Fal

Az ember életében rengeteg sok fallal találkozik. S ha ezeket a falakat megmássza, átugorja, akkor tovább léphet az élet egy következő szintjére. S persze ahogyan mi is növünk, a fal magassága is egyre csak emelkedik.. S ahogy ez lenni szokott, minél magasabb szintre jutunk, annál többet kell küzdeni az akadállyal, amely a két pályát elválasztja.

Messziről, nekifutásból indulok a fal felé. Ebből a távolságból a fal inkább csak egy kis emelkedönek fest. Ez lenne az akadály? Ugyan már. Nevetve átlépek rajta.. Inkább nem is futok, minek fárasszam magam, majd a következő akadálynál. Mit sem sejtve indulok meg a kis "emelkedő" felé.. Ám ahogy közeledek, egyre torzul a kép.. Megemelkedett az emelkedő.. S ahogy ott állok előtte, felettem tornyosul a fal, rá kell jönnöm, hogy távolról minden másképp látszik.. Ezt bizony nem tudom csak úgy átlépni.
Sebaj.
Visszasétálok a kiindulópontba, s közben erőt gyűjtök.

Meg tudom csinálni.

Újra ott állok a messzeségben, a kis emelkedőt figyelem. Milyen csalóka! Nembaj, mostmár tudom mivel állok szemben. Meg tudom csinálni. Nagy lendülettel indulok neki, futok, futok a fal felé, már érzem a következő pálya szelét... De jaj! Hirtelen megint ott állok az óriás fal előtt, mely komoran tekint le rám.. Hidegen, kissé szemrehányóan odaveti: Úgyse tudsz átugrani.

Abban a percben igazat adok neki. ÉN nem vagyok erre képes. Fejem lehajtva kullogok vissza a szint bejáratához. Az előző fal, amelyet már megmásztam, büszkén tekint le rám. Vidám színekben pompázik, s boldogságot sugall. De csak erről az oldalról. Mielőtt átugrottam volna, az is csak egy magas, szürke, hideg kőhalmaz volt. Azelőtt az is kinevetett gyenge próbálkozásaim miatt. Azelőtt az is azt állította, nem tudom őt leküzdeni. De sikerült, és azóta becsben tart, azóta ő már másképp tekint rám.

Gondolataim elkalandoztak, arra észleltem, hogy ott állok a vidám, büszke fal előtt. Ha őt meghódítottam, miért ne tudnám ezt is? Itt az én időm.

Ismét magabiztosan, erőm teljében vágok bele a küzdelembe. Tudom, ezúttal sikerülni fog, sikerülnie kell! S futok az akadály felé.

S ha nem sikerül, nem baj. Egyszer csak elfárad a fal is. Én nem adom fel. Addig futok.