Tik.Tak.

Várni valamire, ami talán sosem jön el. Várni, és remélni, hogy eljön. Mert eljön, ugye?
Várok, és közben idegesen nézem az órát, zordan kattognak a másodpercek, már-már zavaró zakatolásuk. Tik. Tak. Tik. Tak. Megállás nélkül. Tik. Tak. Az egész testem bizsereg, ráz a hideg - bevallom, kicsit izgulok. Mert félek, hogy nem jön el. Mert félek, hogy eljön, de aztán gyorsan el is szalad. Mert félek, hogy eljön, de nem lesz olyan. És leginkább félek, hogy eljön, és olyan lesz, és... és akkor mi lesz? Akkor hogyan lesz? Akarom én, hogy eljöjjön? Vagy csak szeretek vágyódni a megszerezhetetlen után? Szeretek-e szenvedésemben hemperegni? És szenvedve boldognak lenni, boldognak látszatni önmagam, játszani a hideget, a magányost, a nyugodtat? Önmagamat éltetem-e boldog szenvedésemmel, vágyódásommal, hamis érzelmeimmel? Hamisak? Igazak? Mi az igaz?
--Azt hittem, legalább önmagamat ismerem.--
Tik. Tak. Múlik az idő, s erre vészesen figyelmeztet a kattogás, mely végérvényesen belevéste magát lényembe. Ha az idő megállna, bennem továbbra is zengene a kattogás. Tik. Tak. Eljössz-e ma, eljössz-e holnap, eljössz-e egyáltalán? Várjak még, vagy kattogjak túl, kattogjak tovább az élet sínjein? És ha várjak, meddig várjak? Mire várjak?
Korán van még? Vagy már túl késő?
Túl késő? Mihez? Sosem lehet túl késő..

Tik.
Tak. Végítélet következik.

Wait for it.

Tik. Tak.