Ajj-ajj

Nem írtam már jó régen, mert mindig csak halogattam. Túl sok minden történt és inkább bele se kezdtem az írásba, mert tudtam, hogy
1. nagyon sok idő lesz nekem leírni
2. nagyon sok idő lesz nektek elolvasni.
Namármost persze a logika megkívánná, hogy minél előbb írjak, előzzem meg az időt, s annál rövidebb lesz a bejegyzés. Úgyhogy most két hét szünet után megosztom veletek az életem. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan eltelt két hét.. Najó, ígérem igyekszek lényegre-törő lenni!

Marcius 12, pentek
Az egyetemen 11-kor volt találkozóm a pszichológia tanárommal. Egyeztettük a teljesítés feltételeit. Kétféle pszichológiám van: Fejlődéspszicho és szervezeti pszciho. A tanárnő nagyon fiatal és szimpatikus. Mindkettő órára egy-egy 10 oldalas tanulmányt kell készítenem adott témában. A határidő június közepe, majd június végén lesz egy szóbeli vizsgám. Szerintem teljesen korrekt :)
Nemzetközi Újságírás órán Erasmus Magazint indítottunk, a tanár engem választott főszerkesztőnek. Ennek nagyon örültem, persze amikor később hú-de-nagyon-sok munka volt vele, akkor azért elgondolkoztam azon, hogy milyen jó dolguk van épp a többieknek, akik épp nagyban buliznak, míg én az újsággal szenvedek. Persze a fáradtságot megérte, a végeredmény nagyon szuper lett, a tanár meg a diáktársak odavoltak meg vissza, én meg kicsit lebegtem a büszkeség rózsaszín egén. Azóta visszatértem a földre, nyugi!
Amúgy kezd unalmas lenni, hogy már kiismerem magam a környéken és nem tévedek el egyetemre menet.. Nincsenek jó sztorijaim. Már szuper bérletem is van, menő, fényképes és olcsó! Sőt, már a kalauzzal tudok minimál francia párbeszédet lebonyolítani, néha talán fel se tűnik nekik, hogy tulajdonképpen nem is beszélek franciául (de fogok, efelől nincs kétség!! ---- najó, kétség van, de akkor sem létezik, hogy 7 hónap alatt nem tanulok meg franciául... Nagyon igyekszem.. Áprilistól pedig nyelvkurzusra is megyek majd!)

Március 13, Szombat
Szörnyűséges dolog történt! 5 óráig aludtam. Délután! Hú, de rossz az ilyen. Nem mondom, tényleg kimerült voltam, nade délután 5??!! Kifogásom persze van.. Mégpedig:
Azt hittem, szobatársam fél 3-kor elmegy dolgozni és gondoltam azt kivárom az ágyikómban. Nem a szobatársammal van baj, hanem egyszerűen valamiért nem szeretem, ha valaki látja, ahogy ébredezem. Az az én kis nyomi, félálmos, nagyokat pislogós, gyermeteg pár-percem és azt nem szeretem megosztani másokkal. Kivételek akadnak, de szobatársamhoz még nagyon nem szoktam hozzá - ilyen téren. Úgyhogy amíg láttam, hogy itt van, addig visszaküldtem magam álomvilágba. Újra meg újra. Aztán egy idő után már nagyon nyomott az ágy, és ránéztem a telefonomra: 5.10
Kigurultam és lementem gyakorolni a zongorához. Talán főztem is aznap? Hasztalan egy nap volt, sajnos.
Ja, a szobatársamnak szabadnapja volt, és reggeltől estig egy helyben ült, a számítógépe előtt és filmeket nézett.

Március 14.
Korán kellett kelni, fontos nap volt. 11-től kórus főpróba, 12.30-tól koncert. A nagy katedrálisban énekeltünk, a mise részeként. 5 koncertdarab volt angolul és 6-7 francia mise-részlet (már megint elfelejtettem, hogy hívják..)
Szuper volt! Néha persze vicces, mert a hölgy, aki a templomi népségnek vezényelgetett, azt nem éppen szabályszerűen tette, s így a mi karmesterünk(s ezáltal mi is) kissé összeszavarodtunk itt-ott :) AMúgy hatalmas orgonával énekelni, hatalmas katedrálisban egészen fantasztikus dolog.
Koncert után kis fogadás volt. Agapé talán a magyar szó? Ezekkel a dolgokkal itt ismerkedem, így csak angolul és franciául tudom a kifejezéseket.. Számomra az is elég abszurd volt, hogy mosdó van egy templomban. Az meg egyenesen ledöbbentett, hogy vasárnap délután 2 órakor, mise után borral kínálgattak minket. Én maradtam hű a kis böjtömhöz, úgyhogy szürcsöltem a narancslevet. Kaptunk szendvicseket is, meg sütiket. Beszélgettünk ott vallásról, mindenről, aztán én futottam bevásárolni - ugyanis megígértem a munkatársaimnak, hogy a nemzeti ünnep révén magyar ebéddel kedveskedek nekik hétfőn. így a vasárnap délutánom és estém főzőcskézéssel telt.
A menü nagy fejtörést okozott - magyar, sós, vegetáriánus étel. Magyar, mert hát mégiscsak március 15. Sós, mert csodasütit végre meg akartam sütni, és édes főétel után még édesebb sütemény.. Lehet, hogy nem mindenki szeret ennyire édes életet élni :) Végül pedig vegetáriánus, mert van egy vegánk meg vagyok én.. :) Ja, és persze semmilyen mogyoró, dió, stb, csonthéjas izé nem kerülhetett bele, mert allergiásunk is van. Sőt, az egyik kollégám szervezete a tejet nem bírja túl jól. Szóval kritérium akadt egy pár.
A menü végül gombapaprikás lett nokedlivel, desszertként pedig csodasüti. Gombapaprikást már készítettem nemrég, úgyhogy azzal nem volt gond. Nem mondom, hogy pikkpakk ment, mert a nokedli szaggatás még mindig sok időt vett igénybe.. Meg az a hatalmas mennyiségű gomba.. 8 főre főzni, hát bezony időt vesz igénybe.
Csodasüti. Mit is érdemes tudni a csodasütiről? Kórus és csodasüti szoros kapcsolata még decemberben kezdődött. Kóruskarácsonykor. Akkor kedves, nagyon szeretett és immáron elég öreg Benjámin tenorunk vett le minket a lábunkról vele. Szerelem volt első látásra, vagyis talán inkább ízlelésre. Csodasüti tulajdonképpen csokissüti, lekvárral, tejszínhabbal, még több csokival és egy hatalmas adag szeretettel fűszerezve. A megismerkedés után Benji önmagában sajnos többé már nem volt elég - csak a sütivel tudott érvényesülni (najó, nélküle is szeretjük éppen eléggé!). Csodasüti nekem biza' nagyon hiányzik. Úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy megpróbáljam imitálni. Természetesen közel sem lett olyan jó, mint az eredeti, az utánozhatatlan, a fantasztikus, a felejthetetlen...
Tudjátok, habverő nélkül tojásfehérjét keményre verni, először, aztán cukorral mádodszor.. nem egy leányálom. Jobb kezem immáron szép szálkásan izmos. Ballal akármennyire igyekeztem, nem ment a gyors keverés - csak kicsit széjjelfröcsköltem a habot.
A végeredmény nagyon finom lett, de elég különböző a Benji-féle sütitől. A tészta nem jött eléggé fel, a lekvár nem volt elég finom (jó, a lekvár tulajdonképpen borzasztó édes és önmagában ehetetlen, sütiben viszont azért finom volt, de korántsem az igazi!) A tejszínhab meg egész szép kemény lett.. Ahhoz képest, hogy villával vertem.. A legjobban a csokiszósz sikerült, de abban már van gyakorlatom. :))Mindenesetre Benji, köszönöm a receptet és az élményt! :)

Március 15.
Boldog Nemzeti Ünnepet :) Reggel korán keltem, sporttáska elő, lábosok, tepsi, tejfölök hopp. Reggelinek az utolsó túrórudim szolgált. Kokárda fel, irány az iroda. Ebédidőben szépen megterítettem, mindent előkészítettem. A végeredmény: el voltak ájulva. Habár már vagy egy millió gyakornokuk volt az évek során, még ilyen senkinek nem jutott eszébe. Azóta hagyományt indítottam. Kedden Iza névnapja volt (lengyel naptár szerint), úgyhogy isteni répatortával kedveskedett nekünk. Annyira isteni volt, hogy nem hittem el neki, amikor azt állította, hogy tényleg répából készül a torta. Most sem hiszem még, nem tud meggyőzni. Az lehetetlen, hogy valami, ami annyira finom és ízletes és fantasztikus és csodálatos, az zöldségből készüljön. Zöldségből.
Zöldségbőől...

Március 16.
Zöldségbőőől...
Amúgy a munkahelyemen rengeteg volt a munka, alig láttam ki belőle. Nem volt időm semmire. Imádom az ilyen napokat, időszakokat. Szerencsére ez csak egyre gyakrabban fog előfordulni, egyre stresszesebb lesz minden, dejó! Szeretem a stresszt, nyomás alatt sokkal jobban dolgozok :)
Este kórus próba, új dalok. A következő koncert májusban lesz. Jobban mondva, koncertek. 4 lesz májusban és még egy júniusban. Fantasztikus darabokat veszünk. A koncert témája: "Northern Lights" azaz Északi Fények. Északi dalokat veszünk, finn, svéd, dán, izlandi, norvég, lett, észt.. Ezeken a nyelveken! Egyrészt nagyon sokat nevetünk a kiejtésen, másrészt eszméletlen, hogy mennyire jó északi zeneszerzők vannak :) Kórus otthon, nincs kedvetek fura nyelveken énekelni? :)

Március 18.
Reggel az asztalomon két csodaszép muffin várt. A hagyományt folytatva az egyik kollegám készítette, a változatosság kedvéért reggelire. Máris jól indult a nap. Sok sok munka után otthon nekiláttam az Erasmus Magazin szerkesztésének. Kinyitottam életemben először az InDesign-t, gondoltam, megoldom. Két óra alatt 3 oldallal készültem el. Amúgy imádtam csinálni, meg nagyon menőnek éreztem magam, amikor felfedeztem egy-egy apróságot, amitől mégszebb, még egyenletesebb lett minden.. De.. be kellett látnom, hogy ezzel a tempóval nem lesz másnap reggelre újság. Úgyhogy végül átváltottam Wordbe :D Ott hiányoltam az InDesign funkcióit, de azért így mégiscsak gyorsabban haladtam. A word egész használható kiadványszerkesztő, amúgy :) A végén gyorsan átkonvertáltam pdfbe, senki meg nem mondja, mivel készült. Az InDesign tudásom pedig majd szépen lassan fejlesztgetem tutoriálokkal :) Éjjel 3-ig készült így is az újság. Akkor kidőltem.

Március 19.
Viszont nem volt időm sokáig aludni, mert reggel be kellett pakolnom a hétvégére : Luxembourg volt a soros, Annácskával fűszerezve. De előtte Hasselt, egyetem. A tanár úr teljesen el volt ájulva, nagyon megdicsérte a munkám. A többi diák is nagyokat nézett. Jee.
Óra végéig nem tudtam maradni, mert rohannom kellett az állomásra elérni a vonatom, ami visszavitt Brüsszelbe, ahonnan futni kellett a buszállomásra és.. Irány Luxembourg!
Az egyetemről béreltem fényképezőgépet, hogy ne járjak úgy, ahogy szoktam : szeszélyes, személyiségzavaros fényképezőgépemről már meséltem nektek..
A tavasz végre megérkezett Brüsszelbe is! Pénteken kis kockás széldzsekimben voltam, harisnyában és szoknyácskában. És még így is melegem volt! Ezer ágra sütött a nap.. A buszról azt is észrevettem, hogy elkezdtek a virágok nyílni. Lila, fehér, sárga kis virágocskák borították a füves parkokat. Fantasztikus!
4 és fél óra buszút után megérkeztem. Annácska várt az állomáson. Jó volt újra látni. Elmentünk a szállására. Szuper helyen lakik. Ha jól emlékszem, nyolcan laknak egy 3 emeletes házikóban, plusz pince. Anna szobája legfelül van. Nem hittem el, amit láttam. A saját szobám otthon nem olyan otthonos és berendezett, mint az ő itteni "ideiglenes" szobácskája. Megjött a kedvem, hogy én is otthonossá varázsoljam a brüsszeli szobám, de sajnos az elég lehetetlen :) De majd valahogy megpróbálkozom vele :)
Persze nagy előnye van, ha az ember kocsival költözik külföldre és nem 15 kilóval kell új életet kezdenie.
Anna tündér volt az egész hétvége alatt! Nála jobb vendéglátót elképzelni sem lehet. Tényleg nem. A matracomon hatalmas nyuszi csoki várt, képzeljétek! Péntek este pestos tésztát ettünk, aztán lementünk a Grundra egy bárba. A kerthelyiségben ültünk, amíg el nem eredt az eső. De addig szuper jó idő volt! Találkoztam Andreaval és Antonioval, a két olasz, de luxemburgi sráccal, akik BKFen voltak Erasmuson előző félévben.

Március 20.
Reggel koránkorán keltünk, 8 után kicsivel. Mesés reggelink volt - forró gorfi, almával és banánnak a tetején, csokis cappucino, facsart narancslé. Királyi reggeli, vagy jobb! Az egyetemen kezdtünk, ahol épp nyílt nap volt. Kiderült, hogy egész érdekes képzések vannak és a mester csak 100 euró félévente. Elgondolkodtató.. A délelőttöt városnézésnek szenteltük, ennyi idő alatt kb bejárható a város. :) Megvettem a kötelező kulcstartómat, a hatalmas gyűjteményembe (mindenhol veszek kulcstartót, ahová utazom.. Nyugat Virginiával kezdtem). Kaptam Annácskától még luxemburgi szuvernirnek egy szuperjó vizilovas kontaklencsetartót! :)
Aztán egyszer csak eleredt az eső, amivel reméltem, hogy csak ijesztget az időjárás jelentés. Így hát beültünk egy angol bárba és ittunk teát/forró kakaót. Amikor már csak szemerkélt az eső, elindultunk tovább. Migrációk Fesztiválja volt a LuxExpo-n. Ott voltunk egy jópár órát. Begyűjtöttünk minden promo anyagot.. A zsákmány:egy halom kitűző,fél tucat toll, egy ceruza, két csomag post-it, egy kulcstartó, egy sudoku füzet (ez aztán a szuper promo anyag, én mondom!), két óvszer(csak a szuper csomagolás miatt a vöröskereszttől)..
Ezzünk gözlemét a török pultnál, sajtosat és krumplisat, plusz vettünk egy hatalmas tál vegyes-desszertet is. Nyamm, a törökök tudnak valamit.. Azért még utána ettünk egy-egy nutellás palacsintát.
A legnagyobb nyüzsgés a brazil és afrikai standoknál volt. Tánc, divatbemutatók, kaja, pia, dínom-dánom, kosztümök. Igazán érdekes volt. Nagyon élveztem. Még a lengyel standnál szereztem olyan csokit, amiben nincsen semmiféle dió, mogyoró, izé.Az irodában van egy olyan szokás, hogy ha valaki valahova elutazik, hoz egy doboz csokit, de általában nem az ország specialitását, hanem valami egészen mást. Thaiföldről osztrák csokit kaptunk, Szarajevóból orosz csokit, olaszországból török édességet. Gondoltam Luxembourgból jó lesz a lengyel nasi. Bevállt, nagyon szerették. Főleg a lengyel munkatársam lelkesedett érte :)Amúgy chocolate covered lemon marshmello.
Az egy éve épült repülőtérre is elmentünk, mint turisták, megnézni azt, de 6-kor már be volt zárva minden ott.
Este szuper vega vacsorát csinált nekem Anna. Sült zöldségek mozzarellával. Mennyei! Desszertnek volt szupercsinos - színes tiramisu. Anna olasz vére.. :) Nagyon el voltam látva! Mondom én..
Este.. mondhatni éjjel.. buli volt. Éjfélkor kezdődött csak. Sok erasmusos egy helyen. Jól éreztem magam. Elvoltam az olaszkákkal, meg volt egy amerikai srác, akivel sokat beszéltem.
Feltűnt, hogy az angol akcentusom attól függően változik, hogy épp kivel beszélek. Az amerikai sráccal nagyon amerikaias volt. De amúgy már átvettem a euro-englihst, mert itt főleg ez vesz körül, aztán én is alkalmazkodom. Jobban megértik. Meg néha ilyen környezetben vicces az én amerikaias kiejtésem. A west-virginiai kiejtés pedig már csak mint emlékkép él bennem..
Hajnali 4 körül még elmentünk a város egyetlen pontjára, ahol ilyenkor kaját lehet venni - egy benzinkut kicsit kijjebb a városközponból. Meleg csokis croissonttal zártunk a napot.

Március 21.
Mivel hosszú volt az előző nap, 1-ig nagyon aludtunk. Furákat álmodtam, szerintem a hajnali croissant tehetett róla.. De azért Anna folytatta a szuper ellátásom - kaptam isteni csokis müzlit, csokis cappucino, gofri megint, sőt, még lekváros croissont is volt..
Lustálkodtunk még egy ideig, aztán Andreaval elmentünk egy parkba sétálni. Az eső már elállt, a nap is kezdett kipislogni a felhők mögül. 5-kor összeszedtük Antoniot és Dimitrit és elmentünk Remichbe. Remich egy nagyon fontos város Luxemburgban. Ott bizony tüntetnek a hattyúk, a pad a barátság szimbóluma, ahol a legfinomabb német bort készítik és ahol a tudás attyai szobor megtalálható... Andrea után szabadon, aki spontán ugrott be idegenvezetőnek :)
Este olasz étterembe mentünk vacsorázni, négysajtos, isteni pizza, és banana split. Így kell befejezni a hétvégét.
Este Juno-t néztünk. 2-kor lefeküdtünk aludni, 4-kor keltünk.
5-kor indult a busz Brüsszelbe. 8.30-ra megérkeztem, gyorsan ledobtam otthon a cuccom, megreggeliztem, aztán fél 10-re már az irodában voltam.
A hétvége alatt újra felelevenedett az olasz nyelvtudásom. SZinte csak olaszokkal voltam körülvéve.
Érdekes tény: létezik luxemburgi nyelv.

Félelmetes belegondolni, hogy szombaton (5 nap) látom Lilit és papit!! Itt lesznek 5 napot, aztán április 1-én hazakocsizunk. Ahányszor eszembe jut, pillangók kezdenek mászkálni a gyomromban. Olyan nagyon várom, hogy egyesével, szépen sorjában megölelgessek, megpuszilgassak mindenkit.
Szabály: Ne kérdezzétek, milyen nekem itt, mert azt itt olvashatjátok.. Inkább csak kezdjetek magatokról mesélni, jó? Mert én rátok vagyok kiváncsi, egytől egyig!

Alig várom!

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a hosszú izét. Igyekszem sűrűbben, rövidebbet írni.
Millió virtuál-ölelés!