket. A foszerkeszto megdicsert, ez mar valami. Tanari ertekelest penteken kapok, kivancsi vagyok!
Este foproba volt a katedralisban. Tipikus turista modjara, hatalmas terkeppel a kezemben probaltam megtalalni, hogy a varos melyik pontjan vagyok en, s hol van a katesralis, amikor is jobbra neztem es ott magaslott! Furcsa volt este egy hatalmas, zart katedralisban tartozkodni. Amugy csodalatosan szep, ide mindenkit elviszek majd, aki meglatogat! Egy harom oras probahoz azert eleg hideg van ott! Viszont a dalok jol hangzanak orgonaval, varom a vasarnapot!
Munkahely szuper jo, szeretem, egyre jobb a hangulat. Mindig hoz valaki valami desszertet, turkish delights, russian bonbon.. Ma fagyiztunk. Hetfon Marcius 15 leven en hozok ebedet.. Letezik husmentes tipikus magyar kaja? Otletek? A desszer csodasuti lesz, vegre.
Hetvegen sok minden izgalmassag var ram, irok majd!
Sok aggodalmon vagyok tul. Szobatarsam 6 napignem jott haza, a telefonja ki volt kapcsolva. Tegnap azonban megkerult. Baratnojenel volt, shoppingoltak, elvoltak. Elnezest kert, es igazat adott nekem abban, hogy valoban szolnia kellett volna.. Legkozelebb szolni fog.
Jelentem megengedte, hogy titkos vendegeket fogadjunk a szobaban. Ugyhogy egy-egy embert mindig el tudok szallasolni. Lehet matracot is szerzek ingyen - ha rajovok, hogy hogyan tudom becsempeszni a szallasra, es eldugni azt a szobaban a takarito elol.
BKF-rol jonnek jo es rossz hirek. Jo hir, hogy elfogadtak a kerelmem es felmentest kaptam 3 gyakorlati targy latogatasa alol - igy nem fogok csuszni a tanulmanyaimmal. Rossz hir, hogy nagy zurok vannak az osztondijak korul, lehet, hogy nagyon keves penzt fogok kapni, s akkor mar biztos, hogy lefogyok..
Aprilis kozeleg, s en egyre izgatottabb vagyok. Aki akar velem aprilisban talalkozni, az jelezze :D
Puszi mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
