Ezekkel már rég tartozom..

Mostanában.. mondjuk ugy aprilis ota nincsen idom magamra - ergo arra, hogy egy par orat egyedul legyek, filmet nezzek, olvassak, tobbet aludjak nehany oranal, atrendezzem a szobam, vagy csak nezzem a feher falat - es arra sincsen idom, hogy blogot irjak es megosszam veletek mindazt, ami miatt nincs idom ezekre.
Aprilisra kezdett besurusodni minden, majus-junius katasztrofa volt - tul sok beadando, mindegyik millio oldalas es minden tanarnak termeszetesen hatalmas elvarasai voltak. minden tanarnak csak a sajat targya a fontos, es semmi massal nem torodik. Plane nem veszik figyelembe, ha szakmai gyakorlaton vagy (kulfoldon raadasul?!) es az Erasmus sem szamit. Emellett persze dolgozzon az ember teljes munkaidoben es azert meg maradjon ideje szocializalni is -- hiszen ha kulfoldon vagy, nem teheted meg, hogy az uj baratsagokat hanyagolod, mert azzal a lendulettel el is veszited azokat.
Mindenesetre jo hir: tuleltem, es gratisz : minden otos lett szinte (ket negyes becsuszott..). Meg ket vizsgam lesz szeptemberben, de az mar kisujjas sztori lesz (csak majd azert kellene tanulni elotte..)
Na de a lenyeg. Aprilisban voltam Koppenhagaban (de reg volt mar). Elso eszaki latogatas, Dania lenyugozott. Danival mentem, aki kedves lakotarsam volt Brusszelben. O ott tanult elozo felevben, igy az o ismeroseinel laktunk. Egy hosszu hetvegere mentunk. A buszut 15 oras volt csupan, de en valamilyen abszurd modon imadok utazni buszon, vonaton, kocsiban, hajon, repulon, motoron legujabban.. szoval en eveken keresztul akar csak mennek es nem is allnek meg, csak amennyit muszaj (vajon mi hajt engem?!). Amikor utazom, nem szamit, mennyire regota almom eljutni a vegallomasra, nem szamit mennyire akarom megerinteni az ismeretlen foldet, es az sem szamit, milyen lesz majd beleszagolni egy uj levegobe. Nem akarok megerkezni. Csak akadjunk el, utazzunk tovabb, forogjanak a kerekek, menjunk. De elobb-utobb mindig megerkezem a vegallomasra es az is hatalmas oromot es eksztazist ad.
Koppenhagaba tarto hosszu utunk soran megismertunk egy belga lanyt, Mieke-t. O volt a masodik belga, akit belgiumi eletem soran megismertem (az elso a fonokom..). Miekevel nagyon joba lettunk mar az uton, aztan a visszauton csak meg jobb lett a viszony. Rengeteget nevettunk, beszelgettunk es megbeszeltuk, hogy meglatogatjuk Gentben. Erre csak sokkal kesobb, junius vegen kerult sor, mert mindannyian elfoglaltak voltunk. A latogatas a leheto legjobban sikerult, Gent lett a kedvenc belga varosom. Azota szinte minden heten megyek, mar tok jol ismerem a varost. Mieken keresztul megismertem azota jo sok belgat es vegre sikerult betekintest nyernem a belgak (flamandok) eletebe. A minap peldaul felszolalt egyik baratom: "egyunk mar sultkrumplit, mar vagy ket hete nem ettem". Hat ezen jot nevettem. Valahogy nem szoktam ragodni azon, hogy miota nem ettem sultkrumplit.. Bar teny, ami teny, nem hiszem, hogy eltelik ugy egy egesz het, hogy ne ennek egy hatalmas adag krumplit majonezzel vagy tartarral. Holnap is az lesz az ebed, nyami :-)
Vissza Koppenhagahoz: csodalatos varos, teljesen le voltam nyugozve! Az emberek nagyon nyitottak es kifejezetten kedvesek. Tetszett nagyon az, hogy adnak magukra az emberek (majdnem, mint Stockholmban, de azert Stockholm a legmenobb ebbol a szempontbol! )
Sok embert megismertem Daniaban, de ami a legerdekesebb volt szamomra, hogy megismertem a daniai nepfoiskola rendszert. Rengeteg ugynevezett nepfoiskola van az orszag egesz teruleten, mindegyik kulonbozo temara specializalodik (zene, muveszet, epiteszet, eu, sport, stbstbstb). Ezek feleves kepzesek (tulajdonkeppen nehany honaposak). Bentlakasos a dolog, reggeltol estig, hetfotol vasarnapig programok vannak. Kedvet kaptam es utana neztem a zenei nepfoiskolaknak. Talaltam is egy nagyon szimpatikusat. Mivel en folyamatosan uj otletekkel allok elo, meg nem tudom, hogy lesz - de tervbe van veve, hogy februartol juniusig Beussal elmegyunk harom honapra Daniaba enekelni. Meg azon toprengek, hogy vajon mennyire viselem el, hogy harom honapig meg van kotve a programom es nem en iranyitom - ugymond - az eletem. De biztos nagyon kulonleges elmeny.. Szoval meg vergodom.
Miota Belgiumban elek, annyira sokat utazom - de hat annyira kozel van minden es annyira olcso utazni!!.. Szoval boven kihasznaltam a lehetosegeimet. Egy ido utan elkezdtem megijedni: mar nem ad annyit az utazas, mint regen..
Regebben minden egyes utazas akkora elokeszulettel jart. Az utlevel hasznalatanak is megvolt a maga varazsa. Borondok, hosszu procedura a hataron vagy a repuloteren. Manapsag pedig zsebrevagom a szemelyim es eszre sem veszem, hogy atleptem egy hatart. Vagy kettot. Vagy harmat. Feltem, hogy a sok utazas megszokassa valik es mar nem jelent annyit, mint regen. Azonban megnyugtato hir onmagamnak: ez nem tud megszokassa valni.
Junius vegen 2 napra Parizsba mentem. Reges reg ota vagytam mar oda. Mindig mesesnek kepzeltem. Persze a nagy alom az volt, hogy majd eletem szerelmevel megyek es akkor minden mesebelien romantikus lesz. Viszont nem tudtam nemet mondani, amikor a lehetoseg felmerult. Alom volt! Szo szerint. Szerencsere volt idom egyedul setalgatni a varosban - en ilyet nem is tudom, ereztem e valaha. El tudtam volna sirni magam oromomben. Teljesen oda voltam meg vissza, csak hallgattam a jobbnal jobb zeneket es csak mentem es mentem es nem hittem el, amit latok. Probaltam annyit magamba szivni, amennyit csak lehetett. A fenypont a Calvados volt a Diadalivnel (Remarque emlekere), valamint a pihenes a Szajna parton az Eiffel mellett. Egyiket sem masztam meg, gondoltam azt meghagyom kozos elmenynek. Szuper volt talalkozni AFS-pajtikkal tavalyi VSSrol!
Ah, Parizs meses!
Most ezzel zarom is a soraim, mert kozben dolgoznom kell! Miert is csak 24 oras egy nap? Es miert erzem ugy, hogy mind a 24 orat munkara kellene forditani es akkor talan keszen lennek mindennel augusztusra?!
Mindenesetre meg sok mindennel tartozom, de szepen lassan igerem, behozom magam!
adios.


ui. Orakon belul megerkezik Gergo !!!! :-)))
Hetfon pedig koruskulonitmeny: Kriszti, Juju es Barbiii!
Ki mennyire irigyel? :-)