Hát végetért. De nem kell bánkódni. Fantasztikus volt. Eszméletlen. Felfoghatatlan. És azt hiszem bíztan mondhatom, hogy újra a régi vagyok. Vagyis nem. Mert más lettem. De jobb. Imádok élni. Végre.
Akár ennyi is elég lenne. Mert nem mindig kellenek részletek. Mert nem mindig lehet részletezni. Mert az egész a jó. Az összesség. Az, hogy minden tökéletes. Hogy minden egyszeri és megismételhetetlen. Megannyi élmény, újdonság.
Nem vagyok szomorú. Mert bár a nyárnak vége, a suli szuper lesz. Mostmár biztos. Nagyon várom. Megtaláltam a helyem végre ebben a végtelenségben. Tudom, hova tartozom. Tudom ki vagyok. És azt is ki akarok lenni. S bár a célhoz vezető út ingatag és ingoványos, a sok kicsi ösvényen lehet néha majd eltévedek, de tudom hova kell érkeznem, s tudom, hogy el is fogok jutni oda. Én nem sietek. Én megélek minden pillanatot. Mert igy kell. Igy kellett volna.
Nem tudom szavakba önteni, mennyire nagyon jól vagyok.
Szeptembertől kórus, cserediákok, fősuli, csocsó, bulik, barátok, modellkedés, tanulás, énekórák, szerelem. etcetera. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése