Csak játszunk és játszunk, trükközünk és taktikázunk. Elég! Elég a bábokból, elég az álarcokból.
Its over. Get over it. And grow up.
Mert nem tudod, mivel játszol. Mert már kiléptünk a gyerekszobából, itt már bizony következménye is van tetteinknek. Odabenn a szobában hiába ütöttük egymást párnákkal, hiába verekedtünk, harcoltunk, ott nem fájt semmi, a játék hevében senki sem érzi a fájdalmat. De ez más. Itt minden élesben megy. Itt úgy is fájdalmat tudsz okozni, hogy egy ujjal sem érsz hozzám. Itt már szavakkal is bántani lehet, nem csak tettekkel. És legtöbbször a némaság a legerősebb fegyvered. Mert látod? Ami a gyerekszobában csak játékpisztoly volt, vízipuska, az idekinn már igazi sebeket ejt.
Légy óvatos. A játszótér csatatérré alakult. És mi észre sem vettük a változást..
2009. január 11., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
Are we going to this or what? :)It's a funny world we live in - patience and silence could cause the most devastating damage in one's soul.
And you're right. It's time to put down those guns.
Make love, not war charleston!
--->
Megjegyzés küldése