gyere

Kis apróságok mutatják csak meg igazán, hányadán is állunk. Hogy valami elmúlt, és valami új került a helyébe. Hogy ami olyan tökéletesnek indult, az néhány hónap alatt kifújt, nem volt benne több. Nem gondolom, hogy miattam van. Bár tény: harcolhatnék érte. Mondhatnám, hogy más vagy, hogy szó szerint elment az eszed. Hogy megbolondultál, megbolondítottak. Hogy nem az vagy, akit megismertem, nem képviseled azt, amit valaha képviseltél. Nem harcolok, mert ez nem az én háborúm, hanem a tied. A te legbelső küzdelmed. És tudom, hogy nyerni fogsz, mert ismertelek, nem sokat, de eleget. Láttam, amit kellett, éreztem, amit lehetett. Tudom, ki vagy, és azt is tudom, hogy ez a valaki most nagyon messziről nézi az idegent, aki a testedben él, és nyugodtan várja, hogy visszatérhessen közénk, majd ha ez a kis közjáték végetér. És én is várom már. Addig nem bántalak. Nem tudnál velem úgyse mit kezdeni. Egyszerűen köd van, őrület, amikor nem érted az igazat, mert nem akarod látni a valóst. De várok. Türelmesen. Mert megéri Rád várni, az igazi Rád!! Lassan gyere vissza, hiányzol.
Addig viszont sajnálom, hogy hideg vagyok. Nem érted. Mert te most bennem látod a másságot. A hibát. Szerinted én változtam meg. De ez így helyénvaló. Nem haragszom ezért.

Csak úgy:

"Egyszer egy hatalmas varázsló el akart pusztítani egy hatalmas királyságot,ezért megmérgezte a kutat, ahová inni jártak az emberek.
Aki ivott a vízből, az megőrült.
Másnap reggelre az egész lakosság ivott a kútból és megőrült, a királyi család kivételével, mert nekik saját kútjuk volt, amelyhez nem fért hozzá a varázsló.
A király aggódott a népéért, és próbálta kormányozni őket: egy sor biztonsági és egészségügyi rendeletet hozott. De a rendőrök és a felügyelők szintén ittak a mérgezett vízből, így hát értelmetlennek tartották a király rendeleteit, és nem voltak hajlandóak betartani őket.
Amikor a lakosság értesült a király rendeleteiről, mindannyian egyetértettek, hogy a király megőrült, és ezért ír ilyen sületlenségeket.
Sőt összegyűltek a palota előtt, és teli torokból kiabálva követelték, hogy mondjon le. A király elkeseredett, és kész volt elhagyni a trönt, de a királynő megállította, és azt mondta:
"Most pedi odamegyünk a kúthoz, és mi is iszunk belőle.Akkor olyanok leszünk, mint ők."
És így is lett: a király és a királynő ittak az őrület vízéből, és nyomban zagyvaságokat kezdtek ebszélni.Az alattvalóik pedig meggondolták magukat: olyan bölcs királyuk van- miért ne kormányozhatná továbbra is az országot?
Az országba visszaköltözött a nyugalom, bár lakói egész másként videlkedtek, mint a szomszédaik.a király pedig békében uralkodott élete végéig."
(Paolo Coelho: Veronika meg akar halni)