Roadtrip to University

Gondoltam itt az ideje, hogy megnézzem magamnak az egyetemet. A reggeli kelés még mindig nem erősségem, a 10:18-as, vagy a 10:40-es vonat helyett a 12:18-ast értem el :)
A vonatállomás nincs messze a szállástól. Csupán annyi a probléma, hogy fel kell szállnom az egyik metrora, menni egy darab megállót vele, majd leszállni, átszállni egy másik metrora és még egy darab megállót menni. Jó dolog, ha egy városnak 6 metrója van. Úgyhogy gondoltam nem éri meg tömegközlekedni, sétálok. Térkép a hónom alá, sapka, sál, kesztyű, nagykabát - irány Hasselt!
Mondhatom, büszke vagyok magamra, mert a térképet hamar zsebre is dughattam, anélkül is tök jól tájékozódtam. Útközben találtam egy kis botanikus kertet.. Értelmet nyert a szállásomhoz eső legközelebbi metrómegálló neve: Botanique. A kis parkba be is mentem, és pár percet élveztem a gyönyörű környezetet. Van ott egy tó, sok sok zöld minden, padok, egy szobor. Ácsorogtam volna tovább, de ment a vonat.. Úgyhogy elhatároztam, hogy ha jobb idő lesz, akkor ide fogok járni olvasni.
Ma egész jó idő volt, de lehet csak azért nem tűnt olyan nagyon elviselhetetlennek, mert volt nálam kesztyű és a sapkám a fülemet is betakarta.. :)
Egy negyed óra, húsz perc után meg is érkeztem az állomásra. Ott vettem egy Go Pass nevű bérletet, ami tíz útra jogosít fel Belgiumon belül 50 Euróért. Ha sima retúr jegyet váltok Hasseltbe, az 23 Euro lett volna. Úgyhogy tökmenő :)
Az állomáson, amíg a vonatra vártam (és izgultam, hogy jó peronon vagyok, jó vonatra szállok, jó minden-e..) odajött hozzám egy fiú kéregetni. Franciául beszélt hozzám, nyilván nem értettem, de egyértelmű volt, hogy koldul. Mosolyogva mondtam, hogy nem értem, erre megkérdezte: -"English?" - Bólogattam. Erre tökéletes angollal folytatta. Én nem hittem el, hogy aki így beszél angolul és franciául és amúgy flamandul is beszélt.. Annak koldulnia kell..
A vonat. Hm. Hát a vonaton élmény utazni. De komolyan. Két és fél emeletes.. Én felülre mentem, onnan jobban látni. De majd egyszer kipróbálom az alsó, meg a középső félszintet is.. :) Azonkívül, hogy nagy, kényelmes és tiszta, csendes is! Ennél még a combino is hangosabb! Nem hittem el! A út egy és negyed óra Hasseltig. Eljöttünk 6-7 belga kisváros mellett, többek között Leuven mellett is.. Hát azt hiszem muszáj lesz körbejárnom a környező városokat.. Csodálatosak egytől egyik!!
Az út alatt szinte végig olvastam Juju könyvét. Persze azért nézelődtem, csodáltam a tájat, megfigyeltem a körülöttem levő embereket. Furcsa volt, hogy Brüsszelből kilépve már mindenki flamandul beszél. (Fanni - flamand, aki török) Már épp kezdtem volna hozzászokni a franciához :)
Miután megérkeztem, egy nagy buszpályaudvaron találtam magam, de már láttam, hogy egy gyönyörű városkába érkeztem. Az egyetem honlapján azt olvastam, hogy a H2 vagy H3 busz jó nekem. 30 perc várakozás után befutott a H3-as busz, ahol megkérdeztem a sofőrt, hogy ez visz-e el engem az egyetemre, mondta, hogy nem, szálljak a 45-ösre. Hátjó. Szerencsére az néhány perc múlva megjött - pedig már kezdtem fázni. Megkérdeztem a sofőrt, hogy ez a busz visz-e az egyetemre, mondta, hogy igen. Kérdeztem hány megálló, és ekkor csinált valami gesztust, amiből azt vettem ki, hogy
a., nézzek körül és jöjjek rá
b., majd szól
Én a másodikra tippeltem, de amikor két megálló múlva megláttam egy hatalmas XIOS plakátot, akkor hirtelen leugortam a buszról. Illetve próbálkoztam, odafutottam az első ajtóhoz, hogy leszálljak, de itt az első ajtónál csak felszállni lehet, úgyhogy futás a hátsó ajtóhoz.. Ami alig akart kinyilni, de végül megoldottam, és elindultam a plakát felé. Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy az az épület az egyetem, mert egyáltalán nem hasonlított a képekre, amik a honlapon voltak. De bementem, és ott egy nő segített és eljutottam az adminisztrációra, ahol nagyon kedvesen fogadtak.
Jó időt töltöttem ott. Kitöltettek velem még egy adag formanyomtatványt, csináltak fotót az egyetemi menő kártyámhoz. Ez csak jövőhétre lesz meg. Ez a kártya feljogosít majd pl arra, hogy ingyen buszozzak Hasselten belül, vagy hogy könyveket vegyek ki a könyvtárból, és még mittudoménmire. Az óráimat akartam volna módosítani, de nem sikerült, mert nem volt bent az illetékes személy: a tutorom, Brigitte Leyten. Telefonon beszéltem vele, kedves hangja van :)
Miután jó sok időt eltöltöttem az adminisztráción, gondoltam hazavonatozom és kicsit bóklászom Brüsszel utcáin. De ott volt egy lány az irodában, aki felajánlotta, hogy elkísér az állomásig, és megmutatja közben, hogyan működik a tömegközlekedés, meg úgy mit kell tudni a városról. Kiderült, hogy majd az összes busz jó nekem, csak különböző helyeken kell leszállni róluk. Buszoztunk egy kicsit, majd bementünk a belvárosba. Van a kellős közepén egy apácazárda, ami nagyon szép és nagyon csöndes. A kertjében sétálgattunk kicsit, aztán mentünk a bevásárló utcába. Hm. Megmutatta Belgium egyetlen New Look üzletét, gyorsan vettem is magamnak egy szépséges pólót :) Hamár a fél ruhatáram otthon maradt.. :) Aztán a Media Marktban vettünk RJ45ös kábelt, így már hivatalosan, büszkén jelenthetem, hogy saját internetem van. :)
A lányt Cleonak hívják, és egy angyal. 3 órát volt velem, mindent elmondott, mindent megmutatott.. És elkérte az email cimem, és minden mindenben segít. Hihetetlen, hogy ilyen van. Az ég küldte őt :) Egyáltalán nem érzem magam elveszve! Azt is megtudtam, hogy Hasseltből Maastrichtbe (Melindámhoz) 1.50 Euróért jutok el busszal. Melinda, jövök!!
Végül fél6kor vonatra szálltam és visszajöttem Brüsszelbe. Séta haza.. de meggondoltam magam. Tudtam, hogy közel lakom a belvároshoz, és ahhoz a hotelhez, ahol októberben megszálltunk a NegoMoottal. Úgyhogy az ellenkező irányba indultam. Mentem, mentem az ismerős utcákon. És olyan volt, mintha hazatértem volna. Hihetetlen felszabadultam. Csak sétáltam egyedül, és nevettem és nem tudtam eltitkolni a boldogságomat. Megtaláltam a templomot is, amire emlékeztem. Kis Notre Dame. Zárva volt már, majd visszajövök hétvégén :) Ahogy végigmentem a bevásárlóutcán, odajött hozzám egy fiatal srác.. Az első ember, aki nem beszél angolul: "I am love you! Bisous, bisous, bisous??" Khm.. Mindegy, tovább mentem, tovább nevettem. Elmentem a gofris előtt, ahol Annácskával mindennap ettünk valami csodát. Persze már ez is zárva volt (itt minden bezár 7-kor). Aztán végig a csokizók mellett a főtérre. A főtér közepén pedig csak forogtam, forogtam, néztem a csodálatos épületeket! Onnan bekanyarodtam egy kis utcán, betértem vacsorázni a Quickbe, az itteni gyorsétterembe. Onnan pedig séta hazáig.
Hát ez volt a mai napom.
Holnap reggel megpróbálok kivételesen korán felkelni, elmenni havi bérletet csináltatni. Aztán munka! Igazi munka! Itt az ideje. Ebédelni lehet Jannal fogok - Jan Macedóniában volt trénerem, kedves kis belga fickó, de nem brüsszeli. Holnap viszont itt van a városban, úgyhogy megpróbálunk összefutni :)
Ma este 10kor konyhagyűlés. A második emelet lakói ugyanis egy konyhát osztanak meg, és hát most választunk konyhafelelőst, meg ilyenek. Izgalmas.
Most megyek, olvasok, konyhagyűlők, alszom.

Vigyázzatok egymásra, és emlékezzetek, hogy az élet fantasztikus!!

(Az utóbbi időben a két leghasználtabb szavam: csodálatos és fantasztikus.. Ez sokat elmond mindenről..)