http://index.hu/bulvar/2010/
Szoval ez tortent tegnap. Melindaval beszelgettem, nevetgeltunk, stb - boven volt mirol csacsogni, ezer eve nem sikerult osszehozni az online-randevut. Egyszercsak hirtelen komor lett es mondta, hogy egy ismerose irt neki epp: volt ma egy repulogep szerencsetlenseg a harmadik keruletben es egy jo baratja meghalt. Megneztuk a mar halott srac facebookjat (eleve morbid) - ugy tunt a hir meg senkihez nem jutott el.. 24 eves volt, sok kozos ismerosom volt vele.. Mar akkor durvan erintett, hogy "ennyi az elet"..
De inkabb elnavigaltam az oldalrol es hagytam magam masra gondolni.
Kesobb Edinaval skypeoltam. Borzaszto sokat nevettunk, politizaltunk -- azon pedig nagyobbakat nevettunk.. Aztan kerdeztem tole, hogy hallott e a balesetrol. Elkezdtunk rola beszelni. Nezegettem a sraccal a kozos ismeroseimet es egyszercsak rossz erzesem lett.. Volt egy kozos ismerosunk, akinek repulo volt a profilkepe.. egy ilyen repulos srac volt.. Moriczos volt, evfolyamtarsak voltunk 4 even at. Nem voltunk kulonosen joban, de ismertem.. A tegnapi cikkben meg nem voltak nevek, igy elkezdtunk vadul keresgelni forumokban.. T. Tamas, a repulogep tulajdonosa, 22 eves..... Mara mar kint van a kepe is..
A masik srac facebookja azota tele van RIP-pel, meg "nyugodj bekeben"-nel, meg fotokkal es videokkal (fura, hogy a facebook tovabb el.. ennyire az eletunk resze.. facebookon hagyjuk neki az utolso uzenetunket??)
Az evfolyamtarsamrol szerintem nagyon kevesen tudnak meg a sulibol.. Bar ahogy nezem, mar terjed a hir.
En csak nezek ki a fejembol.. ennyi az elet.
Egyik pillanatban meg eleted egyik legjobb napja van, a haverjaidat fotozod egy repulorol, repulsz!! Repulsz, mint ahogy akar minden egyes nap teszed.. Mint ahogy mas a kocsijaval szaguldozik az orszaguton, vagy bicajaval gurul a rakparton. Este hivatalos vagy egy buliba, jovoheten balaton sound, tele van az eleted elore tervekkel, mindennel.. es egyszercsak mindegy, mit terveztel estere, mindegy, milyen fontos dolgod lenne holnap, jovoheten, mindegy, hogy nem takaritottal ki otthon vagy hogy osszevesztel a testvereddel vagy nem fizetted be a telefonszamladat.. vege.
Ugy dontottem, ugy kell elnem minden egyes napom, hogy barmikor vege lehet. Ez amugy klise, meg tipikusan olyan mondat, amit az ember kirak a facebookra a magamrol rovatba.. De en most ezennel megfogadom, hogy igy fogom elni minden egyes napom.
Igyekszem nem felbehagyni semmit. Nem hazudni senkinek, soha. Nem veszekedni, nem rosszban lenni senkivel. Igyekszem minden napomat ugy elni, hogy amikor este lefekszem, akkor azt mondhassam, hogy ma tenyleg mindent megcsinaltam, es mindent jol csinaltam. Ma akar vege lehetne mindennek es akkor sem lenne gond. Akkor sem sajnalnam. Mert jutott idom mindenre.
Ha valaki bemenne a szobamba, rendet talalna es nem kuplerajt. Ha valaki be akarna fejezni a munkamat, el tudna igazodni az eddigi munkam alapjan. Es nem szabad magamban tartanom semmit sem, mert lehet, sohasem lesz lehetosegem kimondani.
Tegnap este imadkoztam ertuk.. Probaltam elkepzelni, hol lehetnek most. Mennyorszagban? Vagy ujjaszulettek? Vagy csak.. feketeseg? Szimplan vege? Vajon, ha mennyorszagban vannak, hallanak most engem? Ahogy roluk beszelek, roluk irok? Ahogy kerem a fentieket, hogy vigyazzanak rajuk? Vajon fentrol latjak, hogy a barataik szepen sorjaban kirakjak facebookra a fekete zaszlot? Vajon ugy haltak meg, hogy minden kerek volt az eletukben? Vajon azert haltak meg, mert amit el kellett erniuk az eletben, azt mar elertek? Vajon teljes volt az eletuk? Vajon mit hagytak hatra?
Vajon mit gondoltak a zuhanas pillanataban? Tudtak, hogy vege? Vajon hogyan neztek egymasra az utolso pillanatban?
Ezt a kepet nem tudom kiverni a fejembol.
Tegnap ejjel nem sokat aludtam...
Eggyel kevesebb ismeros. Harommal kevesebb elet. Vajon mi marad beloluk? Fenykepek, videok, emlekek? Ennyi? ennyi az elet??
nyugodjanak bekeben.
1 megjegyzés:
Látom, hogy ez már egy régebbi bejegyzés, de én csak most olvastam. Egy ismerősöm mutatta. Igazából fogalmam sincs, hogy hogy talált rá egy nagyon hasonló esetre, mint amiben én voltam 1-2 hete...
Nekem is meghalt egy ismerősöm - a barátom egyik haverja. Nem ismertem különösebben, egyszer voltunk együtt bulizni, meg hallottam róla sztorikat. Egyik hétfő este kaptam a hírt, hogy Andris meghalt. Ráadásul ő is elég tragikus körülmények között. 20 éves volt.
Napokig nem tudtam másra gondolni, csak erre a srácra, bármit is csináltam - kakaót ittam, könyvet olvastam: csak arra tudtam gondolni, hogy ő már nem fog ilyesmit tenni. Nézegettem a Facebook-ját, ahol néhány nap alatt több száz ember búcsúzott el tőle (ez nekem is olyan fura volt. Hogy a Facebook túléli az embereket. De ha jobban belegondolunk, logikus is. Ez az egyetlen dolog, ami még úgymond kézzelfogható marad mindenki számára.)
Azon agyaltam, hogy senki nem ment oda hozzá, mikor már a földön feküdt, hogy megnézze, él-e még vagy már meghalt, tehet-e azért valamit, hogy megmentse az életét. Rosszul voltam a tudattól, hogy ennyi az élet. Egyetlen rossz pillanat, és megszűnsz létezni. És mások meg vidáman telefonálva mennek arrébb, nem is foglalkoznak veled. Annyira ijesztő.
Megjegyzés küldése