2008. július 9., szerda

boldog születésnapot..

Nem tudom mi lesz. De félek. Mert messze van. Idegenekkel. Ellenséggel. Tudom, hogy ezek nem csupán délibábok. Létezik. Öl. Vigyázz!
Hazajön. Muszáj. De mikor? És hogyan? Mi lesz a szemeiben? A szívében..
Félek.
Úgy tűnik, ez most más. Erősebb. Lehet, csak a távolság miatt. Vagy mert én bennem is változott valami. Már én se tudok úgy ránézni. Már nem tudok olyan könnyen felejteni. Nem tudom elnézni neki.. Ez már a sokadik.. Egyszer csak betelik a pohár.. a szívem fájdalommal. Miért kell bántani?
Nem érdemlem meg. A szivem, a lelkem, a testem, az életem.. mindenem a Tiéd. Mindenem neked adtam. S te csak megalázni tudsz. Lassan nem fogja megérni ez az egész. Akármennyire is fáj. Lassan több gyűlöletet kapok, mint szeretetet. Csak tudnám, miért?
Nem akarom, hogy változtass magadon. Sosem kértem. Nem értek egyet azzal, ahogy élsz. De a te életed. És én nem fogok beleszólni. De igenis változtatnod kell azon, ahogy velem bánsz. Mert ez igy nem megy tovább. Nem tudok szemet hunyni többet. Nem érted?
Az életem végre mederbe került, végre sugárzom, végre élek. Végre nevetek. Öszintén. S te.. mintha te jobban szerettél volna, amikor egy darab rongyként éltem. Amikor nem volt akaratom, nem voltak vágyaim.
Te vagy az az ember, akinek akármi vagyok, akármit csinálok, és akárhogyan, azt kellene éreztetned velem, hogy tökéletes vagyok, tökéletes amit csinálok.. Ehelyett te vagy az egyetlen, aki úgy bánsz velem, mint egy senkivel. S mivel a szememben Te vagy a minden, mivel te vagy az életem.. Hát köszönöm szépen, de pont úgy érzem magam, mint egy senki. Neked köszönhetöen.




a francba már. tönkreteszel. nem birok enni, inni, aludni, ébren lenni, nem tudok már menni se. se sírni. s még igy se.. nem tudlak nem szeretni. pedig úgy gyűlölnélek. bárcsak.

bár valaki elmondaná neked, hogy mit fogsz elveszíteni. mert te fel sem fogod.. soha, senki nem fog téged igy szeretni. igy, ahogy én. mert én lehozom neked a csillagokat, ha kéred. elmegyek a világ végére érted.. vagy veled, ha úgy kell. soha nem fogsz még egy ilyet találni.. mint én.. aki behunyja a szemét, bármit csinálsz, aki önzetlenül szeret, aki ennyi fájdalmat elvisel, csak hogy veled lehessen. vedd már észre magad. vagy vegyél észre engem.. mert a végén túl késö lesz.


olyan rég nem mondtam ilyet, s ma mégis: bár beteg lennék, bár jönne a halálközeli állapot.. - és akkor talán, talán feltünne neked. akkor talán észrevennél. akkor talán rájönnél, hogy nem igy kéne.. talán rájönnél, hogy szeretsz. mert tudom, hogy a magad módján szeretsz. de talán rájönnél, hogy másképp kell. rájönnél, hogy fontos vagyok neked. rájönnél, hogy nem akarsz elveszíteni. rájönnél, az utolsó pillanatban ugyan, de rájönnél mindenre. csak ne legyen túl késő.
nem tudod mióta nem gondoltam a gyógyszeresdobozra. s ma mégis. miattad.

azt hiszed viccelek. azt hiszed zsarollak. sosem zsarolnálak. felesleges is. jól tudom. ismerlek. túl jól ismerlek.. ez nem zsarolás. egy élöhalott utolsó sikolyai ezek. halovány hangok. amiket vagy meghallasz.. vagy nem. vagy érdekel.. vagy nem. vagy kellek neked még.. vagy nem.

ugy megérdemelnéd. ugy megérdemelnéd... hogy elhagyjalak. de nem csak úgy. megérdemelnéd, hogy elhagyjak mindenkit.. örökre.. mert az talán megtanitana. mert az igenis fájna neked. ha már más nem fáj. te érzéketlen. az megtanitana téged arra, hogy jobban becsüld amid van. amig van.. nagyon kevés idöd van hátra, hogy joátegyél.. jóvátegyél mindent!!

nem fogok elmenni. örökre, mindenkitöl nem. hiába lenne ez a legnagyobb büntetés az élettől - neked.

bár valaha is érdekelne annyira, hogy elolvasnád amit irok. rolad. neked. de sosem érdekelt.

boldog születésnapot. remélem azok az idegenek nagyon meghitt partit csapnak. neked.
nem számit, hogy egy éve készülök rá. nem számit, hogy nekem számit. nem számit semmi sem. nem számitok neked..

mi lesz igy... félek.

Nincsenek megjegyzések: