igazi

Az emberek rosszul kommunikálnak. Mindenről beszélünk, csak arról nem, amiről fontos lenne. S emiatt folyton elmegyünk egymás mellett. Mintha vaksötét lenne. Mintha némák lennék, süketek és vakok. Mintha mindenki más nyelven beszélne, mindenkinek meglenne a saját maga jelrendszere, amit senki más nem érthet meg önnön maga kívül.

A másik nagy gond meg, hogy nem merünk kommunikálni saját akaratunk szerint. Félünk, hogy nem tárhatjuk fel belsőnket, nem mutathatjuk meg ennek a koszos, romlott világnak, mi is lakozik bennünk. Inkább csak csendesen kullogunk a többi korhadt ember után, s vigyázunk, valaki fel ne ismerje bennünk a mást. A valóst. Valaki le ne tépje álarcunkat. Ennek a bálnak sosem lehet vége.

Nem merünk kommunikálni, mert félünk, vágyaink elfogadhatatlanok. Összeférhetetlenek az evilági sémákkal. De ki állította fel ezt a rendszert? Hiszen senki sem önmagát mutatja. Hazugságban élünk mind. Mindenki hazudik, csak hogy jobb legyen. Hol vannak az igazi szavak? Az igazi emberek?