Szerelmet hozó lágy tavaszi zsongás.
Random.
Kicsit mindig minden más. De nem érdemes besorolni: jobb vagy rosszabb. Teljesen mindegy.
Kicsit mindig kell félni. Kicsit óvatosnak kell lenni. És kicsit bolondnak is kell lenni. Bolondnak és boldognak.
Egy kicsit előre kell menni. Kicsit bátornak kell lenni. De aztán kicsit meg kell állni, újra félni, majd remegve, rettegve tovább merészkedni, mert csak előre van út.
Még ha néha sötét is a múlt. Vagy ha sötétnek hat a jövő.
Kicsit izgulni is kell. Izgalom nélkül nincsen élvezet. Kicsit kéne, hogy emlékezz. És kicsit kéne, hogy láss. És kicsit kéne, hogy bízz. És kicsit kéne, hogy szeress.
Kicsit kell, hogy ne érts.
Kicsit kell, hogy érts.
2009. március 15., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
Azt hiszem, ez lehet az a bizonyos "arany középút..." :)
Bárcsak olyan egyszerű lenne...
Megjegyzés küldése