Tanmese

Boldog nem születésnapot!

Idén a születésnapom elég nyomottra sikerült, talán az eddigi legsemmilyenebb nap volt az életemben. Ha nem köszöntöttek volna fel több százan a facebookon, akkor biztosan mély letargiába esek. Mégis valahogy bennem volt, hogy bár jól estek az online köszöntések, az emberek nagy része a bsz, hb, és satöbbi jókívánságait reflex-szerűen, leginkább ctrl+c, ctrl+v segítségével követi el nap mint nap. Az első ötletem az volt, hogy leveszem a szülinapom a facebookról, és akkor majd csak az köszönt fel, aki tényleg tudja, hogy mikor születtem. Aztán rájöttem, hogy az nem jó, mert ha még egy ilyen nyomi szülinapot át kell élnem, mint amilyen az idei volt, és még a facebook ismerőseim x %-a sem köszönt fel, akkor nagyon sok csokit kell megennem majd, hogy a boldogság hormon szintemet fenn tudjam tartani. A sok csoki meg hízást eredményez az én koromban már (kezdek öregedni, és kezdek rájönni, hogy engem se kerülnek el annyira nagy ívben azok a hírhedt kalóriák.. ). Mindenesetre kíváncsi voltam mégiscsak, hogy ki az a kevés ember, aki ismer annyira, hogy tudja, mikor kell felköszönteni. És mivel kis szerencsétlen vagyok, aki nem tud lemondani a fb köszöntésekről, mert fél, hogy akkor semmi sem marad (jó, nem kell kommentálni, tudom, hogy béna vagyok), ezért inkább új tervet szőttem: megváltoztatom a szülinapom és megnézem, ki az, akinek feltűnik. A hipercseles tervem már régebben megszületett, de aztán mindig elfelejtődött, mígnem idén húsvétkor történt valami roppant érdekes: egy kedves ismerősünk azt hitte húgomra és rám, hogy ikrek vagyunk (ez különösen meglepő mostanában, amikor az öcséim csak kopasznak becéznek, mert levágattam a hajam). A bókból kiindulva (mert természetesen egy ilyen kopasznak, mint én, jólesik, ha egy olyan gyönyörű aranyhajúval ikrezik le, mint a hugim) jött a kérdés, hogy akkor mikor üljük meg ikernapunkat. Ekkor újra előjött a fb-csel gondolata és kitűztünk egy időpontot egy hónappal későbbre. A dátum megtalálása kifejezetten nehéz volt, olyan nap kellett, amikor semmilyen "fontosabb" ismerősünknek nincs szülinapja, nehogy feltűnjön, hogy márpedig eddig nem ugyanaznap ünnepeltünk. A kitűzött dátum május 12 lett.

Közeledett a "nagy" nap, már előre jött egy két email: mid lesz neked 12-én, stb.

Aztán már éjfél előtt elindult a köszöntés áradat. Sok új ismerősöm felmentést kap most a leszúrás alól, hiszen még nem ismertem őket előző születésnapomkor. Persze van egy adag olyan ismerősöm is, akiknek én sem tudom a születésnapját, ritkán találkozunk, valószínűleg valami önkéntes munka keretei között találkoztunk és csak hébe-hóba facebookon tartjuk a kapcsolatot. Természetesen ezektől az emberektől sem várok el csodát, nem kell tudniuk a szülinapom. Még az sem baj, hogy 5 hónapja is felköszöntöttek, manapság olyan gyorsan halad az idő, felgyorsult minden, nyilván ez sem lehet gyanús. Az már furcsább, hogy voltak, akik mindkettőnket felköszöntöttek hugommal. Ikrek, ismétlem, nyilván nem vagyunk, meg érdekesség talán, de eddig sosem egy napon ünnepeltünk. Mégis akadtak, akik bedőltek ebbe is. Aztán voltak a szomorúbb esetek, amikor olyanok köszöntöttek fel, akiket lassan már egy évtizede ismerek. De az embereknek annyi mindent kell manapság észben tartani. Nem fér bele minden. Szerencsére azért a közeli igaz barátaimba vetett hitem nem rendült meg, de sajnos hugom facebookján meg-meg jelent egy-egy nagybarátnőjének a jókívánsága.. szomorú látvány, amúgy.

Persze arra is rájöttem, hogy valószínűleg én is beleesnék ugyanebbe a csapdába rengeteg ismerősömmel kapcsolatban. Úgyhogy amikor legközelebb egy reptéren ragadok hosszú órákra (mint most), akkor majd szépen kiírom a fontos ismerőseim születésnapját a naptáramba és akkor nem fogok tévedni :) Mert az emberek vakok és robotszerűen működnek és mindent elhisznek manapság, amit eléjük pakol a facebook/vagy szimplán az internet.

Azért a csúcs sztorit megérdemlitek, ha már végig olvastátok:

Volt barátom beállított hozzánk egy rózsával. Én nem voltam otthon, csak anyukám.

- A rózsát nekem hoztad?

- Nem, Lizának, születésnapjára

- Lizának születésnapja volt?

- Igen, tegnap.

- A Lizának születésnapja volt?

- Igen, még kaptam róla emailt is.

- Emailt?

- Igen, a facebook küldte.

- A facebook küld emailt.

Megmutatja anyukámnak az emailt.

- Te Jani, a Lizának nyáron van a szülinapja?

Gondolkodik.

- Nem, télen. Február 9.

- A 9 már stimmel.

- Január 9!

Nem tudja mit csináljon a rózsával. Szégyelli magát.

- Mostmár hagyd itt, januárban úgyse hoztál.

Csak 2 évig jártunk. Igaz, az csak két szülinap, az alatt nehezen lehet még megjegyezni :-)

Na lényeg a lényeg, én is ember vagyok, én is ugyanebben a rohanó, fura, online szerveződő világban élek, még édesapám és felesége eljegyzéséről is facebookról értesültem, hiszen a facebook a mai világ étkezőasztala, ahol összeül a család megvitatni a világ dolgait, csak itt többen elférünk... Szóval én is beleszaladnék ugyanebbe a hibába valószínűleg sok esetben, vakon, figyelmetlenül, rohanva.

De azért tanulságos, nem?

Mindenesetre köszönöm az alábbi embereknek, hogy nem dőltek be:

Gecse Gergő, Pakó Petra, Andrássy Tamás, Juju, Marleen, Fio, Cooper, Fanni, Mariann keresztanyu, Levi, Dinka, Csigó Tibi, Melus, Nyáry Fruji, Bakó Zsolti, RJ, Mándy Gabi, Hutvágner Zsófi, Martin Szabo, Kata, Réka, Kis Gergő, drága Bogim!

(nomeg a család.. :D)

Érdekes, hogy több esetben ott a horoszkóp "csere" buktatott le :)

Ja és akkor kis statisztika (unalmas egész nap Ferihegyen ülni)

Januárban 231-en köszöntöttek fel facebookon.

Májusban 219-en.

88-an köszöntöttek fel mind a kétszer.

29-en köszöntöttek fel mindkettőnket húgommal.

11-en ember köszöntött fel több, mint egy évtizedes ismeretség/barátság után.

3 fiú is felköszöntött, akinek igazán tudnia kellett volna.

3 sms-t is kaptam, mert vannak, akik nem fognak holmi facebook üzenettel felköszönteni :)

1 csokit is vettek nekem, de ez elfogyott, mielőtt eljutott volna hozzám, miután kiderült a turpisság.

10 perces pánikrohamot sikerült okozni jelenlegi barátomnak, aki bár 2 nappal utánam ünnepli a születésnapját és be volt avatva az ördögi tervbe, mégis a vak és rohanó világ áldozata lett ezen rövid időszakra.

Na és akkor már csak 3 órát kell elütnöm valahogy Ferihegyen. Nincs annál jobb, amikor indulás előtt kicserélik a gépet egy kisebbre és 16 ember lemarad az útról. Persze történik mindez egy Brüsszeli járattal, ahová az emberek nem nyaralni járnak meg lábat lógatni, hanem mindenki öltönyben, kiskosztümben nyomul a következő megbeszélésre, tárgyalásra, konferenciára, stb. Rajtam kívül lekéste a gépet valami arc a Belügyminisztériumból is, aki a rendőrséget képviselte volna valamilyen tárgyaláson, megnyugtató, hogy vele sem kivételeznek. :-)

Úgyhogy a reggel 9:15-ös gép helyett 17:45-kor repülök majd csak. Cserébe kaptam egy kaja vouchert, amit csak egy összegben vásárolhatok le (tehát reggelizzek, ebédeljek és uzsonnázzak egyszerre), meg majd kompenzálnak Brüsszelben. Ennél egyszerűbben sem jutottam még pénzhez sosem (bár a konferencia 1. napjáról teljesen lecsúszok, még szerencse, hogy 2 napos...)

Mindegy, ilyen típusú repteres élményem még úgysem volt, a kényszerleszállás, cikázás, járatlekésés, járatmegszüntetés és egyéb kalandok mellé jól jön ez is az emlékzsákomba. Már látom a szemem előtt, ahogy az unokáim majd minden este nyaggatni fognak, hogy meséljem nekik a történeteimet (ahogy én is nyaggattam annak idején nagyit - meg talán most is teszem néha - hogy mesélje el ugyanazt a történetet századszorra is. Nem tudom, miért olyan érdekes egy gyerek számára százszor ugyanazt hallani, de én mindmáig nem tudom megunni a nagyszüleim meséit).

Ezzel most búcsúzom is,

boldog nem születésnapot mindenkinek.

Márai Sándor: Január

A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.

Mit is akarok, még az élettől? – gondoltam, pezsgőspohárral a kezemben. – Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés?

Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?

Az évek elhozták ezt a titkot is: egy reggel felébredtem és megtelt vele az életem. Most minden egyszerűbb, érdekesebb és reménytelenebb. Az élet értelme az igazság. A tűnődés és a kétely, a kutatás és a kielégülés, a tévedések és káprázatok, a jelenségek, és az enyészet mögött van valamilyen közös értelem, mely sugárzik és áthatol mindenen. Ez az igazság nem tételes.

Az élet eltelt azzal, hogy reméltem vagy vágyakoztam. Ember vagyok. Mindenfélét akartak tőlem: szerelmet és gyűlöletet, embertelenséget és emberiességet, s mindenki az egészet akarta. De az élet nem akart tőlem semmi mást, csak az igazságot. Erre születtem. Nehéz elismerni, még nehezebb elviselni. De talán nem is lehet másként élni, csak az igazság jegyében.

Igaz, olyan ez az öntudat, mintha valaki mindörökké dinamittal járna az emberek között. Nem lehet „gyakorolni” az igazságot, mert az emberi élet nem bírja el. De tudni róla, hallgatagon, mint az Istenről: ez az élet értelme. Mindent, amit az élet mutat, e különös és kegyetlen nagyítóüvegen át nézni, melyet Isten adott nekünk, s melynek köznapi neve az értelem. Már nem hiszek semmi másban, nem vágyom egyébre, csak az értelem igazságára. Mindenki meg akart alázni, magáévá akart tenni, a tömeg és az egyesek is, a munka és a nők, a halál és az öröm. De van egyfajta szabadság, mindezen felül, amelyet nem vehetnek el többé tőlem. Megértem valamire. Az életre? Vagy a halálra? Az igazságra értem meg, arra, hogy elviseljem, az értelem fegyverzetében, a világ és a halál ostromát.

Milyen érdekes és egyszerű most minden! Régebben, a vágyak, az ábránd és a dőre reménykedés ködfátyola mögött minden tetszetős és gyanúsan vonzó, kissé félelmes és veszélyes is. Az idő megtanított reá, hogy a halál az élet egyik büszke ajándéka, magyarázat és válasz is. Az értelem megtanított reá, hogy minden kielégülés adó a halálnak. Valamilyen nagyon finom halálfélelem van az öröm alján. De az igazság, mely egyszerre szólani kezdett hozzám az érzékelésből és az álomból, a tapasztalásból és a gondolatból, a versből és a tájakból, a zenéből és a tárgyakból, ez a csodálatos, hidegfényű sugárzás, ez a legfinomabb és legkegyetlenebb érzékelés hideg és pogány ünneppé avatta az életet. Vegyél karjaidba, Idő, úsztass a végtelenség partjain. Már nem félek ölelésedtől. Nyitott szemmel fogadom, nem boldogan, nem boldogtalanul.

Liza es a jegesmacik talalkozasa

Elso fejezet
Lizat nem akarjak a jegesmacik megvendegelni

A tortenet mar eleve kacifantosan indult. Kacifantos kezdet pedig kacifantosabb folytatashoz vezet. De engem sosem zavart a zavar, sosem aggodtam tul magam, ha maskepp alakulnak a dolgok, mint kellene. Szeretem a varatlan, megoldando problemakat, az izgalmat, az erzest, amikor nem tudom mi lesz. Mi lesz 5 perc mulva, orak mulva, egy nap mulva. Majd az elet alakit, majd a szel ellok valamilyen iranyba.
Meg tavasszal talaltam ra egy trening felhivasra. A treninget az EU tamogatja, Norvegiaban lesz osszel, Europai Allampolgarsag temaban. Mivel a szakdolgozatom kozeli temaban irodik es mivel novemberben majd en leszek trener egy egyhetes kurzuson Europai Allampolgarsag temaban, megis beadtam a elentkezesem - az EFIL-en keresztul. Mivel a szervezet, amelyiket kepviselem majd a treningen, belga, ezert el kellett, hogy fogadjak a jelentkezest. AKkoriban meg azt hittem, a kepzes Osloban lesz.
A palyazat eredmenyhirdetese junius vegere volt kituzve. Vartam, vartam a (pozitiv) eredermenyt, de semmi. Auguztusban igy hat rajuk irtam. Irtam a belgaknak is, akiken keresztul kijuthatok, es irtam a foszervezoknek is. Epp mind a ketto szervezet vakaciozott (mi mast is csinalnanak augusztusban). Ket het mulva jott valasz a belgaktol: sajnaljak, elkeveredett a jelentkezesem, de mar nincs mit tenni, nem tudok reszt venni a treningen. Ez eleg szomoru volt, de hat az elet ilyen, ezek szerint meg nem kell Norvegiat megneznem. El is konyveltem magamban a dolgot, elkezdtem uj oktoberi programok utan nezni. Jelentkeztem egy masik treningre, onkentes munkat vallaltam (melyrol kesobb kiderult, hogy megsem onkentes), stb. Egyszercsak meglepetes ert: uzenet a norveg foszervezoktol: Igazan nagyon sajnaljak, hogy elveszett a jelentkezesem, de nagyon nagy szeretettel varnak oktoberben. Vegyem meg a repjegyem mielobb. Ugribugri, kiabalas, csuhajja. Boldogsag. Uj hir: A trening Tromsøban lesz. Rogton megneztem, mennyi a jegy - nehany atszallassal tok olcso, remek. Penzem sajnos nem volt, kolcson kerni nem szeretek, igy vartam, mig megjon a foiskolatol meg az Erasmus osztondij utolso 20%-a. Vartam, vartam. Naprol napra idegesebb voltam, nem mertem megnezni, milyen aranyban emelkednek az arak. Vartam. Kozben zaklattam a Nemzetkozi Irodat, szukseg lenne a penzre, mar kellett volna utalniuk, stb. Harom hete jott meg a penz. Az arak ugy felmentek, hogy napokig fontolgattam: kolcsonkerjek-e valakitol, vagy hagyjam a fenebe? Lehet, hogy tenyleg nem most kell Norvegiaba mennem. Ugyanakkor tudtam, Tromsøba maskor sose mennek. Amikor beirtam googlebe a varos nevet, ketszer lepodtem meg: Tromsø Norvegia egyik legeszakibb varosa, a sarkkoron belul, a keptalalatok fele pedig az eszaki fenyt, az aurorat mutatja. Muszaj menni.
Vegul nagyimektol kertem kolcson, de csak azert, mert tudtam, egy heten belul megjon az osztondijam es egybol vissza tudom majd fizetni. Igy hat kb egy hete vettem meg a jegyem. Ezt hivjak last minutenek?
Kaptam egy kis infocsomagot a Norvegoktol, mikor kell ott lenni, ott - hol?, mit kell vinni, tudni, tenni a trening elott. Azt az infot kaptam, hogy a trening oktober 10-en kezdodik, delig kell megerkezni. En irtam egy emailt a szervezoknek, hogy sajnos nem tudok, csak 11-en erkezni, mert nem volt mar jegy 10-re. Erre egy nappal a trening elott jott a valasz: honnan vettem, hogy 10-en kezdodik, tokeletes, ha 11-en erkezem, hiszen mindenki aznap erkezik. Jee, mneg csak kesni sem fogok. Akkor mostmar minden kerek-perec. Vagy mi.
Nos nem, az ut maga is tartogatott (sot, meg mindig tartogat) meglepeteseket.
Hetfon (11) hajnal 4kor hagytuk el a hazat. Elotte kettoig meg emailek, elintezendo feladatok, pakolas, minden, ami kell. A franya x-faktor is jol elhuzta a nagy eredmenyhirdeteset - ami zenekedvelokent erdekel - kivetelesen tenyleg tehetseges emberek vannak egy tehetsegkutatoban - ez nagy szo itt Magyarorszagon. Persze egy ket idegesito mozzanat: valaki mondja mar meg a kismamanak, hogy a gyerekenek nem egy sztaranyukara van szuksege, meg arra, hogy cipelje a studioba, hanem arra, hogy otthon legyen vele es nevelje. Na ezert ne szuljon 19 evesen olyan, akinek nulla felelossegtudata van. Az mas kerdes, hogy a tobbi lany meg tehetsegesebb is volt nala - a tv bezzeg sztorit akar, botranyt, tudjak, hogy erre majd ugrik a media, s azt is tudjak, hogy a csajt tamadni fogjak, mert nincs az a jozan eszu leny, aki ezt normalisnak tartana. Undorito az egesz. Szerintem csinaljunk flashmobot, senki ne szavazzon a kismamara, hogy hazamehessen babazni. Jojjon vissza, ha mar ovis a gyerek. --- Bocs az intermezzoert.
Lenyeg a lenyeg, 4-kor elindultunk Ferihegyre. 5-re ertunk ki, 6-kor indul a gep, minimal izgulas, de azert nem volt semmi gond - a tuzzel jatszani mindig is szerettem (bocs mama az ego szulinapodert....) A ketoras repulouton aludtam, mint a bunda - tatott szajjal, gondolom, de neha meg ez sem tud erdekelni. Brusszel Charleroi repterre orom volt megerkezni; hianyzik a belga eletem, pedig a magyar is fantasztikus. Mindenesetre gyorsan vettem egy pain au chocolate-ot meg egy croissant, ittam egy finom gyumolcsos sort (9.30-kor sorozni igenis meno!). Mellettem egy francia srac Sorstalansagot olvasott, franciaul; ennek kulon megorultem. En is belebujtam a konyvembe: Javitott Kiadas, Eszterhazy Peter: zsenialis. Annyira magaval ragad, annyira elkepeszt es lenyugoz es meg ihletet is ad (irnom kell, mindig is irnom kellett, miert nem irtam az utobbi idoben??)-- Szidjatok meg ilyenkor (Levi koszonom, hogy neha felhozod).
Nehany ora varakozas utan irany Oslo. Repulogep, motor beindul, kellemes bugas, tatott szaj, alommezok. Leszallas, welcome to Oslo. Buszra fel, zene be, ablakon ki : nezzunk Norveg tajat - lenyugozo! Egy ora mulva Oslo Center, gyors jelentes a hazaiaknak :"elek, minden boldogsag", eljen az ingyen internetes portal. Gyorsfutos varosnezes, boronddel, kabat nelkul: itt is tud sutni a nap. Nehez megallni, de csak ket boltba megyek be, aztan rajovok, hogy boronddel boltozni se nem kenyelmes, se nem meno.
Futi vissza az allomasra, gyors ebed: meki, mert nincs ido masra, almas fanta, mert wow, almas fanta!! Expressz szuper vonatra jegyvaltas, vonatra fel: elgondolgodom, vajon az elso osztalyon vagyok-e, vagy tenyleg meg a belga vonatoknal is menobb ez a vonat(pedig a belgak is lenyugoztek)? A repteren becsekkolas, nezelodes, meg nincs kiirva, honnan indul a gep. Eddig minden flottul ment, csodas nap, csodas elet, tenyleg muszaj mostmar onkenteskedni es vissza is adni mindazt, amit kaptam/kapok az elettol.
Odaballagok egy kivetitohoz, hatha van mar valami info a Tromsøba tarto jaratrol. "cancelled". whattt? Megnezem megegszer. C-a-n-c-e-l-l-e-d. Nem lehet! Nem szokas csak ugy jaratokat torolgetni. Odamegyek egy infopulthoz, az ott dolgozok nagyon vidamak, boldogan cserelik ki a jegyem egy 2 oraval kesobbi jaratra. Mindegy, ket oraba nyilvan nem halok bele, elmeny, kaland, anyamkinja. A gep sikeresen elindul este 9 ora 5 perckor. Ket izraeli kozott ulok. Meg fel se szall a gep, megszolit a fiatalabbik, az ablak mellol: - Eszt konyvet olvasok? - Nem, magyart. Vegulis egy csalad. Elkezdunk beszelgetni. Tokeletes az angolja. Meg a spanyolja is. Es japanul es nemetul is beszel. Meg franciaul. Kiderul, nyelvesz, rajong a nyelvekert, azok strukturajaert. Egy hetre jott Norvegiaba, de elotte atnezte a norveg nyelv kulturajat, es erti a felet, amit mondanak. O forditott a gepen, amikor a fo steward fapofaval, de vicceket meselt. Mivel helyi jarat volt, angolul csak 3 mondatot kaptunk mindig; a fobb helyzetjelentest.
Kiderult, a srac 27 eves, a vilag minden tajan jart, elt, dolgozott, annyit latott es hallott, annyi mindent tud. Orakat beszelgettunk. Furcsalltam is, mert csak ket orasnak kellett volna lenni az utnak, de csak mentunk es mentunk. Pedig egyszer mar bemondtak, hogy leszallashoz felkeszulunk. Lattuk is Tromsøt felulrol. Es tudjatok meg mit lattunk? Az AURORAT! Bizony! ( Mikozben ezt irom, olyan, mintha mozogna a repter, teljesen szedulok..) Zold volt es mozgott. Eltunt es visszajott. Ah, csodas. Mar megerte. Tromsø is nagyon szep volt, felulrol. Amikor leszalltunk, kb 3 es fel ora mulva (ketto helyett), kozoltek velunk, hogy Bodøban (vagyhol) vagyunk. Az idojarasi viszonyok miatt nem tudtunk leszallni Tromsøban, igy visszafordultunk es feluton Oslo es Tromsø kozott vagyunk epp. Utasitasra varunk. Megkaptuk: Irany Oslo! Igen, megint. Hotelt kapunk, reggeli geppel mehetunk majd. Aki akar, kiszallhat Bodøban, de busz csak reggel indul es 10 oras az ut.. Igen, a tavolsagok..
Szoval vissza Oslo. Meg harom ora sorbanallas a repteren - hotel es taxijegyet kaptunk. A hotel gyonyoru volt, amugy, de ez ejjel fel 4kor annyira nem tudott erdekelni. Meg a repteren kozoltek, hogy a reggeli jarat tele van, legkorabban a fel 2-es jaraton van hely. (vajon hogyan osztanak szet egy teli gepnyi embert sok kicsi repulon?). Gyors internetes jelentes csaladnak: elek, a treningszervezoknek: egyszer csak megerkezem..
Alvas. Szerencsejuk van, a vilag masodik legkenyelmesebb agyaban aludtam, igy igazabol talan azt is mondom, megerte az egesz :-) Persze a daniait nem ubereli, mar csak azert sem, mert ebbe mindossze harom oracskat toltottem. Viszont a reggeli is karpotolt - olyan svedasztal, hogy csak na! Meg mindig tele vagyok. A repterre kierven ujabb jo hirt kaptam: A 17.20-as jaraton van csak hely. Bevetettem en mindent, 4-kor eloadast tartok, muszaj odaernem, amugy is, egyik jaratom torlik, a masik visszafordul, stbstb, de egy kedves lany ult a pult mogott, mosolygott, azzal a csodaszep norveg szoke hajaval es arcaval (annyira gyonyoruek a norvegok!!!) es en amugy se vagyok jelenetrendezos, de igy meg plane nem tudtam mit tenni. Mit nekem meg 7 es fel ora varakozas, meg meg ket ora repulout, meg, meg, meg.
Vegtere is azt hittem, kesek egy napot a treningrol, ezzel jol be is woodoo-ztam a dolgot magamnak.
De ugyebar egy kaland az elet, szoval igazabol csak nevetek rajta. Igy legalabb a blogom is felelenkul. Meg majd lesz sok jo sztorim az unokaknak. Csak erjem meg, hogy megszuletnek. Es ne legyek szenilis - lehet meg kellene valtoztatnom a blogom nevet, nehogy a szenilla bevonzza a dolgot :-)
No, ennyi, itt tartok most. Eloben, Oslobol. Most keresek valami kutat, iszom 3 litert egy ulto helyemben, aztan belevetem magam a konyvem olvasasaba.
Drukkoljatok, hogy ma nagyobb sikerrel jarjak es eljussak vegre Tromsøba. (ølyan menø ez a betu: øøøø, mæg æz is, nå jå)
Udv a napos Norvegiabol.

Ezekkel már rég tartozom..

Mostanában.. mondjuk ugy aprilis ota nincsen idom magamra - ergo arra, hogy egy par orat egyedul legyek, filmet nezzek, olvassak, tobbet aludjak nehany oranal, atrendezzem a szobam, vagy csak nezzem a feher falat - es arra sincsen idom, hogy blogot irjak es megosszam veletek mindazt, ami miatt nincs idom ezekre.
Aprilisra kezdett besurusodni minden, majus-junius katasztrofa volt - tul sok beadando, mindegyik millio oldalas es minden tanarnak termeszetesen hatalmas elvarasai voltak. minden tanarnak csak a sajat targya a fontos, es semmi massal nem torodik. Plane nem veszik figyelembe, ha szakmai gyakorlaton vagy (kulfoldon raadasul?!) es az Erasmus sem szamit. Emellett persze dolgozzon az ember teljes munkaidoben es azert meg maradjon ideje szocializalni is -- hiszen ha kulfoldon vagy, nem teheted meg, hogy az uj baratsagokat hanyagolod, mert azzal a lendulettel el is veszited azokat.
Mindenesetre jo hir: tuleltem, es gratisz : minden otos lett szinte (ket negyes becsuszott..). Meg ket vizsgam lesz szeptemberben, de az mar kisujjas sztori lesz (csak majd azert kellene tanulni elotte..)
Na de a lenyeg. Aprilisban voltam Koppenhagaban (de reg volt mar). Elso eszaki latogatas, Dania lenyugozott. Danival mentem, aki kedves lakotarsam volt Brusszelben. O ott tanult elozo felevben, igy az o ismeroseinel laktunk. Egy hosszu hetvegere mentunk. A buszut 15 oras volt csupan, de en valamilyen abszurd modon imadok utazni buszon, vonaton, kocsiban, hajon, repulon, motoron legujabban.. szoval en eveken keresztul akar csak mennek es nem is allnek meg, csak amennyit muszaj (vajon mi hajt engem?!). Amikor utazom, nem szamit, mennyire regota almom eljutni a vegallomasra, nem szamit mennyire akarom megerinteni az ismeretlen foldet, es az sem szamit, milyen lesz majd beleszagolni egy uj levegobe. Nem akarok megerkezni. Csak akadjunk el, utazzunk tovabb, forogjanak a kerekek, menjunk. De elobb-utobb mindig megerkezem a vegallomasra es az is hatalmas oromot es eksztazist ad.
Koppenhagaba tarto hosszu utunk soran megismertunk egy belga lanyt, Mieke-t. O volt a masodik belga, akit belgiumi eletem soran megismertem (az elso a fonokom..). Miekevel nagyon joba lettunk mar az uton, aztan a visszauton csak meg jobb lett a viszony. Rengeteget nevettunk, beszelgettunk es megbeszeltuk, hogy meglatogatjuk Gentben. Erre csak sokkal kesobb, junius vegen kerult sor, mert mindannyian elfoglaltak voltunk. A latogatas a leheto legjobban sikerult, Gent lett a kedvenc belga varosom. Azota szinte minden heten megyek, mar tok jol ismerem a varost. Mieken keresztul megismertem azota jo sok belgat es vegre sikerult betekintest nyernem a belgak (flamandok) eletebe. A minap peldaul felszolalt egyik baratom: "egyunk mar sultkrumplit, mar vagy ket hete nem ettem". Hat ezen jot nevettem. Valahogy nem szoktam ragodni azon, hogy miota nem ettem sultkrumplit.. Bar teny, ami teny, nem hiszem, hogy eltelik ugy egy egesz het, hogy ne ennek egy hatalmas adag krumplit majonezzel vagy tartarral. Holnap is az lesz az ebed, nyami :-)
Vissza Koppenhagahoz: csodalatos varos, teljesen le voltam nyugozve! Az emberek nagyon nyitottak es kifejezetten kedvesek. Tetszett nagyon az, hogy adnak magukra az emberek (majdnem, mint Stockholmban, de azert Stockholm a legmenobb ebbol a szempontbol! )
Sok embert megismertem Daniaban, de ami a legerdekesebb volt szamomra, hogy megismertem a daniai nepfoiskola rendszert. Rengeteg ugynevezett nepfoiskola van az orszag egesz teruleten, mindegyik kulonbozo temara specializalodik (zene, muveszet, epiteszet, eu, sport, stbstbstb). Ezek feleves kepzesek (tulajdonkeppen nehany honaposak). Bentlakasos a dolog, reggeltol estig, hetfotol vasarnapig programok vannak. Kedvet kaptam es utana neztem a zenei nepfoiskolaknak. Talaltam is egy nagyon szimpatikusat. Mivel en folyamatosan uj otletekkel allok elo, meg nem tudom, hogy lesz - de tervbe van veve, hogy februartol juniusig Beussal elmegyunk harom honapra Daniaba enekelni. Meg azon toprengek, hogy vajon mennyire viselem el, hogy harom honapig meg van kotve a programom es nem en iranyitom - ugymond - az eletem. De biztos nagyon kulonleges elmeny.. Szoval meg vergodom.
Miota Belgiumban elek, annyira sokat utazom - de hat annyira kozel van minden es annyira olcso utazni!!.. Szoval boven kihasznaltam a lehetosegeimet. Egy ido utan elkezdtem megijedni: mar nem ad annyit az utazas, mint regen..
Regebben minden egyes utazas akkora elokeszulettel jart. Az utlevel hasznalatanak is megvolt a maga varazsa. Borondok, hosszu procedura a hataron vagy a repuloteren. Manapsag pedig zsebrevagom a szemelyim es eszre sem veszem, hogy atleptem egy hatart. Vagy kettot. Vagy harmat. Feltem, hogy a sok utazas megszokassa valik es mar nem jelent annyit, mint regen. Azonban megnyugtato hir onmagamnak: ez nem tud megszokassa valni.
Junius vegen 2 napra Parizsba mentem. Reges reg ota vagytam mar oda. Mindig mesesnek kepzeltem. Persze a nagy alom az volt, hogy majd eletem szerelmevel megyek es akkor minden mesebelien romantikus lesz. Viszont nem tudtam nemet mondani, amikor a lehetoseg felmerult. Alom volt! Szo szerint. Szerencsere volt idom egyedul setalgatni a varosban - en ilyet nem is tudom, ereztem e valaha. El tudtam volna sirni magam oromomben. Teljesen oda voltam meg vissza, csak hallgattam a jobbnal jobb zeneket es csak mentem es mentem es nem hittem el, amit latok. Probaltam annyit magamba szivni, amennyit csak lehetett. A fenypont a Calvados volt a Diadalivnel (Remarque emlekere), valamint a pihenes a Szajna parton az Eiffel mellett. Egyiket sem masztam meg, gondoltam azt meghagyom kozos elmenynek. Szuper volt talalkozni AFS-pajtikkal tavalyi VSSrol!
Ah, Parizs meses!
Most ezzel zarom is a soraim, mert kozben dolgoznom kell! Miert is csak 24 oras egy nap? Es miert erzem ugy, hogy mind a 24 orat munkara kellene forditani es akkor talan keszen lennek mindennel augusztusra?!
Mindenesetre meg sok mindennel tartozom, de szepen lassan igerem, behozom magam!
adios.


ui. Orakon belul megerkezik Gergo !!!! :-)))
Hetfon pedig koruskulonitmeny: Kriszti, Juju es Barbiii!
Ki mennyire irigyel? :-)

ennyi az elet

Mar megint olyan dolog tortent, ami ugy erzem, kicsit megvaltoztatta az eletem, az eletfelfogasom.

http://index.hu/bulvar/2010/07/06/ismert_kamionversenyzo_lehet_a_repuloszerencsetlenseg_egyik_aldozata/

Szoval ez tortent tegnap. Melindaval beszelgettem, nevetgeltunk, stb - boven volt mirol csacsogni, ezer eve nem sikerult osszehozni az online-randevut. Egyszercsak hirtelen komor lett es mondta, hogy egy ismerose irt neki epp: volt ma egy repulogep szerencsetlenseg a harmadik keruletben es egy jo baratja meghalt. Megneztuk a mar halott srac facebookjat (eleve morbid) - ugy tunt a hir meg senkihez nem jutott el.. 24 eves volt, sok kozos ismerosom volt vele.. Mar akkor durvan erintett, hogy "ennyi az elet"..
De inkabb elnavigaltam az oldalrol es hagytam magam masra gondolni.

Kesobb Edinaval skypeoltam. Borzaszto sokat nevettunk, politizaltunk -- azon pedig nagyobbakat nevettunk.. Aztan kerdeztem tole, hogy hallott e a balesetrol. Elkezdtunk rola beszelni. Nezegettem a sraccal a kozos ismeroseimet es egyszercsak rossz erzesem lett.. Volt egy kozos ismerosunk, akinek repulo volt a profilkepe.. egy ilyen repulos srac volt.. Moriczos volt, evfolyamtarsak voltunk 4 even at. Nem voltunk kulonosen joban, de ismertem.. A tegnapi cikkben meg nem voltak nevek, igy elkezdtunk vadul keresgelni forumokban.. T. Tamas, a repulogep tulajdonosa, 22 eves..... Mara mar kint van a kepe is..

A masik srac facebookja azota tele van RIP-pel, meg "nyugodj bekeben"-nel, meg fotokkal es videokkal (fura, hogy a facebook tovabb el.. ennyire az eletunk resze.. facebookon hagyjuk neki az utolso uzenetunket??)
Az evfolyamtarsamrol szerintem nagyon kevesen tudnak meg a sulibol.. Bar ahogy nezem, mar terjed a hir.

En csak nezek ki a fejembol.. ennyi az elet.
Egyik pillanatban meg eleted egyik legjobb napja van, a haverjaidat fotozod egy repulorol, repulsz!! Repulsz, mint ahogy akar minden egyes nap teszed.. Mint ahogy mas a kocsijaval szaguldozik az orszaguton, vagy bicajaval gurul a rakparton. Este hivatalos vagy egy buliba, jovoheten balaton sound, tele van az eleted elore tervekkel, mindennel.. es egyszercsak mindegy, mit terveztel estere, mindegy, milyen fontos dolgod lenne holnap, jovoheten, mindegy, hogy nem takaritottal ki otthon vagy hogy osszevesztel a testvereddel vagy nem fizetted be a telefonszamladat.. vege.

Ugy dontottem, ugy kell elnem minden egyes napom, hogy barmikor vege lehet. Ez amugy klise, meg tipikusan olyan mondat, amit az ember kirak a facebookra a magamrol rovatba.. De en most ezennel megfogadom, hogy igy fogom elni minden egyes napom.
Igyekszem nem felbehagyni semmit. Nem hazudni senkinek, soha. Nem veszekedni, nem rosszban lenni senkivel. Igyekszem minden napomat ugy elni, hogy amikor este lefekszem, akkor azt mondhassam, hogy ma tenyleg mindent megcsinaltam, es mindent jol csinaltam. Ma akar vege lehetne mindennek es akkor sem lenne gond. Akkor sem sajnalnam. Mert jutott idom mindenre.
Ha valaki bemenne a szobamba, rendet talalna es nem kuplerajt. Ha valaki be akarna fejezni a munkamat, el tudna igazodni az eddigi munkam alapjan. Es nem szabad magamban tartanom semmit sem, mert lehet, sohasem lesz lehetosegem kimondani.

Tegnap este imadkoztam ertuk.. Probaltam elkepzelni, hol lehetnek most. Mennyorszagban? Vagy ujjaszulettek? Vagy csak.. feketeseg? Szimplan vege? Vajon, ha mennyorszagban vannak, hallanak most engem? Ahogy roluk beszelek, roluk irok? Ahogy kerem a fentieket, hogy vigyazzanak rajuk? Vajon fentrol latjak, hogy a barataik szepen sorjaban kirakjak facebookra a fekete zaszlot? Vajon ugy haltak meg, hogy minden kerek volt az eletukben? Vajon azert haltak meg, mert amit el kellett erniuk az eletben, azt mar elertek? Vajon teljes volt az eletuk? Vajon mit hagytak hatra?

Vajon mit gondoltak a zuhanas pillanataban? Tudtak, hogy vege? Vajon hogyan neztek egymasra az utolso pillanatban?
Ezt a kepet nem tudom kiverni a fejembol.
Tegnap ejjel nem sokat aludtam...

Eggyel kevesebb ismeros. Harommal kevesebb elet. Vajon mi marad beloluk? Fenykepek, videok, emlekek? Ennyi? ennyi az elet??

nyugodjanak bekeben.

eddigi legtökéletesebb meglepetésem

Amióta itt élek Brüsszelben, megismertem Ryant. Ryan elég fapados ugyan, de olcsón elvisz bárhová Európában. Így bukkantam rá a ryanair.com oldalon a 20 eurós retúr repülőjegyre Stockholmba még anno márciusban. Kicsi korom óta vágyom Stockholmba - emlékszem amikor könnyes szemekkel néztük, ahogy Ferihegyen elrepült mama Svédországba, s nem vitt minket magával. Régen rengeteget járt oda mami munkaügyben, s azóta is ígérgette, egyszer elvisz majd minket is.
20 euró nevetséges összeg, így úgy döntöttem, elmegyek Stockholmba. Aztán jött a dilemma: kivel mennék oda szívesen. Nem kellett sokáig törnöm a fejem: Fanni vagy Mama. Azzal a lendülettel ki is írtam facebookra: "Mama, Fanni: Stockholm májusban?"
Majd elkezdtem levelet írni anyukámnak. Írtam mindenféléről neki, aztán megemlítettem Svédországot. Gondoltam, beleírom a repülőjegy árakat is neki, úgyhogy felmentem a wizzair oldalára árakat nézni. Folytattam a levél írását, majd egyszercsak megállt bennem minden. Elsötétült hirtelen minden, mintha egy pillanatra semmi sem lélegzett volna, mintha egy pillanatra minden megállt volna: majd hirtelen, gyorsan minden újraindult, csak én nem tértem magamhoz.
Lehetséges lenne? Meg lehetene csinálni? Összejönne?

***

2010. május 11. kedd
Mama délután egyik jó barátnőjével, Solti Andreával kávézgat, beszélget. Mielőtt Andrea távozna, odaad egy borítékot mamának, s közli, csak akkor olvassa el, ha elment. Mama nem érti. Andrea elmegy, mama felbontja a levelet. Számára itt kezdődik minden.

"Kedves Ildi!
Nem gondolod, hogy kissé megöregedtél az utóbbi időben? Egyre több az ősz hajszálad is.. Régen, fiatalon habzsoltad az életet, spontán voltál és energikus, tele voltál álmokkal és meg is valósítottad azokat. Nem érzed úgy, hogy kicsit bepunnyadtál, elkényelmesedtél? Nem gondolod,
hogy itt az ideje bebizonyítanod magadnak is és a környezetednek, hogy nem is vagy te olyan öreg és tudsz az árral úszni, ha akarsz? Hogy nem gubóztál be kis otthonodba, hanem képes vagy spontán, fiatalosan, lendületesen viselkedni? Bizony, itt az idő, hogy ismét
megfiatalodj, hogy emlékezz, milyen is volt nem gépiesen élni a mindennapokat, hogy milyen is volt kalandozni, menni, látni, nevetni, élni, élni, élni?
A következőkben leveleket fogsz kapni. A levelekben utasítások lesznek.
Három szabály van.
1. Követned kell az utasításokat!
2. Nem kérdezősködhetsz, el kell fogadnod ami le van írva és szó nélkül csinálnod kell! Különben is, hiába kérdezel, senki nem fog választ adni kérdéseidre.
3. Érezd jól magad és nevess sokat! Élvezd ezt a páratlan lehetőséget, ami most neked megadatott – hogy néhány nap alatt ismétmegfiatalodsz!
A következő levél holnap fog érkezni. Addig ha bármi fontos programod lenne a hétvégére, mondd le! Hivatkozz betegségre, vagy egyszerűen csak mondd azt, hogy a fiatalságodat ünnepeled a hétvégén. Valamint ha nincsen épp a bankkártyádon pénzt, rakj egy kicsit a számládra holnap délelőtt! Csak a biztonság kedvéért...
Hamarosan újra jelentkezem!"

Mama ideges, nem érti. Telefonálgat, próbálja kideríteni, ki van a dolog mögött és hogy egyáltalán mi az a dolog?

2010. május 12. szerda
Másnap Márton Andi kávézgat mamával, majd távozása előtt ő is ad egy borítékot. A levélben ez áll:

"Kedves Ildi!
Hogy vagy?
Kíváncsian?
Remélem!
Hát sajnos most sem árulhatok el túl sok mindent. De íme, az első utasítás, melyet követned kell. Hozd be a raktárból a kicsi zöld bőröndöt és pakolj bele a csatolt lista alapján még ma este. Holnap reggel 10 órára legyél készen. 10.30-kor a kapu előtt vár majd a kocsid és a sofőröd.
Ne várasd meg!"

Hova megy? Kivel? És.. miért? Mama egyre idegesebb, de Lili ott van Csillaghegyen és biztosítja, hogy kövesse az utasítást, pakoljon be. Titokban leelenőrzi, hogy a bőrönd ne legyen több 15 kilónál.
Mama azt hiszi, a sofőr lesz az egész mögött és hogy a barátai meglepték egy wellness hétvégével.

2010. május 13. csütörtök
Reggel édesapám megérkezik és a frászt hozza anyukámra - ők, kettesben, valahová? .. :D Apukám humoránál volt :D
Kicsit később begurul Zoé majd elindulnak.. a reptér felé.
Közben mama agyal.. reptér??? lehet.. lehet, hogy Brüsszelbe jön hozzám?

Ferihegyen megkapja az újabb levelet:

"Kedves Ildi!
Hadd mutassam be neked Ferit. Ferit a hegyről. Az ő jóvoltából utazol most egy jót! Nélküle ez az út nem jöhetett volna létre. Az utazáshoz szükséges iratokat megtalálod a borítékban. Ha valami olyan került a kézipoggyászba, amit nem lehet feladni, még most tedd át a bőröndbe.
Remélem semmi probléma nem lesz az utazásod során! Jó repülést! Már rég repültél nemde?! Tudod, a felhők felett mindig kék az ég! A duty free-ben ne felejts el cigit venni magadnak! És még a reptéren válts némi koronát, kérlek!
Jó utat!"

A levél mellett ott tündökölt a stockholmi repülőjegy. STOCKHOLM! Mami elsírta magát. Tudniillik, imádja Stockholmot, az egyik kedvenc városa és már 6 éve nem járt ott.

A svéd reptéren Tóth Ági várta, egy levéllel, természetesen:

"Kedves Ildi!
Üdv Svédországban!
Remélem jól utaztál. Mostantól semmi dolgod nincs, mint élvezni az itt töltött időd. Ne aggódj az otthoni dolgok miatt, mindenki tudja, hogy most spontán fiatalt játszol, így senkinek nem lesz meglepetés, hogy eltűnsz néhány napra. ÉREZD JÓL MAGAD! Nevessetek sokat Ágival! Már rég nyaraltál, épp itt volt az ideje..
Minden jót!"

Ági hazaviszi őt a szigetre, ahol laknak, majd elkezdenek iszogatni.

Eközben Liza éppen repül svédország felé. Este 10 körül találkozik Eddievel, Ági fiával, aki kiviszi őt a szigetre. 11 körül megérkezünk. Eddie előremegy, s ad egy borítékot mamának.
Mama ittas állapotban van, nem hiszi el, hogy még egy levél (úgy tűnik, kezd elege lenni a levelekből..)

"DRÁGA MAMA!..." - mama??? tessék?? kinek a mamája?

"...BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!" - dehát nincs is születésnapom (még)..

nem érti.. A többiek kezében fényképezőgép, arcukon hatalmas mosoly..
Eddie megszólal: - Ildi, nézz balra! Balra!

én már ott állok és várom, mikor vesz már észre.
Mami elkezd sírni, majd a kezdeti sokk után megölel.

Aztán kezd összeállni a kép : - Te álltál e mögött? És hogy? És mikor? És miért? De hogyan? ..

AZtán én is berúgtam. 3 csodálatos napot töltöttünk együtt Stockholmban, ami a világ legmesésebb városa. Ha télen nem lenne olyan hideg, most odaköltöznék és ott élném le az életem. Így viszont azt hiszem, majd inkább lesz ott egy nyári lakom és nyaranta ott leszek :)

Én hétfőn (május 17) visszajöttem Brüsszelbe, mami pedig másnap délután ment haza. Távozásom előtt kapott egy levelet:

"Kedves Mama !
Nekem most vissza kell mennem Brüsszelbe dolgozni, de két hét múlva már találkozunk is. Addig legyél jó, vigyázz magadra, s élvezd ezt az utolsó napot Ágival. Remélem sikerült feledhetetlenné tennem a szülinapod! A jegyed itt van a borítékban, vigyázz rá!
Csak hogy tudd, kinek, s mit kell megköszönni:
Az ajándék nem jöhetett volna létre a következő emberek segítsége, támogatása, titoktartása nélkül:
Tóth Ági – a vendéglátásért
Lilike lányod – a titkos előkészületekért
Nagyi és Nagypapa – pénzügyi támogatásukért, s hogy Nagyi vállalta
az egész hetet az üzletben (utólag majd pótold be valamikor..)
Zoé – a reptéri transzferért
Márton Andi – a levél átadásért
Solti Andrea – a levél átadásért
Kovács Ági – a titoktartásért és…
Rita – titoktarásért és…
Baróti Éva- titoktartásért és..
Ági testvérkéd – titoktartásért és..
Dóri – a titkos akciójáért, a titoktartásért és..
Szabó Judit - azért, hogy nem ment ki veled Tóth Ági szülinapjára…
pedig nagyon akart… s hogy beszélt Áronnal és..
Gergő – a levelek dizájnjáért
munkahelyem – amiért kaptam szabadságot
Ha kihagynék itt valakit (elképzelhető), akkor ezer bocsánat. A lényeg, hogy rengeteg barátod van mama, aki szeret, s bármit hajlandó megtenni érted, a boldogságodért. Márpedig ez a legfontosabb dolog az életben.
Így neked semmi okod panaszra! :) "

A reptéren Kovács Ági várta, üdvözlő levéllel, nyilván.

"Kedves Ildi!
Üdv itthon, remélem jól érezted magad!
Majd mesélj el mindent a kíváncsi barátoknak!
Remélem mostantól újult energiákkal lendülsz neki az előtted álló feladatoknak, s sikerül az életedet összeszedni, s olyanná alakítani, amilyenné szeretnéd. Csak rajtad múlik, senki máson! S tudod, mi mindenben támogatunk.
A meglepetések hamarosan véget érnek.."

Otthon pedig leírhatatlan rend és tisztaság várta - ugyanis néhány kisangyal mama távolléte alatt kipucolta a házat.

Készült egy forgatókönyv, amiben az összes levelezés benne van, a szervezés minden egyes lépése. Ezt feltöltöttem ide:http://www.scribd.com/doc/32951877/Mind-En
Akit érdekel, és van ideje sokat olvasni, hajrá.

Aki meglepetést akar csinálni valakinek, de nincs ötlete, keressen meg, túltengek az agyament ötletekben.

És aki engem valaha, valahogyan meglep, úgy, hogy én azt tényleg nem tudom és nem sejtem és még csak nem is képzeltem el, hogy de jó lenne, ha..
na, ahhoz hozzá megyek! :D

Dinka ésatöbbi

Épp csak, hogy visszament Beus kedves magyarföldre, már meg is érkezett Edina. Rengeteget dolgoztam a két napban, amíg egyedül voltam látogatók között és azt is kipróbáltam, milyen a szoba közepén hatalmas felfújhatós matracon aludni, ami reggelre leereszt alattad. Végülis úgy döntöttem, a leeresztés ellenére IS jobb, mint a saját itteni mini-ágyam. Elkényeztettek a szüleim, mindigis nagy ágyam volt, legalább akkora, hogy egyszer megforduljak benne, de inkább négyszer. Na ebben, ebben nem lehet forgolódni, mert rögtön leesel. Grátisz, hogy lelóg egy kicsit a lábam. A leeresztős matrac olyan, mint egy vízágy.. minél kevesebb levegő van benne, annál jobban hasonlít.
Lényeg a lényeg.. Május 29, szombaton délután megjött DINKA! Persze - szokásomhoz híven - nem értem a vonatállomásra időben, így nem tudtam a buszról leszálló Edinát tárt karokkal várni, de 5 perc késéssel azért megérkeztem (némi loholás után).
Szerencsés napunk volt Edinával. Az ő gépe vagy másfél órás csúszásban volt, mivel valaki rosszul lett a gépen még felszállás előtt és ki kellett fertőtleníteni az egészet. Ilyet se hallottam. Nekem jól jött a gép késése, mert szétcsúszós napom volt.. Lementem a boltba, a messzebbi, nagy boltba, amikor is rájöttem, hogy semmi pénz nincs nálam, se bankkártya, semmi. Így később kezdtem el főzni, aztán nem működött a vízforraló, mindig volt valami.. De azért nagy nehezen sikerült mindent megcsinálni. A metro valamiért elromlott, mindenkit leszállítottak, hatalmas tömegnyomor, várakozás. Sebaj. ITT VAN EDINA :)
4 és fél napot volt velem Brüsszelben. Szuper jó volt. Voltunk Jazz marathonon, söröztünk rengeteget (az új kedvenc: mangós sör). Szereztem új sörös poharat Deliriumból - szuper menő kis rózsaszín elefántok vannak rajta! Vasárnap Mechelenben voltunk, rengeteget sétáltunk meseszép esernyőm társaságában - mivel sajnos Dinka nem fogta ki a legszebb időjárást. Legalább megismerte Belgium igazi arcát. :) Mechelen egy nagyon édes kicsi városka kb. 20 percre Brüsszeltől. Voltunk nagyon szép parkban, rengeteg templomban, keringtünk a város utcáin, megtaláltuk az álom-otthonunkat, próbáltunk kiigazodni a térképen.. aztán megtudtunk, hogy gyereknap van és ezt a belgák is ünneplik - nagy gyereknapi fesztivál a város főterén. Rengeteg család, gyerekek, ingyen fagyi az esőben, csodálatos házak, malac a háztetőn.. Rengeteget sétáltunk és nagyon jól szórakoztunk, bár normális közös képet nem sikerült készítenünk.. :( A vonathoz haladva a meglepetés : Liza találkozása a flamand AFS irodával.
Este az olaszokkal vacsoráztunk, fincsi vega lasagne, aztán sörök, popcorn, chips és FAME. Szeretem azt a filmet. :) Hétfőn és kedden délelőtt Edinka egyedül fedezte fel Brüsszel utcáit, mivel nekem dolgoznom kellett. Délutánonként azonban csatlakoztam hozzá és bolyongtunk, fagyiztunk, lejártuk a lábunkat. Templomok, parkok, európa negyed, ugrálós-vicces képek, esti sörözések. Szerdán végre kisütött a nap, megjött a jóidő. Reggel bementünk a munkahelyemre, megmutattam szeretett második otthonom Dinkának és megpróbáltam megfejteni, miért nem továbbítja a munkahelyi emailjeim a gmailes fiókomba.. Ezzel elbabráltam egy kis ideig, aztán teljes siker elérése után kiültünk fagyizni a Botanique-ba. Utolsó napra kisütött a napocska ezer ága, nagyon meleg volt, jólesett kicsit napozni és örültem, hogy Edi így is látta ezt a kicsiny városkát. Nyugiban bepakoltunk, elkészültünk, aztán végén persze rohantunk, hogy elérjük a buszt. Együtt repültünk haza.
A repülőn újabb meglepetés ért: Edina ismerte az egyik stewardesst, így vip repülésünk volt. Még fel sem szálltunk, már boroztunk, felejthetetlen és vicces repülés volt. Az biztos, hogy a légnyomás-változás és az alkohol jó párosítás.

Ferihegyen kórus különítmény várt anyukával megtoldva, még mindig hihetetlen, hogy ilyen barátaim vannak, akik a világvégéről elmásznak Ferihegyre miattam. 10 napot voltam otthon, fantasztikus volt, jó volt kicsit újra belecsöppenni az otthoni sürség-forgásba. Azonan szuper ismét itt lenni Brüsszelben, sok kaland és élmény vár itt még rám a maradék két és fél hónapban. Ízelítőnek és csak hogy irigykedjetek: jövőhéten Párizs, utána Gent, júliusban Svájc (még szervezés alatt). Közben látogatók hada: Petra, Marci, Juju-Barbi-Kriszti, augusztusban VSS - Zánka, a munka gyümölcse, költözés a főnökhöz Leuvenbe az utolsó két hétre, anyuka látogatása s HAZA (aug 25)

Szeptemberben kórustábor, gólyatábor aztán.. magyar valóság 1 évig biztos, de az is lehet, lekötöm magam és 3 évre letelepedek. Ezen még dilemmázom. :)

Mostantól ígérem gyakrabban írok.
Ti meg ígérjétek meg, hogy gyakrabban olvastok :D

<3
Liz

Beus

Majus 22-et mar regota vartam nagy izgalommal. Hat eljott. Izgatottan keltem fel, probaltam elkepzelni, milyen is lesz a nagy talalkozas Beussal. Kattogott az agyam; meg takaritani kell, matracot szerezni Beusnak, bevasarolni, vacsorat fozni, de kozben eligerkeztem brunchra.. Miutan papirra vetettem a napi tervet, nekilattam a feladatoknak. Elmentem a legnagyobb szupermarketba, ami a kozelben van es vettem mindent, amivel ellathatom kedves latogatomat a kovetkezo egynehany napra. Aztan felmentem az otodikre Luisahoz, az olasz lanyhoz, akinek sajat erkelye van.. 22 fokban jol jon az ilyen.. Elisabetta (meg egy olasz..:D) banan kenyeret sutott nekunk, ugyhogy nagyon elveztunk az arany eletunket. Miutan elso korben megfogott a nap, mar futottam is fozni. A rezidencian mar tobb, mint egy honapja bevezettuk a forgo vacsora rendszert: minden nap mas latja el a nepet foetellel es desszerttel. Igy minden nap olyan jol lakunk, hogy csak na.. Rengeteg vacsora kepem van, hamarosan felszabaditom oket facebookra.. :)
Szombaton rajtam volt a sor. Turos, zoldseges csirke volt rizzsel. Istenire sikerult.. Desszertre kis csokibomba volt vanilia fagyival. Ennek is sikere volt.
Miutan elkeszultem a kajaval, nekilattam a szobat kitakaritani, megagyazni Beanak, stb.. Aztan izgatott rohanas az allomasra: BEUS!!!
Hatalmas olelesek, fulig ero mosoly, boldogsag.
A szallason rogton megvacsoraztunk aztan skype-oltunk a korus egy kisebb kulonitmenyevel - a szerencsesekkel, akik Jujunal tanultak epp ilyen-olyan vizsgajukra.
Kesobb a lakotarsaimmal iszogattunk, felbontottuk Hasselt nemzeti italat, amit az egyetemtol kaptam, mert segitettem egy verseny lebonyolitasaban. Az ital utott, akinek addig nem volt jokedve, az hamar szert tett ra. Jo keson elindultunk egy spanyol koncertre, aminek az utolso harom dalara ertunk oda - sebaj, az a harom dal nagyon jo volt, a hangulat pedig szuper.
Masnap koran keltunk, mert misere kellett menni. Valami csodalatos elmeny volt, ugyanis a kedvenc templomomban enekeltunk a korussal, raadasul Beus is hallotta. Annyira felemelo erzes volt. :)
Koncert es mise utan elmentunk a piacra, ahol vettunk nagyon olcson rengeteg gyumolcsot, meg nekem egy csunya rozsaszin viragos borondot :). De olcso volt es mokasan nez ki, es nem lennek onmagam, ha nem a legviccesebb borondot vettem volna meg..
Delutan bevetettuk magunkat a belvarosba es vegigmutogattam mindent Beanak, aki remek turista volt - minden tetszett neki, mindent fotozott, es kozben rengeteget beszelgettunk es nagyokat nevettunk. Szokas szerint bementunk a csokiboltokba "kostolni".. a jo magyarok.. tok ciki, hogy tudom, melyik boltban van kostolo kirakva, es azt is tudom, hogy melyik polcon.. Pedig nem jarok sokat arra.. hm..
Este ugy terveztem, elmegyunk a Deliriumba sorozni.. aztan meggondoltam magam, s inkabb azt terveztem, hogy veszunk sort a boltban es megnezunk valami lanyos filmet, mikozben popkornt zabalunk (szo szerint). Hat elindultunk sort venni, de a sarki express carefourban nem volt olyan sor, amilyet szerettem volna Beusnak mutatni. Ugyhogy elindultunk a nagy szupermarketbe punkosd vasarnap este 8kor. Meglepodve vettuk eszre, hogy zarva van mindket nagy bevasarlokozpont.. Sebaj, van ket kisbolt 2 megallora innen. Metro. Hm. zarva. Na mindegy, akkor setaljunk haza es vegyunk masfele sort a sarki boltban, az ugyis 10ig van nyitva. Ja, nem. 8-ig. Jaj! Hat jol megsetaltattam magunkat feleslegesen, s a beharangozott szuper Faro sort nem sikerult megmutatnom Beusnak. Vegul a szomszet hostelben vettunk ket meggyes es ket malnas sort borzaszto dragan, popkornt pedig a kedves szobatarsamtol kaptunk, s megneztunk a Szivem erted rapes cimu borzaszto regi filmet. Mar 10 eves.. hova rohan az ido? Amint elkezdtuk nezni az August Rusht, mindketten majdnem bealudtunk, ugyhogy inkabb ugy dontottunk: majd maskor.
Hetfo reggel terulj-terulj asztalkam utan elundultunk Antwerpbe. Hat Beus is latta, hogy az itteni vonatrendszer sem tokeletes - bizony bizony olyan, mint a MAV. Sajnos. Keses, terelgetes a vaganyok kozott, stb.. es meg csak nem is sikerult ket emeletes vonatot kifogni. Raadaskent pedig nem Antwerp belvarosaban rakott le a vonat, hanem a deli palyaudvaron, igy az elso oras seta a varoskozpont fele vezetett minket. De megerte, mert igy nagyon szep negyedeket lattunk. A central stationnel rogton meglattuk a Starbucks-ot - en nem hittem a szememnek.. Egyszer elunk alapon megittuk ameregdraga de isteni java chip frappucinonkat (oh i miss america!). Nemi uldogeles es napozas utan nekilodultunk a varosnak, amely teljesen lenyugozo volt. Rengeteget setaltunk, s csodas dolgokat lattunk. Napoztunk a folyoparton, bolyongtunk egy nagy vursliban, mezitlab setaltunk a varos utcain, csinaltunk mano kepeket, ettunk igazi belga sultkrumplit a muzeum lepcsoin, lattunk tavat, aminek a vize felszivodik, aztan ujratoltodik, majdnem atsetaltunk a folyo alatti alaguton, majdnem veletlenul.. s nem utolso sorban voltunk Whitney Houston koncerten is. Hatalmas arena, rengeteg ember.. izgalom. Es vegulis a koncert sem volt rossz :)) De sajnos mar o sem az igazi. Hany eves is lehet? Latszik rajta, hogy a nagymamam lehetne.. Ahhoz kepest persze hihetetlen, hogy meg mindig ott all, de talan azt gondolom, Michael Jackson csinalta jol : meghalt, mielott ujra szinpadra lepett. Igy mindenki ugy emlekezik ra, amilyen fenykoraban volt.. A regi nagy csillagoknak nem szabadna ujra turnezniuk, mert nyilvan nem tudjak mar a regi formajukat hozni, s miert kellene lerontani a roluk kialakult fantasztikus kepet?
Koncert utan nagyon siettunk, hogy elerjuk az utolso vonatot.. Sikerult, sot meg idonk is maradt, hogy CROKY chipset vegyunk.. Az allomason nekilattunk rozmar kepeket kesziteni mindenki elott - az emberek szimplan hulyenek neztek minket, mi pedig sirtunk a rohogestol. Nagyon reg nem nevettem annyit!
Kedden szinten koran kellett kelni, ugyanis Leuvenbe mentunk: EFIL Staff Day. A kollegaimmal kozos ebed volt a fonokom hazaban. Reggeltol estig foztunk, napoztunk es.. ettunk. 5 fogasos olasz menu volt. Meg most is tele vagyok, ha ra gondolok. Nagyon jo kis nap volt, remek idojarassal. Mellesleg Beus a leheto legjobbkor jott, az idei legjobb idojaras kellos kozepen erkezett.
Miutan degeszre ettuk magunkat, bementunk a varoskozpontba, s megneztuk Leuvent is: itt keszult a legszuperebb bekas kepunk :)
Amikor anno februarban voltam Leuvenben, Beus meg ferjet keresett, igy anno irtam, hogy ide el fogom hozni, mert tuti itt megleli. Nem tudom, melyik nap melyik idoszakaban jartam anno ott, de halal komolyan minden masodik ifju legenyhez hozzamentem volna, aki szembejott velem az utcan. Hat most ugyan epp nem keres Bea maganak leendobelit, de ha keresett volna, se talaltunk volna semmi jot.. bar volt egy programozo, akinek jo szemuvege volt, meg volt nehany izompacsirta, aki azert levett minket a labunkrol.. Ja meg az a szoros.. oreg..
Igyhat azt kell mondanom, kedden este fele ne menjetek Leuvenbe..
Miutan visszaertunk a szallasra, felhivtuk kedvenc korusunkat, akik epp probaltak. Elenekeltek nekunk a legujabb dalt, amit aznap tanultak : hat skacok, gratulalok, fantasztikusan ugyesek vagytok!!! annyira jol szol! Alig varom, hogy ujra veletek enekelhessek.
Mindenesetre Beussal enekeltunk 4 orat aznap este. Fel se tunt. ANnyira nagyon jo volt!! Es neha eleg vicces.. meg mmm.. :D De azert ilyet majd meg sokat, ha egyszer vegre mindketten lenyugszunk es kicsit magyarorszagon leszunk..
Zeneles utan meg ettunk kis popkornt, es ittunk barackos sort, ami annyira nagyon finom, hogy na! Bar az egesz ejszakat at tudtuk volna beszelgetni, 2 korul kenytelenek voltunk lefekudni.
Szerdan en koran elmentem dolgozni, s Beus elment szuvenirt vadaszni. A belga eso is megmutatta magat Beunak, nehogy mar ugy menjen haza, hogy csak 25 fokban latja ezt a kis orszagot.. Ebedre hazajottem a munkahelyemrol, osszepakoltunk, aztan irany a palyaudvar. Ott a belga mekiben (Quick) ebedeltunk, csinaltunk vicces-borzalmas-szomoru kepeket, aztan eljott a szomoru bucsu ideje.. Nagy oleles, szomoru szemek..
Annyi mindent csinaltunk az utobbi napokban, hogy 4 napnal sokkal hosszabbnak tunt ez a rovidke idoszak. Annyira jol ereztem magam.. Beust szivesen itt tartanam.. :) Najo, de hadd jojjon mas is. De azert megis majdnem el tudtam volna magam sirni, amikor elment a busz. :) Pedig egy het mulva talalkozunk :)
s addig is:
Edina - szombat!!! <3 style="text-align: left;">Aztan meg en - Budapest <3>Aztan meg... :)

Hat ilyen volt :) Nem lehet jol leirni :) Ezt at kell elni.. Szabad napok a naptarban.. Lehet jelentkezni :)

Szeretlek Beus, koszonom, hogy jottel :) Remelem a tokad visszament.. :D

folytatá-tá-tá-tás

Jaj...

Rengeteg mindennel tartozom, úgyhogy akkor neki látok a mesének.. fordított időrendben. :)
Bocs a szünetért.. április május kissé összesűrűsödött..

ölelések.

angyalkutya lett

Aki mindenkire rámászott
Aki a legszebb volt
Aki sohasem nőtt meg
Aki mintha értett volna mindent, amit mondunk neki
Aki a legesleghűségesebb volt
és a legokosabb
és a legkedvesebb
és a leggyönyörűbb
és aki a szívünkben él tovább
és aki nagyon-nagyon fog hiányozni!! :(

Mimi kutyával mostmár a Mennyországban játszanak az angyalok!