kirakós

Hát itt vagyok. Hogy mit tettem? Nem tudom. Csak mentem. És csináltam. Ami jött és amit kellett. Vagy nem kellett volna?
Végre élek. Hát nevess te is, és legyél boldog. Mert én is az vagyok, te is úgy látod, ugye? Lehet, ez már túl sok. Neked is. És talán nekem is. Lehet, nem bírom majd olyan jól. Mit művelek?
Valaki adjon már egy jó nagy pofont. Mert elrepültem a fellegekbe madarakat nézni. És pedig azt mondtátok, hogy maradjak két lábban a földön. Hát ragasszátok lábaim a talajhoz, mert héliummal vagyok megtöltve..
Te tudsz valamit. Látom. Érzem. Hallom. Mert más vagy. Mert más vagyok én is. S mert már látod a végzeted. Érzed. Hallod. Jön. És én nem tudom megállaítani. Pedig talán akarom is. Talán. Talán nem eléggé. Talán nem vagyok biztos. Kellenének a lábaim. A földön. Nem a levegőben. Mintha elbódítottak volna. Mintha nem látnék tisztán. Csak színek, zajok, ízek, nevetések, foltok, hirtelen mozdulatok, néhány ismerős-ismeretlen arc, a fiatalság rémképei, a füst, a virágok, minden új, minden más, hova kerültrm, kik vagytok ti?
S én mégis boldog vagyok. Az új ismeretlenekkel. Együtt alszunk, eszünk, iszunk, élünk. Egy hét, két hét, annyi se telt el. S azt tesszük, mintha mindig is együtt lettünk volna, mintha ismernél és én i imsernélek, mintha hirtelen rátaláltam volna az utolsó puzzle darabra, ami befejezte a képet, s most ez egész egy gyönyörű összeség, míg eddig a darabok különálló életet éltek. S most, hogy kész van, azt hisszük.. most úgy csinálunk, mintha mindig is készen lett volna, és mi tudtuk volna, hogy ilyen lesz, hogy pont ilyen egész. De nem tudtuk, mert folyton azon törük a fejünk, hogy ebből sosem lesz egész.. Nem láttuk a végét.
S én most próbálom azt hinni, hogy ez a vége, de nem, mert ez csak egy puzzle a sok közül, s végtelen sok kirakósjáték van még a gyerekszobámban amik mind-mind arra várnak, hogy egyszer összeillesszem a darabokat. És ha mind megvan, akkor lesz teljes az élet, akkor már elalhatok, mert teljesítettem küldetésem. A nekem szánt kirakósok készen vannak. Kifüggesztve szobám falán lógnak majd, míg emlékem élni fog.