annyi mindent mondanék. de nem tehetem. mert nem tudom hallanád e. hogy a teljes valójában fognád e fel. vagy csak maszlag lenne. nem tudom, várod e. nem tudom, akarod e. nem tudom, fájna e. lehet felszaggatnám a régi sebeket. hiába takargatod, tudom, még nem múltak el. s a hegek még látszanak. miért takargatod? miért szégyenled? miért játszod meg magad? más vagy már.. azt hittem. de nem. ismertelek. a legjobban. s egy olyan ember, mint te, nem tud megváltozni. ilyenné. ennyire. nem. félre az álarccal. ne beszélj mellé. menekülsz, de mindezt egyszer hallanod kell. nem bujkálhatsz örökké. sem előlem, sem az álarc mögé..
megtalállak egyszer, s rádzúdítom, mit tudnod kell. utólag bár, megkésve, de jól átgondolva, és mindent számba véve, mindent megbocsátva.
csak legyél már önmagad.
2008. július 31., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése