Nem olyan nagy baj. Egyáltalán nem baj. Csak mégis.
the bell keeps ringing.
im in oh.
----
mégis játssz!
mert játszani kell. mert nem mindig elég a tiszta, őszinte, igaz való. néha több kell. néha játék kell. hazugság. egy apró, csendes kacaj. egy halovány nem. egy magabiztos, félő pillantás. a megvetés gyönyöre. néha szeretni kell, máskor gyűlölni. érezd, hogy nem vagy biztonságban. biztosan érezd a bizonytalant. minduntalan. örökké. képes vagy-e fenntartani a káoszt? képes vagy-e kiismerni magad a rendben?
érzi, amit érzel, hogy érzek? tudja-e, amit te tudsz? tudom-e, amit tudnom kell? élek-e egyáltalán?
vajon miért nevetsz, miért nézel oly gúnyosan? miért fogod meg a kezem, s miért ereszted el rögtön?
játssz!
örökké.
ez kell. ez kell mindenkinek.
azt mondják..
vajon miért lenne könnyebb az igazzal bánni?
alattomos, lappangó, megbúvó, féktelen ssssz..
játssz!
(ó, miért?)
2009. május 31., vasárnap
2009. május 25., hétfő
Guess what?
Ha nem, hát nem.
Akkor nem, ha nem.
Nem és nem.
És nem, nem, nem.
Mondtam már, hogy nem?
Akkor nem, ha nem.
Nem és nem.
És nem, nem, nem.
Mondtam már, hogy nem?
2009. május 7., csütörtök
új szlogen kell
Nincs értelme semminek ebben az életben.
Nincs értelme szeretni. Nincs értelme gyűlölni.
Nincs értelme lázadni. De nincs értelme az elfogadásnak se.
Nincs értelme hinni, vágyni, küzdeni, remélni. Nincs értelme menni, menni, előre menni. De nincs értelme visszatekinteni sem. És nincs értelme a magállásnak.
Nincs értelme adni - úgyse kapsz soha semmit cserébe.
Nincs értelme hajtani.
Nincs értelme kitűnni, feltűnni, de eltűnni se.
Nincs értelme a boldogságnak, az örömnek, de nincs értelme a szomorúságnak se.
Nincs értelme mosolyogni, nevetni, de mi értelme a könnyeknek?
Nincs értelme kedvesnek lenni, segíteni, és nincs értelme segítséget várni.
Nincs értelme a társaságnak, a családnak, a barátoknak, de nincs értelme az egyedüllétnek se.
Nincs értelme álmodni, tervezni, várat építeni.
Nincs értelme az őszinteségnek és nincs értelme a hazugságoknak.
Nincs értelme enni, inni, aludni, levegőt venni.
Nincs értelme látni, hallani, szagolni, ízlelni, tapintani.
Nincs értelme érezni.
És nincs értelme várni.
Várni a holnapot.
Várni a megoldást.
Várni a boldogságot.
Várni a szerelmet.
Várni az igazságosságot.
Várni a jobbat, a szebbet.
Várni a megérdemeltet.
Aki azt hiszi, ezeknek mind van értelmük, naiv.
Aki azt hiszi, ezeknek mind van értelmük, az nem él igazán.
Ússz és evezz. Vagy inkább hagyd magad és merülj el. Fulladj meg.
Nincs értelme szeretni. Nincs értelme gyűlölni.
Nincs értelme lázadni. De nincs értelme az elfogadásnak se.
Nincs értelme hinni, vágyni, küzdeni, remélni. Nincs értelme menni, menni, előre menni. De nincs értelme visszatekinteni sem. És nincs értelme a magállásnak.
Nincs értelme adni - úgyse kapsz soha semmit cserébe.
Nincs értelme hajtani.
Nincs értelme kitűnni, feltűnni, de eltűnni se.
Nincs értelme a boldogságnak, az örömnek, de nincs értelme a szomorúságnak se.
Nincs értelme mosolyogni, nevetni, de mi értelme a könnyeknek?
Nincs értelme kedvesnek lenni, segíteni, és nincs értelme segítséget várni.
Nincs értelme a társaságnak, a családnak, a barátoknak, de nincs értelme az egyedüllétnek se.
Nincs értelme álmodni, tervezni, várat építeni.
Nincs értelme az őszinteségnek és nincs értelme a hazugságoknak.
Nincs értelme enni, inni, aludni, levegőt venni.
Nincs értelme látni, hallani, szagolni, ízlelni, tapintani.
Nincs értelme érezni.
És nincs értelme várni.
Várni a holnapot.
Várni a megoldást.
Várni a boldogságot.
Várni a szerelmet.
Várni az igazságosságot.
Várni a jobbat, a szebbet.
Várni a megérdemeltet.
Aki azt hiszi, ezeknek mind van értelmük, naiv.
Aki azt hiszi, ezeknek mind van értelmük, az nem él igazán.
Ússz és evezz. Vagy inkább hagyd magad és merülj el. Fulladj meg.
2009. május 6., szerda
sit.wait.wish.hátha.
Well I was sitting, waiting, wishing
You believed in superstitions
Then maybe you'd see the signs
The Lord knows that this world is cruel
I ain't the Lord, no I'm just a fool
Learning lovin' somebody don't make them love you
Must I always be waiting, waiting on you
Must I always be playing, playing your fool
I sang your songs, I danced your dance
I gave your friends all a chance
But putting up with them
Wasn't worth never having you
Maybe you've been through this before
But it's my first time so please ignore
The next few lines cause they're directed at you
I can't always be waiting, waiting on you
I can't always be playing, playing your fool
I keep playing your part
But it's not my scene
Want this plot to twist
I've had enough mystery
Keep building it up
Then shooting me down
But I'm already down
Just wait a minute
Just sitting, waiting
Just wait a minute
Just sitting, waiting
Well, if I was in your position
I'd put down all my ammunition
I'd wonder why'd it taken me so long
But Lord knows that I'm not you
And if I was, I wouldn't be so cruel
Cause waitin' on love aint so easy to do
Must I always be waiting, waiting on you
Must I always be playing, playing your fool
No, I can't I always be waiting, waiting on you
I can't always be playing, playing your fool
You believed in superstitions
Then maybe you'd see the signs
The Lord knows that this world is cruel
I ain't the Lord, no I'm just a fool
Learning lovin' somebody don't make them love you
Must I always be waiting, waiting on you
Must I always be playing, playing your fool
I sang your songs, I danced your dance
I gave your friends all a chance
But putting up with them
Wasn't worth never having you
Maybe you've been through this before
But it's my first time so please ignore
The next few lines cause they're directed at you
I can't always be waiting, waiting on you
I can't always be playing, playing your fool
I keep playing your part
But it's not my scene
Want this plot to twist
I've had enough mystery
Keep building it up
Then shooting me down
But I'm already down
Just wait a minute
Just sitting, waiting
Just wait a minute
Just sitting, waiting
Well, if I was in your position
I'd put down all my ammunition
I'd wonder why'd it taken me so long
But Lord knows that I'm not you
And if I was, I wouldn't be so cruel
Cause waitin' on love aint so easy to do
Must I always be waiting, waiting on you
Must I always be playing, playing your fool
No, I can't I always be waiting, waiting on you
I can't always be playing, playing your fool
little_bit_ironic
a had a great day:
i did not argue with anyone
i did not cry. not a bit.
i did not want to give it all up
i did not dissapoint anyone
i did not act like a 15-year-old
i did not smoke
i was not mean to anyone
i was not in love at all
i was not sad about it
i was not silent
i was not emberrased
i was not confused
i was not going mad
i am still not going mad
also. i did not have an aweful dream.
i did not get bad news.
people were so nice to me.
so understanding.
so helpful.
i totally did not deserve to be treated as nicely.
what a great day. go liza. go life.
i did not argue with anyone
i did not cry. not a bit.
i did not want to give it all up
i did not dissapoint anyone
i did not act like a 15-year-old
i did not smoke
i was not mean to anyone
i was not in love at all
i was not sad about it
i was not silent
i was not emberrased
i was not confused
i was not going mad
i am still not going mad
also. i did not have an aweful dream.
i did not get bad news.
people were so nice to me.
so understanding.
so helpful.
i totally did not deserve to be treated as nicely.
what a great day. go liza. go life.
2009. május 5., kedd
ó retorika ó
Mindannyian tudjuk, mennyire fontos is az emberi kommunikáció. A beszéd az, ami megkülönböztet minket a többi élőlénytől. Hát miért nem használjuk ki ezen adottságunkat? Miért nem élünk a lehetőséggel, hogy mindent sokkal egyszerűbben és egyenesen meg tudjunk oldani? A dolgunk csupán annyi lenne, hogy kinyissuk a szánkat. Mégis miért olyan nehéz ez? Miért nem vagyunk képesek rá?
Miért nem mondjuk ki, amit gondolunk, amit érzünk? Miért nem használjuk ezt az egyedülállóan mindent leegyszerűsítő eszközt, a beszédet, a nyelvet gondolataink, érzelmeink kifejezésére? Megérdemeljük egyáltalán ezt a kiváltságot?
Igenis használjuk a nyelvünket! Mondjuk ki, ha fáj valami, szóljunk, ha megbántanak. És igenis bókoljunk, bókoljunk sokat, bókoljunk mindenkinek, mert emberek napjait tehetjük szebbé egy-két kedves szóval. Mennyiből állna mondani, hogy „De csinos vagy!”, „De tehetséges vagy”? Mennyiből állna bíztatni a másikat, vagy netán vigasztalni, ha kell?
Mennyivel egyszerűbb lenne minden. Tudnánk, kinek mi tetszik, mi nem tetszik. Tudnánk, ki boldog éppen és ki nem. És akkor együtt örülhetnénk a boldogokkal, és segíthetnénk a szomorúaknak. Mert hiába: a nonverbális kommunikációs jeleket nem tudjuk tökéletesen megfejteni. Az ember szíve megszakadhat, mégis magára erőlteti a mosolyt, hogy ne kelljen beszámolnia romokban heverő életéről.
Én sem vagyok kivétel. Én sem mondom ki, ha valami bánt. Én is inkább egy néma, hazug mosolyt csempészek arcomra, s elhitetem mindenkivel, hogy jó. Hogy szép. Hogy nincs baj. És én sem beszélek. És én sem mondom ki, ha szerelmes vagyok, és én sem mondom ki, ha hálás vagyok, és én sem mondom ki, ha valaki annyira megbántott, hogy inkább örökre egy paplan alá bújnék és sírnék, és én sem mondom anyukámnak, hogy szeretem, és én sem köszönök meg minden kedves gesztust, kedves szót, bíztató mosolyt, baráti ölelést.
Nem merünk igazak lenni. Nem merjük kiadni magunkat, a legféltettebb, legszemélyesebb gondolatainkat. Néha nem merjük vállalni önmagunkat. Néha jobb elveszni a tömegben.
És a titokzatosság. Ó, az a fránya titokzatosság. Az a vonzó, taszító, izgalmas, rejtélyes feszültség. „Vajon mit gondolhat, mit érezhet?”
Miért nem szeretünk egyenesek lenni? Miért élvezünk kétségek közt vergődni, találgatni, félni, izgulni?
Hát nem lenne könnyebb kimondani mindent? Nem lenne könnyebb beszélni?
Beszéljünk. Beszéljünk a múltról, a jelenről, a jövőről. Beszéljünk magunkról és beszéljünk másokról. Beszéljünk komolyan és beszéljünk komolytalanul. Beszéljünk, beszélgessünk. Érezzünk. Gondoljunk. És mondjuk ki.
Miért nem mondjuk ki, amit gondolunk, amit érzünk? Miért nem használjuk ezt az egyedülállóan mindent leegyszerűsítő eszközt, a beszédet, a nyelvet gondolataink, érzelmeink kifejezésére? Megérdemeljük egyáltalán ezt a kiváltságot?
Igenis használjuk a nyelvünket! Mondjuk ki, ha fáj valami, szóljunk, ha megbántanak. És igenis bókoljunk, bókoljunk sokat, bókoljunk mindenkinek, mert emberek napjait tehetjük szebbé egy-két kedves szóval. Mennyiből állna mondani, hogy „De csinos vagy!”, „De tehetséges vagy”? Mennyiből állna bíztatni a másikat, vagy netán vigasztalni, ha kell?
Mennyivel egyszerűbb lenne minden. Tudnánk, kinek mi tetszik, mi nem tetszik. Tudnánk, ki boldog éppen és ki nem. És akkor együtt örülhetnénk a boldogokkal, és segíthetnénk a szomorúaknak. Mert hiába: a nonverbális kommunikációs jeleket nem tudjuk tökéletesen megfejteni. Az ember szíve megszakadhat, mégis magára erőlteti a mosolyt, hogy ne kelljen beszámolnia romokban heverő életéről.
Én sem vagyok kivétel. Én sem mondom ki, ha valami bánt. Én is inkább egy néma, hazug mosolyt csempészek arcomra, s elhitetem mindenkivel, hogy jó. Hogy szép. Hogy nincs baj. És én sem beszélek. És én sem mondom ki, ha szerelmes vagyok, és én sem mondom ki, ha hálás vagyok, és én sem mondom ki, ha valaki annyira megbántott, hogy inkább örökre egy paplan alá bújnék és sírnék, és én sem mondom anyukámnak, hogy szeretem, és én sem köszönök meg minden kedves gesztust, kedves szót, bíztató mosolyt, baráti ölelést.
Nem merünk igazak lenni. Nem merjük kiadni magunkat, a legféltettebb, legszemélyesebb gondolatainkat. Néha nem merjük vállalni önmagunkat. Néha jobb elveszni a tömegben.
És a titokzatosság. Ó, az a fránya titokzatosság. Az a vonzó, taszító, izgalmas, rejtélyes feszültség. „Vajon mit gondolhat, mit érezhet?”
Miért nem szeretünk egyenesek lenni? Miért élvezünk kétségek közt vergődni, találgatni, félni, izgulni?
Hát nem lenne könnyebb kimondani mindent? Nem lenne könnyebb beszélni?
Beszéljünk. Beszéljünk a múltról, a jelenről, a jövőről. Beszéljünk magunkról és beszéljünk másokról. Beszéljünk komolyan és beszéljünk komolytalanul. Beszéljünk, beszélgessünk. Érezzünk. Gondoljunk. És mondjuk ki.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
