2008. július 17., csütörtök

mindig

szemethunytam. egyszer. kétszer. ötször. százszor. de talán megéri. mert boldog vagyok. mert sokszor fáj. kicsit. aztán öröm van. boldogság. nagyon. most is. szeretem. benne van a levegöben. érzem az illatát. elfelejtettem már minden rosszat. nem is történt meg. befoltozzuk a lyukakat. megbeszéltük. és boldogok leszünk. talán mindörökké. talán nem. de nem is számit. csak még ne legyen vége. még van mit adnom neki. még van mit kapnom töle. még van munka és még van öröm. még szeretem. még szeret. még sokáig? remélem.
mert ö mindenem. még mindig. az élet maga. s a szakadék szélén az ember ezt méginkább észreveszi. s amikor megmozdul a föld, s hullani tünnek a csillagok. megfogja karom. s én nem eresztem. mert ö az enyém. ö az én életem. s marad is. még. akarom. csak róla szóljon minden. rólunk. de róla. neki adnám mindenem. amim csak van és amim csak lesz. mindig.

Nincsenek megjegyzések: