lone

Belülről felemészt valami. Csak kicsit mardos, lassan eszik, de pihenni soha nem hagy. Nem ad egy perc laufot sem, nincsen menedék, nincsen szünet. Folyamatosan zúg a fülemben, folyamatosan zakatol belül az a valami, néha ordít, toporzékol, jajgat. Egyedül vagyunk.
Nem szeretünk egyedül lenni.
Ilyenkor rád támad a magány ijesztő árnya, rád mászik, rád telepszik. S csak bámulsz ki az ablakon, arcod visszatükröződik a koszos üvegen, de még magadat sem ismered fel. Egy idegen szempár néz vissza rád. Még magadat is cserben hagyod.
Ilyenkor bármit tehetsz. Bármit, mégis üres az életed. Minden értelmét veszti. Mert minek az öröm, ha nem lehet megosztani, és minek a könny, hisz nincs, aki letörölje. Te meg ne fáradj. Minek felkelni, hiszen tudod, úgysem vár rád semmi. Senki. Egyhangú minden. Eshet az eső, a hó, süthet a nap, fújhat a szél. Lehet csend és lehet zsivaj. Lehet tömeg és lehetsz egyedül. Mehetsz haza és mehetsz a világvégére. Minden mindegy. Őszintén.