Mert néha igenis meg KELL szegni a szabályokat. Anélkül nem lehet teljes életet élni. Folyamatosan korlátok, a saját korlátaid közé szorítva..
- one must go mad after awhile -
Igenis mostanában megpróbálok tudatosan élni. Tudatosan cselekedni, beszélni, néha talán érezni is. Néha igenis bebújok egy álarc mögé, máskor azt levetem, s egy másik maskarát öltök. És ez nem kétszínűség, nem hazugság. Ez tudatosság. Egyszerűen felmértem az életem különböző területeit, azt, hogy hol, mit várnak el tőlem, s letisztáztam magamban, hogy én hol, mit szeretnék elérni. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyszer megtörtént a tisztítás, aztán soha többbet, egyszercsak elavul, s akkor már nem ér semmit. Ez egy folyamatos dolog, akár naponta többször is végbemegy. Kicsit úgy is el lehet képzelni, mint egy amolyan megvilágosodást. Illetve.. a megvilágosodás az ember életében csak egyszer történik meg - ha egyáltalán megtörténik.
De velem megtörtént.. nem is olyan régen. Mikor dekódoltam életem rejtélyeit, mikor rájöttem, mennyivel többre megyek, ha alkalmazom a megvilágosodás által felismert tudatosságom.
Hát így élek most. Naponta többször felteszem magamnak a kérdést: Hova tartok? Hova is akarok eljutni? S felöltöm a célhoz vezető útra való legmegfelelőbb maskarát.
És könnyebb így élni, higyj nekem! Hiszen ha magadon kiigazodsz, az egész világ bonyodalmát fejted meg. Hisz Te vagy saját világod közepe, ilyen egy egoista világban élünk. S míg magaddal nem vagy tisztában, nem várhatod, hogy kiismerd a többit. Mert, vigyázat, klisé, de mindenki magából indul ki.
Hát akkor ki is indulnék önmagamból:
Nem lehet, képtelenség folyton ezen tudatos szabályok alapján élni. Mert az embernek néha szüksége van a szabadság érzésére, hogy ne álljon folyton két lábban a földön. Igenis, rugaszkodjon el, s tanulja meg azt is, milyen repülni, szállni a végtelen egen. Amikor nem tudod hova tartasz, nem tudod épp hol vagy, azt se, hogy most akkor madár vagy, vagy ember? Csak repülsz és élvezed, ahogy a langyos levegő simogat.. A messzeségből figyeled az embereket, a földi eseményeket, tudod, hogy fontosak, hogy foglalkoznod kéne velük, s a világgal, de akkor, ott a magasban senki és semmi nem számít, csak az, hogy boldog vagy, hogy élvezed.
S egyszer úgyis belédcsap egy villám, s rákényszerít, hogy visszatérj a földre.
S akkor majd újra végzel egy tisztítást, újraértékelsz mindent, de már minden más lesz, mert a repülés szabadságának érzése már más emberré varázsolt.
S akkor jönnek az új renszerek, új szabályok, új tudatok. És sétálsz tovább különböző ösvényeken, mígnem, egyszercsak újra hiányozni fog a lebegés.
Ne ragadj be korlátaid közé, ne ragaszkodj hozzájuk.
Believe me, there's so much more UP there!
Go, fly!
2008. október 23., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése