2009. június 26., péntek
2009. június 16., kedd
!
DANCE, as though no one is watching you
LOVE, as though you have never been hurt before
SING, as though no one can hear you
LIVE.....as though Heaven is on Earth!
LOVE, as though you have never been hurt before
SING, as though no one can hear you
LIVE.....as though Heaven is on Earth!
2009. június 15., hétfő
monológ
Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról
Eszter:
Viszik hát batyuikat teli rohadással a túlvilágra, hogy ott is csak rohadás legyen, mivelhogy bebizonyosodott: az ember az itt-et, s az ott-at is csak saját képére formálja. A romlásban addig nincs megállás, amig utolsó áldozata mögül az utolsó hóhér - több dolga nem lévén - énekelve be nem vonul a gázkamrába. Mert mind énekelnek. Az ütők s az ütöttek, a falók s a befaltak, lévén az ember egyetlen győzelme, hogy befalatása és megemésztése alatt is szóvá tudja tenni balsorsát a fületlen Mindenség előtt. Énekeld el tehát te is, Eszter, a gengszterekkel, zsidókkal és négerekkel együtt, az örjöngő gitárok, dob és orgona égzengése alatt a Ne gondold, hogy tiéd a világ-ot, hogy más nyomot is hagyj magad után a létben, mint vizet s a konyhasót, melyet egy-két perc múlva vissza fogsz adni a földnek. Emlékszem, anyám is énekkel altatott el, amikor gyerekágyamban életem első megtanult szavát gyakoroltam, mit sem sejtő nyelvemmel, hogy: adjál, adjál, adjál, s nem bírtam abbahagyni, oly boldoggá tett. Vegyétek vissza, mondom most már illetékesebb nyelvvel és keserűbb agyvelővel, de éppoly hasztalanul, hisz a mindenségnek azóta sem nőtt füle, amelynek megsúghatnók, amit versbe szedtünk magunkról. Nem az adatik meg neked, s nem az vétetik el tőled, amit a térképbe berajzoltál, édes Eszter, mert egy porszem is akkorát tud kiáltani elleni, hogy minden földrészed az óceánok alá dől. Mit kaptál kezdeteid óta? Egy bölcsőt, melyet nem kértél, de amelyben elringatták hascsikarásaid, helyes. Egy szájat, melyet nem kértél, s mellyel véresre szívtad anyád, született Blum Izabella csecsét, helyes, valamiből neked is kellett élned. Fogazatot kaptál, előbb csak szenteskedő tejfogakat, hogy mosolyogni tudjál félkész áldozataidra, s amikor ezt már kellőn begyakoroltad, kimérettek neked - de kérted e? - őrlő és metszőfogaid, hogy megrághasd felebarátaid tetemét, és hosszú életű lehess e földön. Helyes, mondhatnád még mindig, ha volna magadhoz való eszed. Nem kérted azt az első vérfolyamot sem, amelyet tizennégy éves korában nem kis megrökönyödésedre méhed diadalmasan a világra bocsátott, jelezvén, hogy tüszőid s petéid megértek, s készen állsz fajodat szaporítani. Nem kapcsoltál rá? Rosszul tetted, üresen hagytál egy-két helyet a gázkamrában. Ifjúi tündérképzeteid, melyek léggömbjében libegtél egykor, melyik észak-sarki koncentrációs táborban pattantak szét? Helyes, mondod, a valóság életrevalóbb. Kaptál hitregéid helyett tisztes tudatot, mely mint egy csontváz Sínai hegyén kőtáblákért esedezik. Nem kellenek neked, mondod durcásan. Az egész nem kell, vegyétek vissza! Tesznek rád, Eszterkém, galambom, nem veszik vissza, akármilyen szívhezszólón énekelsz, elektromos gitárkísérettel, mert ami egyszer volt, többé nem bontható fel ninccsé.
Mondják, elfeledhető egy pofa kis hasissal. Mondják, egy lövet heroinnal. Az elveszett Paradicsom orgazmusai is visszacsenhetők egy percre, mondják.
Eszter:
Viszik hát batyuikat teli rohadással a túlvilágra, hogy ott is csak rohadás legyen, mivelhogy bebizonyosodott: az ember az itt-et, s az ott-at is csak saját képére formálja. A romlásban addig nincs megállás, amig utolsó áldozata mögül az utolsó hóhér - több dolga nem lévén - énekelve be nem vonul a gázkamrába. Mert mind énekelnek. Az ütők s az ütöttek, a falók s a befaltak, lévén az ember egyetlen győzelme, hogy befalatása és megemésztése alatt is szóvá tudja tenni balsorsát a fületlen Mindenség előtt. Énekeld el tehát te is, Eszter, a gengszterekkel, zsidókkal és négerekkel együtt, az örjöngő gitárok, dob és orgona égzengése alatt a Ne gondold, hogy tiéd a világ-ot, hogy más nyomot is hagyj magad után a létben, mint vizet s a konyhasót, melyet egy-két perc múlva vissza fogsz adni a földnek. Emlékszem, anyám is énekkel altatott el, amikor gyerekágyamban életem első megtanult szavát gyakoroltam, mit sem sejtő nyelvemmel, hogy: adjál, adjál, adjál, s nem bírtam abbahagyni, oly boldoggá tett. Vegyétek vissza, mondom most már illetékesebb nyelvvel és keserűbb agyvelővel, de éppoly hasztalanul, hisz a mindenségnek azóta sem nőtt füle, amelynek megsúghatnók, amit versbe szedtünk magunkról. Nem az adatik meg neked, s nem az vétetik el tőled, amit a térképbe berajzoltál, édes Eszter, mert egy porszem is akkorát tud kiáltani elleni, hogy minden földrészed az óceánok alá dől. Mit kaptál kezdeteid óta? Egy bölcsőt, melyet nem kértél, de amelyben elringatták hascsikarásaid, helyes. Egy szájat, melyet nem kértél, s mellyel véresre szívtad anyád, született Blum Izabella csecsét, helyes, valamiből neked is kellett élned. Fogazatot kaptál, előbb csak szenteskedő tejfogakat, hogy mosolyogni tudjál félkész áldozataidra, s amikor ezt már kellőn begyakoroltad, kimérettek neked - de kérted e? - őrlő és metszőfogaid, hogy megrághasd felebarátaid tetemét, és hosszú életű lehess e földön. Helyes, mondhatnád még mindig, ha volna magadhoz való eszed. Nem kérted azt az első vérfolyamot sem, amelyet tizennégy éves korában nem kis megrökönyödésedre méhed diadalmasan a világra bocsátott, jelezvén, hogy tüszőid s petéid megértek, s készen állsz fajodat szaporítani. Nem kapcsoltál rá? Rosszul tetted, üresen hagytál egy-két helyet a gázkamrában. Ifjúi tündérképzeteid, melyek léggömbjében libegtél egykor, melyik észak-sarki koncentrációs táborban pattantak szét? Helyes, mondod, a valóság életrevalóbb. Kaptál hitregéid helyett tisztes tudatot, mely mint egy csontváz Sínai hegyén kőtáblákért esedezik. Nem kellenek neked, mondod durcásan. Az egész nem kell, vegyétek vissza! Tesznek rád, Eszterkém, galambom, nem veszik vissza, akármilyen szívhezszólón énekelsz, elektromos gitárkísérettel, mert ami egyszer volt, többé nem bontható fel ninccsé.
Mondják, elfeledhető egy pofa kis hasissal. Mondják, egy lövet heroinnal. Az elveszett Paradicsom orgazmusai is visszacsenhetők egy percre, mondják.
2009. június 12., péntek
2009. június 1., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
