Idén a születésnapom elég nyomottra sikerült, talán az eddigi legsemmilyenebb nap volt az életemben. Ha nem köszöntöttek volna fel több százan a facebookon, akkor biztosan mély letargiába esek. Mégis valahogy bennem volt, hogy bár jól estek az online köszöntések, az emberek nagy része a bsz, hb, és satöbbi jókívánságait reflex-szerűen, leginkább ctrl+c, ctrl+v segítségével követi el nap mint nap. Az első ötletem az volt, hogy leveszem a szülinapom a facebookról, és akkor majd csak az köszönt fel, aki tényleg tudja, hogy mikor születtem. Aztán rájöttem, hogy az nem jó, mert ha még egy ilyen nyomi szülinapot át kell élnem, mint amilyen az idei volt, és még a facebook ismerőseim x %-a sem köszönt fel, akkor nagyon sok csokit kell megennem majd, hogy a boldogság hormon szintemet fenn tudjam tartani. A sok csoki meg hízást eredményez az én koromban már (kezdek öregedni, és kezdek rájönni, hogy engem se kerülnek el annyira nagy ívben azok a hírhedt kalóriák.. ). Mindenesetre kíváncsi voltam mégiscsak, hogy ki az a kevés ember, aki ismer annyira, hogy tudja, mikor kell felköszönteni. És mivel kis szerencsétlen vagyok, aki nem tud lemondani a fb köszöntésekről, mert fél, hogy akkor semmi sem marad (jó, nem kell kommentálni, tudom, hogy béna vagyok), ezért inkább új tervet szőttem: megváltoztatom a szülinapom és megnézem, ki az, akinek feltűnik. A hipercseles tervem már régebben megszületett, de aztán mindig elfelejtődött, mígnem idén húsvétkor történt valami roppant érdekes: egy kedves ismerősünk azt hitte húgomra és rám, hogy ikrek vagyunk (ez különösen meglepő mostanában, amikor az öcséim csak kopasznak becéznek, mert levágattam a hajam). A bókból kiindulva (mert természetesen egy ilyen kopasznak, mint én, jólesik, ha egy olyan gyönyörű aranyhajúval ikrezik le, mint a hugim) jött a kérdés, hogy akkor mikor üljük meg ikernapunkat. Ekkor újra előjött a fb-csel gondolata és kitűztünk egy időpontot egy hónappal későbbre. A dátum megtalálása kifejezetten nehéz volt, olyan nap kellett, amikor semmilyen "fontosabb" ismerősünknek nincs szülinapja, nehogy feltűnjön, hogy márpedig eddig nem ugyanaznap ünnepeltünk. A kitűzött dátum május 12 lett.
Közeledett a "nagy" nap, már előre jött egy két email: mid lesz neked 12-én, stb.
Aztán már éjfél előtt elindult a köszöntés áradat. Sok új ismerősöm felmentést kap most a leszúrás alól, hiszen még nem ismertem őket előző születésnapomkor. Persze van egy adag olyan ismerősöm is, akiknek én sem tudom a születésnapját, ritkán találkozunk, valószínűleg valami önkéntes munka keretei között találkoztunk és csak hébe-hóba facebookon tartjuk a kapcsolatot. Természetesen ezektől az emberektől sem várok el csodát, nem kell tudniuk a szülinapom. Még az sem baj, hogy 5 hónapja is felköszöntöttek, manapság olyan gyorsan halad az idő, felgyorsult minden, nyilván ez sem lehet gyanús. Az már furcsább, hogy voltak, akik mindkettőnket felköszöntöttek hugommal. Ikrek, ismétlem, nyilván nem vagyunk, meg érdekesség talán, de eddig sosem egy napon ünnepeltünk. Mégis akadtak, akik bedőltek ebbe is. Aztán voltak a szomorúbb esetek, amikor olyanok köszöntöttek fel, akiket lassan már egy évtizede ismerek. De az embereknek annyi mindent kell manapság észben tartani. Nem fér bele minden. Szerencsére azért a közeli igaz barátaimba vetett hitem nem rendült meg, de sajnos hugom facebookján meg-meg jelent egy-egy nagybarátnőjének a jókívánsága.. szomorú látvány, amúgy.
Persze arra is rájöttem, hogy valószínűleg én is beleesnék ugyanebbe a csapdába rengeteg ismerősömmel kapcsolatban. Úgyhogy amikor legközelebb egy reptéren ragadok hosszú órákra (mint most), akkor majd szépen kiírom a fontos ismerőseim születésnapját a naptáramba és akkor nem fogok tévedni :) Mert az emberek vakok és robotszerűen működnek és mindent elhisznek manapság, amit eléjük pakol a facebook/vagy szimplán az internet.
Azért a csúcs sztorit megérdemlitek, ha már végig olvastátok:
Volt barátom beállított hozzánk egy rózsával. Én nem voltam otthon, csak anyukám.
- A rózsát nekem hoztad?
- Nem, Lizának, születésnapjára
- Lizának születésnapja volt?
- Igen, tegnap.
- A Lizának születésnapja volt?
- Igen, még kaptam róla emailt is.
- Emailt?
- Igen, a facebook küldte.
- A facebook küld emailt.
Megmutatja anyukámnak az emailt.
- Te Jani, a Lizának nyáron van a szülinapja?
Gondolkodik.
- Nem, télen. Február 9.
- A 9 már stimmel.
- Január 9!
Nem tudja mit csináljon a rózsával. Szégyelli magát.
- Mostmár hagyd itt, januárban úgyse hoztál.
Csak 2 évig jártunk. Igaz, az csak két szülinap, az alatt nehezen lehet még megjegyezni :-)
Na lényeg a lényeg, én is ember vagyok, én is ugyanebben a rohanó, fura, online szerveződő világban élek, még édesapám és felesége eljegyzéséről is facebookról értesültem, hiszen a facebook a mai világ étkezőasztala, ahol összeül a család megvitatni a világ dolgait, csak itt többen elférünk... Szóval én is beleszaladnék ugyanebbe a hibába valószínűleg sok esetben, vakon, figyelmetlenül, rohanva.
De azért tanulságos, nem?
Mindenesetre köszönöm az alábbi embereknek, hogy nem dőltek be:
Gecse Gergő, Pakó Petra, Andrássy Tamás, Juju, Marleen, Fio, Cooper, Fanni, Mariann keresztanyu, Levi, Dinka, Csigó Tibi, Melus, Nyáry Fruji, Bakó Zsolti, RJ, Mándy Gabi, Hutvágner Zsófi, Martin Szabo, Kata, Réka, Kis Gergő, drága Bogim!
(nomeg a család.. :D)
Érdekes, hogy több esetben ott a horoszkóp "csere" buktatott le :)
Ja és akkor kis statisztika (unalmas egész nap Ferihegyen ülni)
Januárban 231-en köszöntöttek fel facebookon.
Májusban 219-en.
88-an köszöntöttek fel mind a kétszer.
29-en köszöntöttek fel mindkettőnket húgommal.
11-en ember köszöntött fel több, mint egy évtizedes ismeretség/barátság után.
3 fiú is felköszöntött, akinek igazán tudnia kellett volna.
3 sms-t is kaptam, mert vannak, akik nem fognak holmi facebook üzenettel felköszönteni :)
1 csokit is vettek nekem, de ez elfogyott, mielőtt eljutott volna hozzám, miután kiderült a turpisság.
10 perces pánikrohamot sikerült okozni jelenlegi barátomnak, aki bár 2 nappal utánam ünnepli a születésnapját és be volt avatva az ördögi tervbe, mégis a vak és rohanó világ áldozata lett ezen rövid időszakra.
Na és akkor már csak 3 órát kell elütnöm valahogy Ferihegyen. Nincs annál jobb, amikor indulás előtt kicserélik a gépet egy kisebbre és 16 ember lemarad az útról. Persze történik mindez egy Brüsszeli járattal, ahová az emberek nem nyaralni járnak meg lábat lógatni, hanem mindenki öltönyben, kiskosztümben nyomul a következő megbeszélésre, tárgyalásra, konferenciára, stb. Rajtam kívül lekéste a gépet valami arc a Belügyminisztériumból is, aki a rendőrséget képviselte volna valamilyen tárgyaláson, megnyugtató, hogy vele sem kivételeznek. :-)
Úgyhogy a reggel 9:15-ös gép helyett 17:45-kor repülök majd csak. Cserébe kaptam egy kaja vouchert, amit csak egy összegben vásárolhatok le (tehát reggelizzek, ebédeljek és uzsonnázzak egyszerre), meg majd kompenzálnak Brüsszelben. Ennél egyszerűbben sem jutottam még pénzhez sosem (bár a konferencia 1. napjáról teljesen lecsúszok, még szerencse, hogy 2 napos...)
Mindegy, ilyen típusú repteres élményem még úgysem volt, a kényszerleszállás, cikázás, járatlekésés, járatmegszüntetés és egyéb kalandok mellé jól jön ez is az emlékzsákomba. Már látom a szemem előtt, ahogy az unokáim majd minden este nyaggatni fognak, hogy meséljem nekik a történeteimet (ahogy én is nyaggattam annak idején nagyit - meg talán most is teszem néha - hogy mesélje el ugyanazt a történetet századszorra is. Nem tudom, miért olyan érdekes egy gyerek számára százszor ugyanazt hallani, de én mindmáig nem tudom megunni a nagyszüleim meséit).
Ezzel most búcsúzom is,
boldog nem születésnapot mindenkinek.
