20 euró nevetséges összeg, így úgy döntöttem, elmegyek Stockholmba. Aztán jött a dilemma: kivel mennék oda szívesen. Nem kellett sokáig törnöm a fejem: Fanni vagy Mama. Azzal a lendülettel ki is írtam facebookra: "Mama, Fanni: Stockholm májusban?"
Majd elkezdtem levelet írni anyukámnak. Írtam mindenféléről neki, aztán megemlítettem Svédországot. Gondoltam, beleírom a repülőjegy árakat is neki, úgyhogy felmentem a wizzair oldalára árakat nézni. Folytattam a levél írását, majd egyszercsak megállt bennem minden. Elsötétült hirtelen minden, mintha egy pillanatra semmi sem lélegzett volna, mintha egy pillanatra minden megállt volna: majd hirtelen, gyorsan minden újraindult, csak én nem tértem magamhoz.
Lehetséges lenne? Meg lehetene csinálni? Összejönne?
***
2010. május 11. kedd
Mama délután egyik jó barátnőjével, Solti Andreával kávézgat, beszélget. Mielőtt Andrea távozna, odaad egy borítékot mamának, s közli, csak akkor olvassa el, ha elment. Mama nem érti. Andrea elmegy, mama felbontja a levelet. Számára itt kezdődik minden.
"Kedves Ildi!
Nem gondolod, hogy kissé megöregedtél az utóbbi időben? Egyre több az ősz hajszálad is.. Régen, fiatalon habzsoltad az életet, spontán voltál és energikus, tele voltál álmokkal és meg is valósítottad azokat. Nem érzed úgy, hogy kicsit bepunnyadtál, elkényelmesedtél? Nem gondolod,
hogy itt az ideje bebizonyítanod magadnak is és a környezetednek, hogy nem is vagy te olyan öreg és tudsz az árral úszni, ha akarsz? Hogy nem gubóztál be kis otthonodba, hanem képes vagy spontán, fiatalosan, lendületesen viselkedni? Bizony, itt az idő, hogy ismét
megfiatalodj, hogy emlékezz, milyen is volt nem gépiesen élni a mindennapokat, hogy milyen is volt kalandozni, menni, látni, nevetni, élni, élni, élni?
A következőkben leveleket fogsz kapni. A levelekben utasítások lesznek.
Három szabály van.
1. Követned kell az utasításokat!
2. Nem kérdezősködhetsz, el kell fogadnod ami le van írva és szó nélkül csinálnod kell! Különben is, hiába kérdezel, senki nem fog választ adni kérdéseidre.
3. Érezd jól magad és nevess sokat! Élvezd ezt a páratlan lehetőséget, ami most neked megadatott – hogy néhány nap alatt ismétmegfiatalodsz!
A következő levél holnap fog érkezni. Addig ha bármi fontos programod lenne a hétvégére, mondd le! Hivatkozz betegségre, vagy egyszerűen csak mondd azt, hogy a fiatalságodat ünnepeled a hétvégén. Valamint ha nincsen épp a bankkártyádon pénzt, rakj egy kicsit a számládra holnap délelőtt! Csak a biztonság kedvéért...
Hamarosan újra jelentkezem!"
Mama ideges, nem érti. Telefonálgat, próbálja kideríteni, ki van a dolog mögött és hogy egyáltalán mi az a dolog?
2010. május 12. szerda
Másnap Márton Andi kávézgat mamával, majd távozása előtt ő is ad egy borítékot. A levélben ez áll:
"Kedves Ildi!
Hogy vagy?
Kíváncsian?
Remélem!
Hát sajnos most sem árulhatok el túl sok mindent. De íme, az első utasítás, melyet követned kell. Hozd be a raktárból a kicsi zöld bőröndöt és pakolj bele a csatolt lista alapján még ma este. Holnap reggel 10 órára legyél készen. 10.30-kor a kapu előtt vár majd a kocsid és a sofőröd.
Ne várasd meg!"
Hova megy? Kivel? És.. miért? Mama egyre idegesebb, de Lili ott van Csillaghegyen és biztosítja, hogy kövesse az utasítást, pakoljon be. Titokban leelenőrzi, hogy a bőrönd ne legyen több 15 kilónál.
Mama azt hiszi, a sofőr lesz az egész mögött és hogy a barátai meglepték egy wellness hétvégével.
2010. május 13. csütörtök
Reggel édesapám megérkezik és a frászt hozza anyukámra - ők, kettesben, valahová? .. :D Apukám humoránál volt :D
Kicsit később begurul Zoé majd elindulnak.. a reptér felé.
Közben mama agyal.. reptér??? lehet.. lehet, hogy Brüsszelbe jön hozzám?
Ferihegyen megkapja az újabb levelet:
"Kedves Ildi!
Hadd mutassam be neked Ferit. Ferit a hegyről. Az ő jóvoltából utazol most egy jót! Nélküle ez az út nem jöhetett volna létre. Az utazáshoz szükséges iratokat megtalálod a borítékban. Ha valami olyan került a kézipoggyászba, amit nem lehet feladni, még most tedd át a bőröndbe.
Remélem semmi probléma nem lesz az utazásod során! Jó repülést! Már rég repültél nemde?! Tudod, a felhők felett mindig kék az ég! A duty free-ben ne felejts el cigit venni magadnak! És még a reptéren válts némi koronát, kérlek!
Jó utat!"
A levél mellett ott tündökölt a stockholmi repülőjegy. STOCKHOLM! Mami elsírta magát. Tudniillik, imádja Stockholmot, az egyik kedvenc városa és már 6 éve nem járt ott.
A svéd reptéren Tóth Ági várta, egy levéllel, természetesen:
"Kedves Ildi!
Üdv Svédországban!
Remélem jól utaztál. Mostantól semmi dolgod nincs, mint élvezni az itt töltött időd. Ne aggódj az otthoni dolgok miatt, mindenki tudja, hogy most spontán fiatalt játszol, így senkinek nem lesz meglepetés, hogy eltűnsz néhány napra. ÉREZD JÓL MAGAD! Nevessetek sokat Ágival! Már rég nyaraltál, épp itt volt az ideje..
Minden jót!"
Ági hazaviszi őt a szigetre, ahol laknak, majd elkezdenek iszogatni.
Eközben Liza éppen repül svédország felé. Este 10 körül találkozik Eddievel, Ági fiával, aki kiviszi őt a szigetre. 11 körül megérkezünk. Eddie előremegy, s ad egy borítékot mamának.
Mama ittas állapotban van, nem hiszi el, hogy még egy levél (úgy tűnik, kezd elege lenni a levelekből..)
"DRÁGA MAMA!..." - mama??? tessék?? kinek a mamája?
"...BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!" - dehát nincs is születésnapom (még)..
nem érti.. A többiek kezében fényképezőgép, arcukon hatalmas mosoly..
Eddie megszólal: - Ildi, nézz balra! Balra!
én már ott állok és várom, mikor vesz már észre.
Mami elkezd sírni, majd a kezdeti sokk után megölel.
Aztán kezd összeállni a kép : - Te álltál e mögött? És hogy? És mikor? És miért? De hogyan? ..
AZtán én is berúgtam. 3 csodálatos napot töltöttünk együtt Stockholmban, ami a világ legmesésebb városa. Ha télen nem lenne olyan hideg, most odaköltöznék és ott élném le az életem. Így viszont azt hiszem, majd inkább lesz ott egy nyári lakom és nyaranta ott leszek :)
Én hétfőn (május 17) visszajöttem Brüsszelbe, mami pedig másnap délután ment haza. Távozásom előtt kapott egy levelet:
"Kedves Mama !
Nekem most vissza kell mennem Brüsszelbe dolgozni, de két hét múlva már találkozunk is. Addig legyél jó, vigyázz magadra, s élvezd ezt az utolsó napot Ágival. Remélem sikerült feledhetetlenné tennem a szülinapod! A jegyed itt van a borítékban, vigyázz rá!
Csak hogy tudd, kinek, s mit kell megköszönni:
Az ajándék nem jöhetett volna létre a következő emberek segítsége, támogatása, titoktartása nélkül:
Tóth Ági – a vendéglátásért
Lilike lányod – a titkos előkészületekért
Nagyi és Nagypapa – pénzügyi támogatásukért, s hogy Nagyi vállalta
az egész hetet az üzletben (utólag majd pótold be valamikor..)
Zoé – a reptéri transzferért
Márton Andi – a levél átadásért
Solti Andrea – a levél átadásért
Kovács Ági – a titoktartásért és…
Rita – titoktarásért és…
Baróti Éva- titoktartásért és..
Ági testvérkéd – titoktartásért és..
Dóri – a titkos akciójáért, a titoktartásért és..
Szabó Judit - azért, hogy nem ment ki veled Tóth Ági szülinapjára…
pedig nagyon akart… s hogy beszélt Áronnal és..
Gergő – a levelek dizájnjáért
munkahelyem – amiért kaptam szabadságot
Ha kihagynék itt valakit (elképzelhető), akkor ezer bocsánat. A lényeg, hogy rengeteg barátod van mama, aki szeret, s bármit hajlandó megtenni érted, a boldogságodért. Márpedig ez a legfontosabb dolog az életben.
Így neked semmi okod panaszra! :) "
A reptéren Kovács Ági várta, üdvözlő levéllel, nyilván.
"Kedves Ildi!
Üdv itthon, remélem jól érezted magad!
Majd mesélj el mindent a kíváncsi barátoknak!
Remélem mostantól újult energiákkal lendülsz neki az előtted álló feladatoknak, s sikerül az életedet összeszedni, s olyanná alakítani, amilyenné szeretnéd. Csak rajtad múlik, senki máson! S tudod, mi mindenben támogatunk.
A meglepetések hamarosan véget érnek.."
Otthon pedig leírhatatlan rend és tisztaság várta - ugyanis néhány kisangyal mama távolléte alatt kipucolta a házat.
Készült egy forgatókönyv, amiben az összes levelezés benne van, a szervezés minden egyes lépése. Ezt feltöltöttem ide:http://www.scribd.com/doc/32951877/Mind-En
Akit érdekel, és van ideje sokat olvasni, hajrá.
Aki meglepetést akar csinálni valakinek, de nincs ötlete, keressen meg, túltengek az agyament ötletekben.
És aki engem valaha, valahogyan meglep, úgy, hogy én azt tényleg nem tudom és nem sejtem és még csak nem is képzeltem el, hogy de jó lenne, ha..
na, ahhoz hozzá megyek! :D
pra kisütött a napocska ezer ága, nagyon meleg volt, jólesett kicsit napozni és örültem, hogy Edi így is látta ezt a kicsiny városkát. Nyugiban bepakoltunk, elkészültünk, aztán végén persze rohantunk, hogy elérjük a buszt. Együtt repültünk haza.
