in the darkness

I really think you should just get over it, that you should just leave that room forever and open the door that leads to darkness. But in the darkness you'll find me, I've been hiding here for too long.

find me.

save me.

bell

You ringed the bell again. The bell that hasn't been rang in such a long time. The bell which had that amazing tinkling. And the tinkling that meant.. it's time.

It is time for a new advanture.
It is time for a new ride.
It is time for a new perspective.
It is time for you.
For you to love again.

I don't know what to do now that I hear the jingle. Especially, because you have no idea you made my bell jingle. You never intendted to ring it, did you?

Well, I can't fight a bell. So I take a deep breath, and I will try to enjoy the music of my heart. The music you are making, without knowing about it. But its a beautiful melody.. I wish you heard it too..

kérlek

...Teljesen elvettél tőlem mindent.
Minden, ami oly könnyű volt azelőtt, mással. Minden, ami természetes volt, amin nem kellett gondolkodni, most olyan nehéz. Kész megerőltetés...

...Mert barátság és a többi között nagyon vékonka a határ, és nem akarom átlépni, de igy nem tudok se teljes barát lenni, se más. De valamelyik szeretnék lenni. De semmiképp nem akarok a kettö között logni...

...Miért kívántam én ezt? Hát teljesen bolond vagyok? Miért nem tudtam örülni a világomnak? A könnyű világomnak, ahol nem kellett küzdenem? De közben jól tudom, hogy ami könnyen jön, könnyen is megy. És az ilyesmit az ember nem is tudja megbecsülni. Míg ha megküzdesz valamiért, annak értéke lesz. Az már trófea. Arra vigyázni kell. Azt bizony meg kell becsülni...

hope

Tonight don't fight.
Don't think.
Don't act.
Don't move.
Don't dream.
Don't live.

Tonight only hope.
Because hope is everything.

fiesta

It wasn't a dream. It was reality. And still. What good did it do? I wish it was just a dream. Just a stupid dream that I can forget soon. But no. You can't forget reality.
It happened, and still it feels like it never has happened. Ever.
This sucks.
Did I say I wanted to be heartbroken?
Who was I kidding?
Why on earth would ANYONE say something like that?
I'm out of my mind.

Happy Christmas.
The feast of love.

krach

Össze vagyok zavarodva. Nem tudom, mit akarok, és azt végképp nem, hogy a világ mit akar tőlem. Iránytűt kérek. Térképet.
Félek a holnaptól, és méginkább a holnaputántól. De mély levegő: megy ez. Nem futamodunk meg a kihívásoktól. De ilyenkor bezzeg hova mászik az önbizalmam? Miért nem hiszem el magamról, hogy meg tudom csinálni? Hogy képes vagyok rá. Hogy megvan bennem az, ami ehhez kell.
Görcs.
Félek tőle is. Mert szeretem őt, de csak megbántom folyton. Nem szándékos. Egyáltalán nem, sőt. De egyszerűen nincs időm rá, nincsen, pedig úgy szeretném, ha lenne. Mert fontos nekem, és ezt nem tudom neki bebizonyítani. Pedig szeretném. Szeretném ha elhinné. Nemcsak elhinné, tudná is. És érezné is. De ez egyelőre kivitelezhetetlen. Jaj, miééért?
Az meg. Az. Tudod. Hát az meg lebeg. Áll. Kavarog. Nem tudom, mi van. Nem tudok semmit. És ez zavar. Nagyon zavar. Nyilván megvan az oka. Nyilván tudom is, hogy mi az. Hogy ki az. De mintha egy darab kiszakadt volna az életemből. Mintha elnyelte volna a mélység, a csend. Nem tudom, nekem miért jelentett ez az egész annyit. Azt se, hogy tulajdonképpen mit is jelentett. De most, hogy nincs, a szívem helyén valami idegesen zakatol, vonyít, üvölt.. üvölti, hogy meg fog szűnni. Bejelentette a csődöt.

hide

Hidden are the things you need to find.
Hidden is your soul, hidden is your mind.
Hide and seek, seek than hide.
Hide your madness, never fight.

Where are you hiding?

szikra

ha mást nem, egy valamit biztosan tettél velem: újra megtanítottál írni.

xmas

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.

Wass Albert

pamm

Félelmünknek márpedig hangot adni nem szabad!

amikor

Amikor már csak a nullák villognak sorban, amikor már nem nézel hetekig. Amikor már ha mesélek valamit, válaszod egy saját történet, melynek köze sincs az imént hallottakhoz. Pedig nekem szükségem volna rád. Volt rád. Amikor már nekem sincs kedvem válaszolni. Mert te sem válaszolsz. Amikor már nincs kedvem segíteni. Mert te sem segítesz. Amikor már nicns kedvem hallgatni se. Mert te sem hallgatsz. Amikor már nem is érdekel. Mert téged sem érdekel. Amikor már a egész látszat fennmarad. Ugyanmár. Látszat? Az sincs. Amikor már nem vagyok része annak. És amikor ez már nem érdekel. Mert téged sem érdekel. Ide jutottunk. És amikor én még így is boldog vagyok. Mert te is boldog vagy.

Na akkor már sok minden változott.

gyere

Kis apróságok mutatják csak meg igazán, hányadán is állunk. Hogy valami elmúlt, és valami új került a helyébe. Hogy ami olyan tökéletesnek indult, az néhány hónap alatt kifújt, nem volt benne több. Nem gondolom, hogy miattam van. Bár tény: harcolhatnék érte. Mondhatnám, hogy más vagy, hogy szó szerint elment az eszed. Hogy megbolondultál, megbolondítottak. Hogy nem az vagy, akit megismertem, nem képviseled azt, amit valaha képviseltél. Nem harcolok, mert ez nem az én háborúm, hanem a tied. A te legbelső küzdelmed. És tudom, hogy nyerni fogsz, mert ismertelek, nem sokat, de eleget. Láttam, amit kellett, éreztem, amit lehetett. Tudom, ki vagy, és azt is tudom, hogy ez a valaki most nagyon messziről nézi az idegent, aki a testedben él, és nyugodtan várja, hogy visszatérhessen közénk, majd ha ez a kis közjáték végetér. És én is várom már. Addig nem bántalak. Nem tudnál velem úgyse mit kezdeni. Egyszerűen köd van, őrület, amikor nem érted az igazat, mert nem akarod látni a valóst. De várok. Türelmesen. Mert megéri Rád várni, az igazi Rád!! Lassan gyere vissza, hiányzol.
Addig viszont sajnálom, hogy hideg vagyok. Nem érted. Mert te most bennem látod a másságot. A hibát. Szerinted én változtam meg. De ez így helyénvaló. Nem haragszom ezért.

Csak úgy:

"Egyszer egy hatalmas varázsló el akart pusztítani egy hatalmas királyságot,ezért megmérgezte a kutat, ahová inni jártak az emberek.
Aki ivott a vízből, az megőrült.
Másnap reggelre az egész lakosság ivott a kútból és megőrült, a királyi család kivételével, mert nekik saját kútjuk volt, amelyhez nem fért hozzá a varázsló.
A király aggódott a népéért, és próbálta kormányozni őket: egy sor biztonsági és egészségügyi rendeletet hozott. De a rendőrök és a felügyelők szintén ittak a mérgezett vízből, így hát értelmetlennek tartották a király rendeleteit, és nem voltak hajlandóak betartani őket.
Amikor a lakosság értesült a király rendeleteiről, mindannyian egyetértettek, hogy a király megőrült, és ezért ír ilyen sületlenségeket.
Sőt összegyűltek a palota előtt, és teli torokból kiabálva követelték, hogy mondjon le. A király elkeseredett, és kész volt elhagyni a trönt, de a királynő megállította, és azt mondta:
"Most pedi odamegyünk a kúthoz, és mi is iszunk belőle.Akkor olyanok leszünk, mint ők."
És így is lett: a király és a királynő ittak az őrület vízéből, és nyomban zagyvaságokat kezdtek ebszélni.Az alattvalóik pedig meggondolták magukat: olyan bölcs királyuk van- miért ne kormányozhatná továbbra is az országot?
Az országba visszaköltözött a nyugalom, bár lakói egész másként videlkedtek, mint a szomszédaik.a király pedig békében uralkodott élete végéig."
(Paolo Coelho: Veronika meg akar halni)

más

Egyszer volt, hol nem volt, voltam egyszer én. Voltak terveim, vágyaim, néha úsztam, néha eveztem csónakom. De mindig tudtam mi a cél. S a cél mindig változott. Mindig előrébb került, hogy én is haladjak. Hogy miután elértem valamit, ne telepedjek le pihenni, hanem igenis menjek, menjek tovább, soha nem megállni, hajtani, úszni, evezni, mászni, futni, kifáradni. De fel nem adni.
Tervek, célok kellenek. Kellenek, hogy az életet meg lehessen élni. Nem egy kell, nem kettő. Sok-sok ezer, sok különböző, s az még jobb, ha ütik egymást. Mert kell B terv is, nem csak A. Meg hát, ha már megvan A, miért ne mehetnénk B-ért.
Szeretek élni, bár sokszor nem értem az egészet. Boldog vagyok, kétségtelen. Elérem, amit akarok, szinte kivétel nélkül, mindig. S ez önbizalmat ad, s még több célkitűzést. A jövőbe tekintve viszont mi lesz? És hogyan? Olyan furcsa, olyan képlékeny. És mégis: csak rajtam múlik. Senki máson. És valójában azt kezdek az életemmel, amit csak akarok. Megélni, átélni, kiélni. Felélni.

Néha úgy gondolom, őrült vagyok. Őrült. Bolond. Más. Mert ezek leginkább szinonimák az én kis szótáramban. Szeretek más lenni, szeretnék más lenni. Túl sokszor használom: "az emberek hülyék" mondatot. De olyan igaz. S én is ember vagyok, s én is hülye vagyok. Sokszor. De igyekszem. Igyekszem más lenni, bolondabb, őrültebb, ha úgy tetszik. De nem hülye. Annyian követik ugyanazt a sémát. Ugyanúgy élnek, ugyanazokat a szavakat használják. Ugyanúgy nevetnek, ugyanúgy sétálnak az utcán. Ugyanazt álmodják - mind éjjel, mind nappal. Ugyanúgy kelnek, ugyanúgy élik meg (megélik egyáltalán?) a napjaikat, ugyanúgy telnek az éjszakáik. Ugyanúgy nevetnek és ugyanúgy sírnak. Ugyanazokért az okokért. Ugyanazt tartják jónak és ugyanarra mutogatnak ujjal. Ugyanúgy öltözködnek, ugyanazok a szokásaik. Ugyanazokba a bulikba járnak, ugyanazokkal az emberekkel. Ugyanazokat a könyveket olvassák, ugyanazokat a filmeket nézik, és ugyanabban a kávézóban beszélik ki ugyanolyan életüket. Én is ugyanilyen vagyok. Mert az ember kénytelen ugyanilyen lenni. Mert ez egy ilyen világ, egy ilyen társadalom, egy ilyen emberiség.
De sosem a külsőségek számítanak. Kívülről lehetünk ugyanilyenek, élhetünk ugyanilyen életet. De a látszat bizony néha csal. És mi ezt tudjuk. Az a bolond, őrült faj, akik elvesznek az ugyanilyenségben, de mégis tudjuk, kik vagyunk. Hogy mi mások vagyunk. És ez pont elég.

get

Getting there.
Getting close.
Getting it!
:)

fecske

Nem tudom mi lelt engem - szárnyalok. Ha elindulok egy úton, már nem tévedek el. Célba jutok. Sikerült. Mert sikerülnie kellett. Nem tudom, mi lesz, hogyan tovább, de egy cél pipa. Sőt. Azt hiszem kettő. Adjunk neki egy felet.

Imádom az érzést, amikor sétálok sz utcán vagy ülök a metrón a sok bamba, unottfejű, depressziós ember mellett-között, és egyszercsak elnevetem magam, mert egyszerűen csak. Mert jó minden, mert kerek, egész. Mert boldog vagyok. És mert egy kicsit bolond is. És ezt szeretem.

Mégegyszer elolvastam a Veronika meg akar halni c. könyvet. Másodszorra is majdnem ugyanolyan élmény volt, sok apró részletre felfigyeltem, amire elöször nem. Nyilván, már tudtam a végét, így az nem volt meglepetés. De mégis. Az a könyv zseniális. Az első könyv, amit többször olvastam el.. És alig egy hónap telt el a két olvasás között.

Van nekem is egy saját világom. Csak -valami hatására- úgy tűnik az én kis saját álomvilágomat most valósággá tudom váltani. Ma megálmodom, holnap megtörténik. Ez most túl jó így, félek, egyszer elmúlik, és újra marad az örökös álmodozás. És mégis. Kihasználom, amíg csak lehet. Félelmetes. Félelmetesen jó.

"Úgy akarom élni az életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják."

A mondat első fele stimmel. Az elvárásokat pedig már kezdem lepergetni magamról. Olyan régóta dolgozom már azon, hogy ne érdekeljen a köz. Miért kéne olyannak lenni, amilyennek ők elvárják? Miért kéne normálisnak lenni? Egyáltalán mi a normális?
Amit a köz elfogad.
Én nem akarok egy lenni a sok sözül. Én más voltam, vagyok, leszek. És ez így jó.

Nem tudom, éjjel álmodtam-e. Tényleg nem tudom eldönteni. Azt hiszem nem. Azt hiszem, valóság volt.
Kiderül...

őrület

Lehet megbolondultam. :)

start

Rég jártam itt. De nem voltam magam, magamnál, nem tudtam, mi van. Most se tudom. De itt vagyok. És írok. Hiányzott.

Újra van valami. Valami izgalmas. Valami bizsergés. Valami, ami már rég járt életemben. Nagyon rég. Valami, amire várni kell, és amire -bár belehalok - jó várni. Kivárni. Tudom, hogy meglesz. Tudom. Érzem. És ez más lesz. Erre vártam már rég. Erre vágytam már rég. S el fog jönni. Nem is olyan soká. De azt a kicsit ki kell várni. Izgatottan, feszélyezve... boldogan. S bízni kell. No meg mosolyogni. Csak önmagam lenni. Aki vagyok. Hol jártam az elmúlt időben? Bizony, néha még én is eltévedek. Megjöttem. És velem más is érkezik. Már ideje volt.

I had my one-night-only's and couple-night-only's. Its time to move on.. I am so ready.

But
I have to admit
I am scared a little.

I really want this to happen. I hope I will not ruin it. Stop. and also: Start.