Hiába tervezel, hiába álmodsz.. Terveid mindig meghiúsítják. Ragyogásom rövid életű ismét. Mit akartok tőlem? Miért azok a fránya kövek az útban... Hol van még az a vár?
Most nincs kedvem építgetni. Most nincs kedvem a kirakóshoz. Most nincs kedvem lecsúszni a csúszdán.
Már egyszer megtanultam, hogy én nem vagyok közéjük való, miért próbálkozom újra és újra megcáfolni a megcáfolhatatlant?
Leesett a hó. Csúszik az út. Mindig megcsúszom. Félek, el fogok esni. De persze az utolsó pillanatban mindig megtalálom az egyensúlyt. Most sem lesz másképp. Nem kell félni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
azt mondtad, csak tavaly voltál ilyen. ^^
igenigen, a blogom az más. nekem ez a lelki szemetesládám:)
Megjegyzés küldése